Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Muzeológia - Begovácz Rózsa–Huszár Zoltán: A 70 éves Füzes Endre köszöntése

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve | 46-47 (2001-2002 [297-3041 Pécs, 2003 A 70 éves Füzes Endre köszöntése BEGOVÁCZ RÓZSA - HUSZÁR ZOLTÁN Füzes Endre 1932. április 27-én született a Tolna megyei Döbröközön, né^ygyermekes MAV-tisztviselő családban. A pécsi Nagy Lajos gimnázium elvégzése után, 1951-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem történelem szakán kezdte egyetemi tanulmányait, amelyet a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen fejezett be 1956-ban, néprajzos, muzeológus diplomát szerezve. 1955-1963 között a pécsi Janus Pannonius Múzeumban dolgozott, segédmuzeológusként, néprajzos muzeológusként, majd csoportvezető beosztásban. Az első években Kodolányi János vezette be a múzeumi munka feladataiba, majd Kodolányi János távozása után gyakorlatilag О vezette a Néprajzi Osztályt. Eleinte egyedül, majd 1959-től Mándoki László munkatársával. Több száz tárgyat gyűjtött a Baranya megye egész területén, kiemelten népművészeti tárgyakat a Szigetvidéken, Mecsekalján, Pécsvárad környékén és Mohácson, továbbá a bukovinai székelyek és csángók lakta településeken. Célirányos gyűjtések voltak ezek a népművészeti gyűjtemény kiegészítésére. Elvégezte az újonnan és régebben gyűjtött tárgyak leltározását, kartonozását, mutatózását. Amíg a múzeumnak nem volt fotósa, maga készítette el a terepfelvételek és a tárgyfotók laborálását, nagyítását. Diasorozatot készített a múzeum kiemelkedő értékű népművészeti-pásztorművészeti tárgyairól, valamint a megye legszebb építészeti emlékeiről Több éven keresztül ellátta a múzeumi könyvtáros feladatkörét is. Az 1950-es évek végén huzamosabb ideig a múzeum gazdasági ügyintézőjét is helyettesítette. Számos kiállítást rendezett - Hagyományos állattartás Baranyában, Népművészek Baranyában, Pásztorművészet, Népművészeti textíliák, Hímes tojások Baranyában, Székely népművészet - címmel. Mándoki Lászlóval 1963-ban rendezték meg a múzeum állandó néprajzi kiállítását „Baranya népei" címmel. Baranyai tevékenysége során elsősorban a népi építészet és a népművészet területén folytatott kutatásokat, amely témakörökből jelentős tanulmányai is megjelentek. Felkereste a megyében fellelhető összes talpas-vázas épületet, elsősorban az Ormánságban, a Szigetvidéken, a baranyai Zselicben és a Dráva-mentén. Az utóbbi vidéken megtalálta az utolsó kémény nélküli füstös házakat. Kutatta Mohácson, a Mohács-szigeten és környékén, a Duna-mentén, majd a horvát falvakban a gabonatartó építményeket. Egy reprezentatív épületet megvásároltatott a múzeummal és felállított a Néprajzi Osztály udvarán. Mindezen kutatások során, rajzvázlatokat, felméréseket, fotókat készített 1963-ban készítette el és védte meg egyetemi doktori disszertációját: Gabonatároló építmények a Kárpát-medencében címmel, amely összegzés magyar és német nyelven is megjelent. 1964-1980-ig a Művelődésügyi, majd a Kulturális Minisztérium Múzeumi Főosztályán dolgozott főelőadói, majd csoportvezetői beosztásban. Itt elsősorban a múzeumok gyűjteményfejlesztési és tudományos feladatainak szervezésével, valamint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum megalapításával, és az új intézmény útjára bocsátásával, fejlesztésével foglalkozott. Ezen idő alatt sem szakadt el szülőföldjétől, s 1970-74 között a Baranya Megyei Tanács felkérésére, Szigetvári János építésszel együtt, elkészítette a hagyományos népi építészet Baranya megyei kataszterét és javaslatot dolgozott ki a kiemelkedő értékű épületek védelmére. Az 1966-69 közötti időszakban hároméves, Tálasi István professzornál teljesített aspirantúra után, kandidátusi értekezését készítette el. Ennek keretében többévi kutatómunka után feldolgozta a kicsépelt gabona raktározásának, készletezésének tradicionális módozatait, edényeit és építményeit. Továbbá megvizsgálta ezen módozatok európai összefüggéseit, valamint gazdasági és társadalmi determinánsait. A disszertáció megvédésével 1975-ben a történettudományok (néprajz) kandidátusa tudományos fokozatot nyerte el. Értekezése 1984-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában A gabona tárolása a magyar parasztgazdaságokban címmel önálló kötetként is megjelent. 1980-86 között az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa volt. Ez időszakban alapvető kutatásokat végzett a Magyar Néprajzi Atlasz előkészítő munkálataiban (már 1965-től munkatársa volt e vállalkozásnak), s tizennyolc témacsoportban, összesen 49 térképen a kartográfiai feldolgozást és a tudományos értékelést is elvégezte. Kidolgozta a szöveges magyarázatok tudományos koncepcióját és szerkezetét, s el is készített több próbakommentárt a térképlapokkal együtt. A népi építészeti problémák kutatása folyamatosan végigkísérte pályáját. Eleinte a Dél-Dunántúl tradicioná-