Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Néprajz - Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón

232 Vándor Andrea: Halottak a téli napfordulón het sem a túlvilág, sem az emberi világ. A hiedelemmondákban a „sem itt, sem ott" gondolata gyakran úgy fejeződik ki, hogy a kísértet állandó mozgásban van, bolyong, tehát tulajdonképpen nincs sehol, nem köthető helyhez.

6 Egy másik lehetséges válasz a hely kérdésére a „tertius locus", a harmadik hely, a pokol és a menny közötti állapot, átmeneti hely. Ezt takarja a 12. században kialakult purgatórium fogalma. Mivel a „tertius locus" fontos szerepet tölt be az európai, visszajáró halottakkal kapcsolatos hiedelmekben, érdemes felvázolni kialakulásának történetét.

6 Ahogy a későbbi keresztény pokol megjelenítésére hatással voltak az ókori babiloni, egyiptomi, zsidó és görög alvilág-elképzelések motívumai (tüzes kráterek, bűzlő kipárolgások, fortyogó víz, kínok, sötétség, homály stb.), úgy a későbbi purgatórium képe sem előzmények nélküli. Vergilius Aeneisében az alvilágra szálláskor részletesen bemutatja a halottak birodalmát. ír egy helyről, az alvilág tornácáról, ahol az el nem temetet holtak tartózkodnak. Ez után következik a Styx folyó és a Hádész aknaszerű bejárata. Az alvilágjárás gondolata babiloni örökség: Gilgames az alvilágba jut, ahol többek között olyan halottakkal találkozik, akiket nem temettek el rendesen, akikért nem hozták meg a megfelelő áldozatot. Ezek kísértetként visszajárnak a földre, vagy a többi halottat kínozzák. A „nem egészen alvilág" ókori alapgondolata mellett annak egyes motívumai is tovább élnek a korai keresztény apokrif, és a későbbi vízióirodalomban: a hegy, a folyó, a híd, börtönszerű környezet, a fény megsejtése, a megvilágosodással együtt járó szenvedés, és a köztes helynek térben a pokol felett való elhelyezkedése. A Szentírásnak egyes részeinek - melyekre Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás is hivatkoztak - fontos szerepük volt abban, hogy a purgatórium gondolata a 16. századi tridenti zsinaton dogmává vált. Ezekben a halottakért való engesztelésről, a tűz általi tisztulásról van szó (П. Мак, 12, 41-46, Mt 12, 31-32, I.Kor 3, 11-15) Krisztus alvilágra szállásakor megszabadította a kereszteletlen igazakat. Ez volt az egyik olyan momentum, ami a keresztényeket arra biztatta, imádkozzanak halottaikért, mert a túlvilágon is változhat még a halottak sorsa. A halál utáni szabadulás esélyének gondolata a purgatórium eszméjével párhuzamosan, attól elválaszthatatlanul fejlődött ki. A pokol kapui nem nyílhatnak ki, az oda kerültek számára nincs szabadulás, a mennyben lakóknak nincs szükségük a közbenjárásra, tehát kell lennie egy olyan helynek, ahol a még megmenthető bűnösök tartózkodnak. Ezek a gondolatok olvashatók Szent Ágoston írásaiban. Tagadja, hogy a kereszteletlen gyerekek a paradicsomba, vagy valami köztes helyre jutnának, ez viszont azt jelenti, hogy már akkor megvoltak annak a nézetnek a csírái, melyek a 13. századra a kereszteletlen gyermekek limbusának képzetében forrtak ki. Nem tagadja viszont a kísértetek megjelenésének lehetőségét: úgy véli, hogy ezek víziók, melyek lehetővé teszik, hogy az elveszett halottak rendes temetést kapjanak, hogy hozzátartozóiktól imákat, közbenjárást kérjenek (De cura pro mortuis gerenda 421-423). A közbenjárás három formája, az ima, mise, alamizsna, ekkorra már kialakul. A purgatórium eszméjének másik szülője Szent Gergely, aki 590-ben került a pápai trónra. A poklot két részre osztja, a Krisztus előtt születettek nem szenvedhetnek ott, ahol a bűnösök. Megjelenik a földi tisztulási hely képzete is, a bűnösök ott bűnhődnek, ahol gonosztetteiket elkövették. Ez a gondolat nem érte meg a 13. századot, nem épült be a purgatórium későbbi képzetébe.

7 Dante Isteni színjátéka a purgatórium gondolatának legtökéletesebb megfogalmazása. A Pokol és a Purgatórium c. rész 1319-re készül el. Művében a térbeli meghatározottságot az eszme logikájával köti össze. A tér nem sík, iránya van, a földről az égbe vezet. Ennek megjelenítésére a régebbi motívumok közül a hegy a legalkalmasabb szimbólum. A meredek hegyen felfelé haladva jut el a lélek az egyre tisztultabb állapotig. Csak az juthat a purgatóriumba, aki már megkapta az örök élet ígéretét. Vergilius vezeti a költőt a paradicsomig. A három helyen - a poklon, a purgatóriumon és a paradicsomon - kívül szó van még az ókori bölcsek, a patriarchák, és a kereszteletlen gyerekek limbusáról is.

8 Ez tulajdonképpen a pokol tornáca: Van egy hely ott lenn, melynek csak homályát s nem kínjait kesergik, egy kerek hely, hol nem nyögés, csak sóhaj szele száll át: ott lakom az ártatlan kisdedekkel, akiket foga harapott halálnak, mikor még ős bűnük sem vétetett el. (Purgatórium, VII. 28-33. Babits Mihály fordítása) A teológiai irodalomban a tisztítótűz konkrét, később is használt fogalma a 12. században jelenik meg. Dogmaként is megfogalmazott formájában Szent Bernát alkalmazta először.

9 A „honnan" után fel kell tennünk a „kik", és a „miért" kérdést. Kik, és miért nem tudnak nyugodni holtuk után? A halottak visszatérésének több oka lehet: a túlvilágon nem fogadták be őket, vagy még elintézetlen ügyük van a földön. A hiedelmekben a túlvilág nagyrészt az itteni világ logikája szerint működik. így azok, akik haláluk pillanatában egy átmenet liminális szakaszában voltak, haláluk után is ebben a szakaszban maradnak, átmeneti lényekké válnak, olyan halottakká, akik nem jutnak el a túlvilágra. Ilyenek az elvetélt magzatok és a kereszteletlen gyerekek, a gyermekágyban meghalt anyák. Visszajárhattak a jegyességük idején, vagy az esküvőjük alatt meghalt fiatalok. Gyakran vált kísértet az öngyilkosokból. Ezek a halottak - akárcsak a kereszteletlen gyerekek - nem