Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)

Múzeumtörténet - B. Horváth Csilla–Huszár Zoltán: A pécsi-baranyai múzeumok egy évszázada

A péesi-baran} >. -./'ázada \ ( cniury of the Pécs-Baranya Museums ami a kiadványértékesítési és bizományosi tevékenység nagyfokú javulását jelentette. A tanácsi fenntartású múzeumi időszak utolsó jelentését Újvári Jenő megyei múzeumigazgató 1990-ben készítette el. 58 Mindez tulajdonképpen egy jelentős, számtalan ellentmondást sem nélkülöző múzeumi korszak lezárásának is tekinthető. Az extenzív fejlődés számtalan eredménye, számszerű gyarapodása "Közben egyre konzervatívabbá vált intézményünk önértelmezése és kultúrafelfogása; beszűkültebb történelemszemlélete; "önállósultak" funkciói; akadozóbb lett belső szerkezete és együttműködési készsége; s egyre elidegenedettebb viszonyba került közönségével. Az irányítás külső színtereiben pedig még mindig nagyon sok a "vezérlési" mód." i} Az egyes múzeumi szakágak értékelését követően a múzeumi szervezet működési feltételei között olvasható az évtizede megfogalmazott visszatérő probléma összegzése: "Nem túlzás azt állítanunk, hogy a mütárgyvagyonra a legnagyobb veszélyt a múzeumi tárolási körülmények jelentik." ' A jövőre utalva világosan kifejti a szerző, hogy a számtalan elavult állandó kiállítást újaknak kellene felváltani, aminek szakmai előfeltételei adottak, pénzügyi forrásai azonban hiányoznak. Világosan látja a szakma és intézményei bizonytalan helyzetét az 1980-90-es évek fordulóján a jelentés összeállítója: "Hosszú távon érvényes terveket szőni a jelen bizonytalan körülményei között aligha lehetséges. Annyi azonban kétségkívül belátható, hogy a magyar múzeumügy egészében, s így a Baranya megyei szervezetben is lezárult a dinamikus, extenzív fejlődés szakasza.... E folyamatból nem zárható ki egyes objektumok felszámolása, a kisegítő személyzet létszámának csökkentése sem. ...A szakmai, tudományos munkafeltételeinek biztosítására a költségvetésből egyre difficulties in finding the financial sources for reprinting the museum's popular, profitable own publications. However, publications that were useful from the point of view of maintaining contact with the public like "Örökség" were from the financial point of view unprofitable. "Our experiment in activating interest among teachers by incorporating the Pedagogical Institute did not lead to results, either. We must note objectively that the exclusion of our museologists from institutes of higher education is an obstacle." 5? Detailed financial indicators for 1987 provide a good overview of the museum organisation. The significant growth in institutional income stands out, showing a great improvement in publication sales and activities involving commission activities. The last report submitted to the council as maintainer was prepared in 1990 by the county museum director, Jenő Újvári.

58 It can also be regarded as an important closing of a museum era, not without numerous contradictions. "Meanwhile our institute's self-interpretation and concept of culture has become increasingly more conservative; its view on history more narrow; its functions more independent; the internal structure and its preparedness to cooperate have become more fitful; and it has become increasingly alienated from the community. There are still very many "directive" methods in the external arena. " 5 After the evaluating individual museum branches, we can read among the operational conditions of the museum structure a summary of the recurring problem expressed a decade earlier: "We are not exaggerating when we state that the greatest danger to our treasure of works is in their conditions in museum storage. " 60

Turning to the future, the writer clearly expresses that the numerous outdated permanent exhibitions should be changed for new ones,