Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Gál Éva: Ütő- és sújtófegyverek a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum gyűjteményében

Gál Éva: Ütő- és sújtófegyverek a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum gyűjteményében 85 Jegyzetek 1 Gál Éva: Szúró- és vágófegyverek a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum gyűjteményében JPMÉ 44-45.(1999-2000) Pécs, 2002. 89-94. 2 Megköszönöm Temesváry Ferencnek a darabok meghatározásában nyújtott sok segítségét, és köszönettel tartozom Kováts Valériának a tárgyak publikálásához való hozzájárulásáért. 3 Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Bp. 1971. 27. 4 Változata a "csatabárd, amely a honfoglalás után Magyarországon a kedvelt fegyverek közé tartozott... Gyakran használták a szekercét is, amely valójában az ácsbárd rövid nyelű változata. A hajítóbárd a frankoknál elterjedt franciska (egy hosszú pengéjű, közelharcban is használható, de hajításra is alkalmas fegyvertípus) késői leszármazottja." A hajítóbárd esetében a "rövid nyélen egy bárdlap és három tüske, vagy egyszerűen csak három különböző irányba mutató tüske képezi a fegyver lényegét." Idézetek:Temesváry Ferenc „Kelet és nyugat között" Bp. 1984. 29- 30, 34-35.; A franciskához ld. még: Stephen Bull: Évszázadok fegyverei. A támadó és védőfegyverek világtörténete. Bp. 1993. 43. " A hímzett kárpitot feltehetően Odo püspök (Normandiai Vilmos féltestvére) megbízásából készítették az újonnan épült bayeux-i katedrális számára, melyet 1077-ben avattak fel. Mivel a normannok 1066 után foglalják el Britanniát, a kárpit felbecsülhetetlen értékű forrás a normann hódítás időszakának fegyverzetéről és vértezetéről. Stephen Bull 1993. 44. A kárpithoz ld. még Frank Rede Fowke: The Bayeux Tapestry. London, 1875. ° Temesváry Ferenc: Kelet és nyugat között. Vezető a Történeti Kiállítás fegyveranyagához Bp. 1984. 30. 7 Temesváry 1984. 29, 30. 8 Ld. Magyar Történelmi Fogalomtár A-K Bp. 1989. 43.; Kalmár 1971. 27.; Temesváry 1984. 29.; Temesváry Ferenc : Fegyvertörténeti kislexikon In.: Temesváry Ferenc: Nemzeti történelmünk fegyverei - Vas, ezüst és arany. Keszthely, 1989. 109. Érdemes megjegyeznünk azt is, hogy gyűjteményünk e darabja jellegzetes, középkorban használt formát mutat, s a jóval későbbi, 19. századi iparos szerszámként használt bárdoktól így könnyen elkülöníthető. Temesváry Ferenc hívta fel a figyelmet azokra a harci fegyverekkel rokon alakú 19. századi iparos szerszámokra (balták, fejszék, bárdok, szekercék), melyek a középkori harcászat eszközeinek formáiból fejlődtek ki, sajátosságaik alapján azonban már el lehet őket különíteni részben szerszámként használt korai, részben fegyverként használt elődeiktől. Temesváry Ferenc a Váci Könyvek 2. kötetében megjelent tanulmányában a 19. századi vasgyárak és kereskedések katalógusait felhasználva készített, a késői szerszámtípusokat bemutató tipológiai táblázatai igen jól használhatók a múzeumi gyűjtemények eszközanyagának meghatározásához is. Temesváry Ferenc: A váci Vak Bottyán Múzeum fegyvergyűjteménye. Váci Könyvek 2.(új sorozat) Vác, 1984. 15-19. és 32. jegyzet 9 Hans Makart (1840-1884) osztrák festő és dekoratőr, a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanára, nagyszabású történelmi jelenetek alkotója, iparművészként és műgyűjtőként ízlésdiktátor. Akadémiai Kislexikon 2. k. L-Z, Bp.1990. 129. E „sötét tónusú, komoran súlyos stílus" megjelenése - elsősorban az arisztokrácia és az újgazdag nagypolgárság szűk csoportjának otthonaiban- a 19. század második felében, különösen az 1870-es évektől voltjellemző. Voit Pál így ír erről: „A tulajdonos nem elégszik meg már az antik imitációkkal: eredeti régiségeket is beállít otthonába. A falakat sötét szövettapétákkal vonják be, a mennyezetre tölgyfagerendák kerülnek, a padlón és a pamlagon keleti szőnyegek hevernek." Voit Pál: Régi magyar otthonok Bp. 1943. 298-300. E műtermeket idéző belső terekben ízléses és ízléstelen műtárgyak, dísztárgyak, különféle korú és stílusú berendezési tárgyak halmozódnak, s alkotják e színpadias környezet kellékeit. Ezek között megtalálhatók a fegyverek-díszfegyverek is (páncélok, vértek, pajzsok, tőrök, szablyák, lándzsák stb.), s egymás mellé kerülhettek itt a régi darabok új másolatai és a valódi műtárgyak-műremekek, pl. festői hatásra törekvő ún. fegyvercsendéletek formájában. Kaesz Gyula: A bútorstílusok Bp. 1962. 206. *" Idézet és a szó eredetére vonatkozó megállapítás helye: Temesváry 1989.110. A csákány szó mai jelentése szerint azt a szerszámféleséget takarja, melyet pl. kubikusok, vasúti munkások a kemény föld, köves területének fellazítására használnak. 11 Kalmár 1971. 34. " Megköszönöm Temesváry Ferencnek, hogy erre figyelmemet felhívta. 13 Temesváry 1989.110. 14 Kalmár 1971. 19., Temesváry 1989. 110. 1° Jan Sach: Régi kardok, tőrök, buzogányok. A cséphadarótól a párbajtőrig. Új Ex Libris Kiadó, 1999. 32. 16 Kalmár 1971, 21,23, Temesváry 1989.110. *•' A csillag alakú, ún. kun-besenyő típusú buzogányok formaváltozataihoz Ld. Kalmár 1971. 19-21. és 4-7. kép 18 Kalmár 1971.25. 19 Temesváry 1989. 110., Kalmár 1971.25. 20 Temesváry 1989. 110.