Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 48-49 (2003-2004) (Pécs, 2004)

Művészettörténet - Sárkány József: A Képző- és Iparművészeti Osztály gyűjteményeiről

A Képző- és Iparművészeti Osztálygyujteményeiről 191 The History of tehe collection of the Fine and. Szabadság utca 2. számú épületbe, amely három évtizeden keresztül próbált - egyre kisebb eséllyel megfelelni az 1960-as évek közepétől extenzíven gyarapodó gyűjtemény bemutatási követelményeinek. Mégis, ez az épület volt a Képtár, amely hosszú ideig egyedüli múzeumi állandó bemutatóhelye volt Magyarországon a legújabb képzőművészeti törekvéseknek. A pécsi gyűjtemény jelentőségét, másságát a többi vidéki múzeummal szemben az adja, hogy - a Magyar Nemzeti Galéria mellett - képes a 20. századi magyar képzőművészetről - főmüvekkel - áttekintő képet adni. Köszönhető ez annak, hogy - a többnyire egyéni alkotók bemutatását vállaló - időszakos kiállítások megrendezése mellett kiemelten kezelte gyűjteményének gyarapítását, amelynek során több különösen a század első felének modern irányzatai képviselőinek alkotásait őrző magángyűjteményt szerzett meg jelentős városi és megyei támogatással. Hárs Éva és Romváry Ferenc 1981-ben megjelent könyvében* pontosan végigkövethető a gyűjtemény létrejöttének a története. Köszönetünk és tiszteletünk jeleként mi is említsük meg azoknak a gyűjtőknek a nevét, akik követték a képtáralapítót, dr. Gegesi Kiss Pál akadémikust, s féltve őrzött műgyűjteményüket a Modern Magyar Képtárnak adták: Tamás Henrik, az egykori Tamás Galéria tulajdonosa (1959), a dr. Tompa Kálmán (1967), dr. Kunvári Bella (1968), Bedő Rudolf (1969), Dénes Zsófia (1971), Lázár Béla az Ernst Múzeum művészeti igazgatója (1972), Gerlóczy Gedeon (1973), Carl László (1975), Ubrizsy Gábor (1982). Döntően e kollekciók egyesítésével tekintettel arra, hogy a 20. század első feléből, mint már említettük, a múzeum számottevő művészeti anyaggal nem rendelkezett-jött létre a gyűjtemény bázisa. between the two world wars. In 1963 the Gallery moved to the building at 3, Szabadság St., where for three decades it attempted, with ever-dwindling success, to satisfy the exhibition requirements of an extensively growing collection. Even so, this building was the Gallery, which | for a long time was the only permanent museum exhibition site in Hungary for the newest trends in fine art. The importance of the Pécs collection and the way in which it differed from other provincial museums was that, alongside the Hungarian National Gallery, it was able to provide an overview of 20

th-century Hungarian fine art through main works. This is due to the fact that alongside undertaking to organise temporary exhibitions of the works of mostly individual artists, it placed great store on the expansion of the collection, in the course of which especially in the preservation of works by the representatives of modern trends in painting in the first half of the twentieth century, obtained from private collections with significant support from the city and the county. In the book published in 1981* by Éva Hárs and Ferenc Romváry the history of the collection's birth can be precisely followed. As signs of thanks and respect, we too mention the names of those collectors who followed the gallery's founder, Dr. Pál Kiss Gegesi and donated their jealously guarded collections to the Gallery of Modern Hungarian Art: Henrik Tamás, owner of the old Tamás Gallery (1959), Dr. Kálmán Tompa (1967), Dr. Bella Kunvári (1968), Rudolf Bedő (1969), Zsófia Dénes (1971), Béla Lázár, director of the Ernst Arts Museum (1972), Gedeon Gerlóczy (1973), László Carl (1975) and Gábor Ubrizsy (1982). It was decisively with the unification of these collections that the basis of the collection was created especially, as we have already mentioned, that in the first half of the 20

th century the