Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)
Néprajz - Frankovics György: Jézus vére mint motívum a közép-európai népek archaikus imádságaiban
198 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) mond, és lefekszik az utolsó kereszt mellé, mire az aratók körülállják. 13 Ezen horvát szokások ismeretében nem lehetnek kétségeink a Jézus-kéve rituális megölésével kapcsolatosan, amelyet a bunyevác szokás érzékletesen szemléltet, ezáltal kapcsolatot teremt a temetést utánzó szokások azon mozzanatával, amikor a halottat földre terítik (analógiája az aratógazda földre fekvése), valamint a halottal kapcsolatos közös ima mondása, a „halott kéve" körülállása, mintegy mágikus kört képezve köréje. 14 A mag (búza, árpa, rozs, zab) halálának és újjászületésének megrendítő ceremóniája az ógörög Dionüszosszal került kapcsolatba, akinek halálakor és feltámadásakor a misztériumok részvevői nevén szólítva hívták magukhoz istenüket. A Dráva menti (somogyi) horvátok és a hercegszántói (bácskai) sokác (horvát) aratók az aratás végeztével Jézus nevét kiáltották, miközben a kévét háromszor a levegőbe emelték 15 . A Jézus-kéve földről való felemelése és levegőbe emelése kapcsolatba hozható a születés mozzanatával, ugyanis az apa a földre tett - subára kiterített - csecsemőt levegőbe emelve ismeri el azt magáénak. Az aratási szokásokban megjelenő Jézus-kéve pedig tartalmazza az élet-halál-újjászületés mozzanatát. A három szál búzakalászt a Dráva menti horvátok az erő egyik vegetációs periódusból (aratás) a másikba való (vetés) átmentése céljából megőrzik. 16 Ily módon a földművelő emberek a homeopatikus mágia segítségével igyekeztek a természet erőit befolyásolni. 17 A búzakalász az ókori Egyiptomban Ozirisz, a Nap, a meghalt és feltámadt isten emblémája volt, amely a természet halálának és újjászületésének ciklusát szimbolizálta 18 . Kétségkívül a magyarországi horvátok aratási szokásában hasonló analógiák Jézussal, illetve a Jézus-kévével kapcsolatosan mutathatók ki. A búzaszemen a magyarok 19 , a bácskai bunyevácok 20 és a Dráva menti horvátok Jézus képét vélik felismerni, hasonlóan az egyiptomi népekhez, akik Ozirisz jeleként a búzakalászt tekintették. A Dráva menti horvátok a Jézus-kévére egy búzaszemből háromszárú kalászt tettek, amelyet piros színű pamut szállal átkötöttek, majd az aratás végeztével hazahoztak és a szoba szent sarkában lévő Jézus szentképe mellé helyezték. A hármas kalász így vált Jézus jelévé 21 . A horvátországi mediterrán vidéken a meghalt Krisztus korpusza mellé egy edényben kicsíráztatott zöld búzát tesznek. A karácsonyi búzacsíráztatás szokásában megnyilvánul az Adónisz-kertek problematikája. A rítus lényege, hogy a földdel megtöltött edénybe vagy kosárba búzát, árpát és más magvakat vetettek és azt kicsíráztatták, legalább i. e. XVII. sz.-ig visszavezethető Kis-Ázsia déli részében és Szíriában. Ez a rítus hozzákapcsolódott az Adonisz kultuszhoz, és i. e. a VII. sz.-ban jutott el a görögökhöz. Egyiptomban a gabonacsíráztatás rítusa az Oziriszmitológiában játszott fontos szerepet. így aztán érthető, hogy Ozirisz kultusza könnyen kapcsolódott Adóniszéhoz, gyorsan meghonosodott Görögországban és i. e. II. sz.-tól már Itáliában is. Az Adónisz-kultusz több vonatkozásában megnyilvánul a mai karácsonyi szokásokban. Adonisz helyét Jézus foglalja el, és a karácsonyi búza így válik az élő személynek, a születő Jézusnak a szimbólumává, megszemélyesítőjévé. 22 Jézus halálának felmagasztalását Szent János jelenti be a búzamag szimbólumát felhasználva (János 12, 2325). Jézussal és a gabonaszemmel kapcsolatosan fontosnak tartjuk a további párhuzamok megvonását. Az új élet a learatott búzamezőn nyilvánul meg a dusnoki ráchorvátok legendáiban. Máriának - a kisded Jézus szoptatásakor teje a földre csöppenve fehér foltot hagy a tarlón 23 . A magyar mondákban a Szent Család üldözői elől menedéket egy szántóvető 24 földjén talál. A szántóvető még csak nem is végez a vetéssel, mire az üldözők oda érnek, ám addigra az elvetett búza - isteni csoda folytán - megnő és beérik. A magyar és a horvát mondákban Jézust Szent Péter társaságában gyakran a búzamezőn találjuk. A búzavetéssel és a búzaterméssel áll kapcsolatban a Mester, aki akkor is hoz termést, ha nincs eső 25 . A hazai horvátok (hercegszántói sokácok 26 , baranyai bosnyákok és a Dráva mellett élők) Jézust és Pétert 27 a szorgos aratólánnyal és a lusta juhászbojtárral, a lovakkal nyomtató emberrel 28 hozzák kapcsolatba, valamint a kenyeret sütő asszonnyal 29 , aki a visszatérő vándoroknak - Jézusnak és Péternek - nem kíván adni a frissen sütött kenyérből, hanem a dagasztóteknő alá bújik inkább, ámde gonoszságáért Jézus teknősbékává változtatja. A Dráva menti Potonyban lejegyzett egyik horvát legenda elbeszéli Jézus menekülését. Jézus üldözői elől egy rétestésztát nyújtó asszonytól kér menedéket. Az asszony az asztal alá bújtatja. Jézus eközben csodát tesz, ugyanis az addig kinyújthatatlan rétestészta leér egészen a földig és eltakarja az asztal alatt oltalmat kereső Krisztust. 30 Mindezekhez tegyük még hozzá, hogy az agrárrítusokból jól ismert a mitikus királyok darabokra tépése és szétszóratása, elvéreztetése, így hal meg Ozirisz és Dionüszosz. Ezen mítoszok a vegetációs vagy kalendáriumi mítoszok fő változatai. Megőrzi bennük jelentőségét a természet teremtőerejét megszemélyesítő nagy Istenanya kultikus alakja. Az agrártársadalmak fejlődésével azonban mind többet enged át funkcióiból a férfi agráristennek (Ozirisznek, Balunak, Telipinunak Adónisznak, Dionüszosznak), és a kalendáriumi mítoszokban főképpen már mint ez utóbbinak az anyja, nővére, kedvese vagy felesége szerepel. 31 A fentiekkel kapcsolatosan fontosnak tartjuk a további párhuzamok megvonását, ugyanis az archaikus népi imádságokban Jézus veszi át az agráristenek funkcióit - véréből nőnek ki a kultúrnövények, virágok - míg a mezőgazdasági munkálatokban, a vér elvetésében az Istenanyja tevékenyen vesz részt. Szembetűnő az is, hogy Jézus anyja Istenanya megnevezéssel szerepel, és nem Szűz Máriaként, ami egyúttal arra is utalhat, hogy a népi archaikus imádságok voltaképpen már az előző imák modelljére épülnek, azzal a valószínűsíthető változtatással, hogy az adott pogány férfi isten nevét Jézus nevével behelyettesítették, míg az Istenanya nevét nem cserélték fel Mária nevével.
