Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)

Művészettörténet - Kovács Orsolya–Nagy András–Sárkány József–Várkonyi György: Válogatás a Képző- és Iparművészeti Osztály gyűjteményeiből

sztály... 207 A selection from the collections of the Fine and. Vajda Lajos: Fej házzal (Kettős arckép házzal), 1937 Papír, szén, 600 mm x 400 mm. J.n. Dr. Kunvári Bella gyűjteményéből. Ltsz: 68.687 A rajz a Vajda és Korniss által az 1930-as évek derekán kidolgozott, a művészettörténetírásban utólag elnevezett "szentendrei program" egyik emblematikus darabja, kinyilatkoztat ás-szerű megfogalmazása. A program lényege a "helyzet" tudatosítása, a perifériális létforma helyett a két centrum Nyugat és Kelet, Párizs és Moszkva közötti sztereotip híd funkció fölismerése. Módszere az ismétlődő motívumok transzparens egymásra vetítése, elforgatása, montírozása révén kifejlesztett "konstruktív szürrealista sematika". (György Péter és Pataki Gábor újabb, pontosított olvasatában "tematika") Vajda e módszert alkalmazva 1937-ben rajzsorozatot készít két portré, szentendrei architektonikus részletek és egyházművészeti jelek, ornamensek valamint a szuprematizmus tiszta formáit idéző síkmértani idomok fölhasználásával. Ezeket a kompozíciókat az egyetemes harmónia jegyében fogant, áttetszően tiszta világrend képzete, az ikonok transzcendens állandóság-eszménye, és a konkrét formákhoz való érzéki kötődés rendezi képpé. A sorozatnak a "Barátok"-kal (1937.) egyenértékű, spirituális és szenzuális tökéletes egyensúlyát sugalló darabja a Dr. Kunvári Bella gyűjteményének részeként Lajos Vajda: Head with House (Double portrait with house), 1937 Paper, charcoal, 600 mm x 400 mm. No signature From the collection of Dr. Bella Kun vári. Inv. No.: 68.687 This drawing is one of the emblematic pieces, a kind of statement of intent from the event organised in the mid1930s by Vajda and Korniss, later known in art history writings as the "Szentendre Programme." The essence of the project was to provide information of the "situation;" instead of being a peripheral life-form, the acknowledgement of the function of a stereotype bridge between the two centres East and West, Paris and Moscow. The method was a developed "constructive surrealist scheme" (or in the newer, more precise writing of Péter György and Gábor Pataki, theme) through the projection, turning and mounting of repeating motifs. Using two portraits, architectonic details of Szentendre and symbols and ornamentation from liturgical art, as well as planimetrical figures citing the pure forms of supramatism, Vajda followed this method in 1937 to produce a series of drawings. These compositions are ordered into a composition by the image of the transparently pure world order conceived in terms of universal harmony, the concept in icons of transcendent permanence, and by the sensual association with concrete forms. The drawing, which is part of the series and