Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón

242 Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón Bálint Sándor szerint a dió ősi Krisztus-szimbólum, „Nux est Christus". Karácsonykor a Szűz Mária méhében rejtőző Krisztus születik meg, és válik az emberiség táplálékává, mint a burkából kifejtett dió. A dió Szent Ágoston adventi homíliája és más lelki olvasmányok hatására vált ilyen fontossá. Ez a magyarázat azonban nem világítja meg, kit, mit jelképeznek a sarkok, kinek áldozzák - gyakran szöveggel is kísérve - a diót. Bálint is említi, hogy a leejtett dióbelet nem lehetett a földről felvenni, mert az már a meghalt családtagokat illette.

112 Máshol a diót a gyerekek vehették fel a sarkokból (az eredetileg halotti adományokat később gyakran kapják meg a gyerekek), de csak a vacsora végeztével, ha már az a lény, akinek szánták, „elfogyaszthatta". Az adatok alapján valószínűsíthető, hogy a sarkokba halotti, démoni lényeket, talán a ház őrző szellemeit képzelték. A négy sarok megjelölése a ház jelképes bekerítéseként is értelmezhető. Schneeweis szerint az áldozat halotti démonokat illet.

113 A perchtáknak hozott áldozatok között fontos volt a dió. Liungman szerint különleges, szimbolikus jelentőséggel bírt.

114 A karácsony este fogyasztott dióhoz gyakran betegségés haláljóslások kapcsolódnak. így pl. aki rossz, férges diót tör el, a következő évben beteg lesz vagy meghal, aki szárazat, szintén meghal. Ha az este a dió héjába öntött víz reggelre kifolyik, meghal, aki beleöntötte. Bajelhárító, gyógyító céllal is fogyasztanak diót. Előfordul karácsonykor a diótörés tilalma is.

115 A diótörés tilalmára a Luca-napi szokásokban több adatot találtunk (pl.: Nyárlőrinc, Orgovány Bács-Kiskun). A tilalom magyarázata: összetörnek a tányérok a következő évben, nem lesz jó a diótermés.

116 Hasonló lehet a jelentésük azoknak a babbal, borsóval végzett rítusoknak, melyek némiképp a diódobáshoz hasonlóak. A babot szétcsapkodják a szoba négy sarka felé, azért hogy „az Isten adjon sokat!", máshol a szentek képére dobálják: „Netek, szentek, egyetek!" (Drágszél, Cigánd). Ilyen jellegű cselekmény, amikor a falra dobálják a borsót, hogy a kísértetek távozzanak (Jászladány). A hüvelyesekre, melyek már az ókorban halotti ételnek számítottak, a karácsonyi, halotti időkben egyébként is több tilalom, ill. előírás vonatkozik.

117 Az áldozat más formái A karácsonyi étel érintetlenül hagyása Nagyon sok adat szól arról, hogy a karácsonyi asztalra rakott ételek, az alatta, körülötte elhelyezett tárgyak később mágikus erővel bírnak, vegetációs rítusokban szerepelnek, termékenységhozó, gonoszűző, gyógyító hatásuk van. Nincs említés a közlésekben arról, hogy áldozati tárgyként szerepelnének, de mindig fontos momentum „megszentelődésükben", hogy karácsony éjjel, három napig, karácsonytól újévig, vagy karácsonytól vízkeresztig (tehát a természetfeletti lények látogatása idején) az asztalon maradnak, érintetlenül. A karácsonyi morzsa gyógyító ereje az egész magyar nyelvterületen ismert, ez a morzsa is legalább karácsony éjjel érintetlenül maradt az asztalon. Nagycétényben az ünnepi vacsora maradékát a morzsával együtt térítőbe hajtogatják és a sarokba teszik. Az ünnepek alatt ott marad, utána a tyúkoknak adják, hogy sokat tojjanak.

118 Nagyfaluban az étkezési morzsa január 6-ig marad az asztalon, később termékenységvarázslásra, gyógyításra használják.

119 Természetfeletti lénnyel való kapcsolatot az az adat említ, mely szerint a karácsonyi morzsát elteszik az angyaloknak. Ezt később füstöléssel való gyógyításra használták.

120 Az ilyen típusú hiedelemnek európai párhuzamai is vannak: Nyugat-Európában a karácsonyi kenyeret éjjelre a szabadba rakták, úgy gondolták, a karácsonyi köd szenteli meg. Ez a kenyér később gonoszűző, gyógyító hatással bírt; Svédországban talizmánként viselték a háborúban.

121 Európa szerte elterjedt szokás volt, hogy az ünnepek alatt az asztalon maradt a kenyér, a kalács, melynek egy darabját tavaszig megőrizték, majd a vetőmagba keverték, hogy életerőt adjon a földnek, az új vetésnek. A délszlávok a karácsonyi szalmával, amely karácsonytól vízkeresztig maradt az ételek körül, a szárnyasok szaporodását serkentették, a földekre szórták, gyümölcsfákra kötözték a növényi termékenység elősegítésére. Gonoszűző hatása is volt: Szent György-napon a marhákat füstölték meg, hogy a boszorkányok ne vehessék el a tejet, meggyújtva a felhők felé lengetve démonokat űztek vele.

122 Nem célom minden ilyen jellegű megtalált adat felsorolása, a néprajzi irodalom bővelkedik ezekben, (lásd Pócs Éva A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre c. munkáját). Nem világos melyek azok a tárgyak, amelyek valaha igazi áldozatként működtek, és melyek azok, amelyek a természetfelettivel való egyszerű találkozás során szentelődtek meg (asztal alá tett ostor, fejsze, kaszakő, stb.). A halottak, démonok szerepét átvevő más személyek A halottaknak szóló áldozatok a kereszténység hatására a halottak lelki üdvéért adott adományokká váltak. A halottak testi továbbélésébe vetett hitet felváltotta a lelki továbbélésbe vetett hit. A halottak helyett az adományokat a szegények, koldusok, gyerekek, az Egyház kapta meg. A halott helyett a szegények megvendégelésére karácsonykor a Tiszán-túlról, és a magyar nyelvterület déli peremvidékéről vannak adataink.

123 A pomázi szerbek a koldusoknak adják a karácsony éjszakára az asztalon hagyott ételmaradékot.

124 A már említett nógrádsápi „Mária teknője" tartalmát is a koldusok kapják.

125 A Szerémségben a karácsonyi vacsora után vittek a szegényeknek mindenféle ennivalót, Bukovinában karácsony este 12 szegényt vendégeltek meg.

126 Talán ide tartozik a cigánygyerekeknek, köszöntőknek sütött „kolompérlángos" is (Mogyoróska).

127 A karácsony esti idegenek, a vendég alakja is kapcsolódhat a halottakhoz. A magyar nyelvterületen a Luca-na-