Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)
Néprajz - Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban
208 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) ilyen jellegű vonásait kölcsönözte át - vezeti a meghalt lelkeket. Az Isten pásztorként (oucar) jelenik meg, aki a juhok (ovce), azaz a meghalt lelkek őrzője. 74 Ajuh rituálisan tiszta állatként az alázatosságot, az engedelmességetjelképezi, ezért a khtónikus világ mindig zöld mezőin lévő lelkek nyájait juhokként (bárányokként) képzelik el, akiknek pásztora azon világ Istene. Mivel a juhok nem alkalmasak a tisztátalan erőkkel felvenni a harcot, ezért a ráolvasásokba nem kerültek bele 75 . A zalai horvát archaikus népi imák a fénylő mennyországot zöld rétnek írják le, amely a világ végén, a túlvilágon van. Ennek párhuzamai kimutathatók a somogyi Dráva menti, Vízvár környéki, „káj-horvátok" archaikus imáiban, amelyekben a mennyország zöld füvei benőtt terület 76 , ahol melegvíz (vélhetően patak, tó) található, s benne a Szentanya mosdik, fekete szemét és kezeit mossa, és nagyokat tapsol, amitől visszhangzik a világ (ez utóbbi utalás a tisztátalan erőkkel szembeni „hangos várfal" képzésére). A Dráva menti horvátok Hajtmo spat Hajtmo spat, Boga zvat, Nan kraj, svetli raj, De ovcari ovce pasu, Ovce Boga poznaju, Drugi ludi nemreju. Sveti Peter oruznik Ki nas pela v zelenik. V zeleniku koracica, Pred nom kleci Marija, Bele ruke pere, crne joci spira. Kriz hódi po nebi, Marija hódi po zemli. Tri glase nose cas, Svega Sinka proseca: „Daj mu, Sinek, onu rec Kaj ti Bog je obecal. Bog ti da klucece, Kaj buspol'e i gore daroval, Ono telo ranjeno, Ke je z neba zviseno!" Da nam Bog pomori! Amen. imádságaiban a mező egyenlő a mennyországgal. 77 A nyugat-magyarországi horvátok (Narda, Vas megye) a mennyországot sík mezőnek („ravno polje") írják le, új klastrommal a közepén 78 . A magyarországi szlovének imáiban: Mária elaludt / a zöld réten 79 ..., azaz a mennyországban. A mennyország, mint zöld rét képzete ismeretes a magyar archaikus imádságokból is. A mennyország, mint zöld és virágos rét az ég legszebb részén található, mely egyúttal az ősi szláv mennyországról alkotott képzetek egyik legrégibbike, ugyanis az arról szóló legkorábbi feljegyzések az arab Ibn-Fadlan a szlávokról (oroszokról) szóló híradásában 922-ben kapnak helyet. A szlávoknál általánosan ismert „raj" (mennyország) elnevezés a kereszténység felvételét megelőző időkből igazolható. Azt a helyet jelöli, ahol a meghaltak lelkei tartózkodnak, egyúttal az iráni nyelvekből kölcsönzött elnevezés a „gazdagság", „szerencse" jelentést is tartalmazza. A fentiek további párhuzamait az iráni népek hitvilágában találjuk meg. Térjünk nyugovóra Térjünk nyugovóra, Istent hívjuk szóra, Túlnan fényes mennyország, Hol juhászok juhokat legeltetnek, Juhok Isten ismerői, Más emberek nem ismerhetik. Szent Péter a katona, Zöldbe vezet, el oda. A zöldben van egy ajtó, Előtte térdepel Mária, Fehér kezeit mossa, Fekete szemeit mossa. Kereszt jár az égen, Mária jár a földön. Három szava hallik, Fiát ekképp kérlelvén: „Add meg, Fiam, azt a szót, Amit Isten megígért. Isten adott kulcsokat, Melyekkel megajándékozod a mezőt és a hegyet Megsebzett testeddel, Mely felmagasztalódott az égben!" Isten segíts! Amen. 80 Adatközlő: KANIZSAI Mária, Molnári, Zala megye Gyűjtötte és fordította: FRANKOVICS György 81
