Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)
Művészettörténet - Kovács Orsolya–Nagy András–Sárkány József–Várkonyi György: Válogatás a Képző- és Iparművészeti Osztály gyűjteményeiből
>s Iparmű veszeti Osztály. egyúttal a barokk azon jellegzetességét is felidézi, melyben szakrális és erotikus olyan kétértelmű közelségbe kerül egymással, akárcsak - deklaráltan - a Forgács-Hann által több portrén is megörökített Szentkuthy Miklós műveiben. A művész szinte teljes életműve - egykori férje, dr. Gegesi Kiss Pál 1957-es adományaként - a Janus Pannonius Múzeumba került több más művész (köztük Bálint Endre, Anna Margit, Rippl-Rónai, Gulácsy, Márffy stb.) alkotásaival együtt. Ez az ajándékozás vetette meg a Modern Magyar Képtár alapját, s az adományozó kívánsága szerint az intézmény a "Forgács-Hann Erzsébet emlékgyűjtemény" nevet kapta. (Ez a név később számos magángyűjtemény Pécsre kerülése után már nem volt tartható.) Irodalom: Szentkuthy Miklós: Forgács-Hann Erzsébet szobrai és rajzai, in: Uő.: Múzsák testamentuma, Budapest, Magvető, 1985.458^60. o. Nagy András Baroque-style line-like waves the Baroque characteristic of the juxtaposition of the sacred and erotic is conjured up, just as in - in declaration - the other portraits of Forgács-Hann in the immortalised works of Miklós Szentkuthy. In 1957, the entire life-work of the artist was donated to the Janus Pannonius Museum by her one-time husband Dr. Pál Gegesi Kiss, along with the works of other artists (among them Endre Bálint, Margit Anna, Rippl-Rónai, Gulácsy, Márffy). These formed the nucleus of the Gallery of Modern Hungarian Art, and at the donor's request the institute received the name "The Erzsébet Forgács-Hann Memorial Collection." Later, with the arrival of other private collections in Pécs, this name became untenable.) Literature: Szentkuthy, Miklós: Forgács-Hann Erzsébet szobrai és rajzai, in: Uő.: Múzsák testamentuma, Budapest, Magvető, 1985.pp458-460 András Nagy Ismeretlen (ifj. Suruge?): Az antikvárius majom (La singe antiquaire) XVIII. sz. közepe, (Chardin 1740-ben készült festménye nyomán). Papír, rézmetszet, 255 mm x 200 mm, ltsz.: 63.185 A Zsolnay-család gyűjteményéből. A 18. században divatos ún. singeries ábrázolások körébe tartozó metszet szűkebb értelmezési tartománya az antik történelem tanulmányozásának két a korszakban elkülönített lehetőségére utal, mely alapján az egyedül hiteles forrásoknak tekintett érmék, archeológiai leletek empirikus tanulmányozójagyűjtője kerül oppozícióba a csupán az ókori auktorok Unknown (Suruge the Younger?) The Antiquary Ape (La singe antiquaire), mid18 th-c. (Based on a 1740 Chardin painting) Paper, copperplate, 255 mm x 200 mm. Inv. No.: 63.185 From the Zsolnay family collection. The narrower interpretative domain of this copperplate, which belongs to the singeries depictions fashionable in the 18 th century, refers to the two distinct ways of interpreting antique history at that time, upon the basis of which the empirical student and collector of the only authentic sources coins and archaeological finds stands in opposition with the intellectual who confined himself to the reading of
