Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Természettudományok - Muskovits József–Hegyessy Gábor–Rahmé Nikola: Adatok Magyarország díszbogár-faunájának ismeretéhez (Coleoptera: Buprestidae)

18 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) me (oldalról nézve) kétszeresen hullámos, mert nemcsak a hátsó szögletek előtt, az utolsó negyedben, hanem az elülső szögletek mögött is gyengén öblös. A lárvák aszatban (Cirsium sp.) élnek. KASZAB (1940) szerint régebben Budapesten is gyűjtötték, de magyarországi előfordulása nem valószínű, feltehetően KUTHY (1896) téves adatát vette át. Hazánkhoz legközelebbi biztos lelőhelye Dalmácia, de ott is nagyon ritka. [Agrilus mendax MANNERHEIM, 1837] - berkenye-karcsúdíszbogár Euroszibériai elterjedésű, mindenhol rendkívül ritka reliktum-faj, hossza 10-12 mm. Felül bronzos-aranyos, alul zöldeskék színű. Oldalról nézve az előtör oldallemezének felső és alsó éle a hátulsó harmadban egyesül. A szárnyfedők vége megnyúlt. A lárvák tápnövénye a lisztes berkenye (Sorbus aria). Az MTM gyűjteményében még a XIX. században gyűjtött két példánya ma is megvan (az alattuk lévő cédulák felirata: „leg. J. Frivaldszky, Hungária"), de egyáltalán nem biztos, hogy ezek a jelenlegi határokon belüli Magyarországon kerültek elő! KASZAB (1940) is csak ennyit közöl: „Hungária (ohne nähere Angabe des Fundortes)". Mindenesetre feltűnő, hogy a jóval több, mint 100 év elteltével sem került elő újabb példány! [Agrilus viridicaerulans rubi SCHAEFER, 1937] málna-karcsúdíszbogár Holomediterrán elterjedésű, fényes, kisebb faj, hossza 3,5-5,5 mm. A szárnyfedők bronzosak, zöldek, vagy zöldesaranyosak. A lárvák szeder és málna (Rubus sp.) vesszőiben élnek. KASZAB (1940) szerint Budapest területén 1926-ban egy példányát gyűjtötték, de ezt a példányt nem találtuk meg az MTM gyűjteményében. Véleményünk szerint a meghatározás téves lehet. Megfigyeléseink szerint ez a faj a horvát tengerparton nagyon gyakori, de magyarországi példányt még nem láttunk. [Agrilus calcicola (OBENBERGER, 1916] - balkáni karcsúdíszbogár Balkáni elterjedésű, egyszínű fekete, 5-6 mm hosszú faj. OBENBERGER (1916) az Agrilus aurichalceus alfajaként írta le, de az entomológusok ma már önálló fajnak tekintik. Megjegyezzük, hogy az Agrilus aurichalceus jelenleg érvényes neve: Agrilus cuprescens MÉNÉTRIES, 1832. Az Agrilus calcicola-пак KASZAB (1940) több hazai lelőhelyét is közli, BÍLY (1989) szerint azonban ez a faj a Balkán-félszigeten fordul elő. Az MTM gyűjteményében található, régebbi gyűjtésű, sötétebb színű példányokat mi nem tekintjük Agrilus calcicola-nak. Magyarországi díszbogarak fajlistája (Szögletes zárójelben a tágabb értelemben vett Kárpát-medencében előforduló fajok vannak) Latin név Magyar név subfamily: Polycestinae LACORDAIRE, 1857 tribus: Ptosimini KERREMANS, 1902 genus: Ptosima SOLIER, 1833 Ptosima flavoguttata (ILLIGER, 1803) sárgafoltos díszbogár subfamily: Acmaeoderinae KERREMANS, 1893 tribus: Acmaeoderini KERREMANS, 1893 genus: Acmaeodera ESCHSCHOLTZ, 1829 sg. Acmaeodera s. str. [Acmaeodera cylindrica (FABRICIUS, 1775)] hengeres zömökdíszbogár [Acmaeodera pilosellae (BONELLI, 1812)] pillás zömökdíszbogár sg. Palaeotethya VOLKOVITSH, 1979 [Acmaeodera (Palaeotethya) bipunctata (OLIVIER, 1790)] kétpettyes zömökdíszbogár sg. Acmaeotethya VOLKOVITSH, 1979 [Acmaeodera (Acmaeotethya) crinita SPINOLA, 1838] fekete zömökdíszbogár Acmaeodera (Acmaeotethya) degener (SCOPOLI, 1763) sárgafoltos zömökdíszbogár genus: Acmaeoderella COBOS, 1955 sg. Omphalothorax VOLKOVITSH, 1979 [Acmaeoderella (Omphalothorax) adspersula (ILLIGER, 1803)1 kis zömökdíszbogár sg. Carininota VOLKOVITSH, 1979 Acmaeoderella (Carininota) flavofasciata (PILLER et MITTERPACHER, 1783) sárgacsíkos zömökdíszbogár Acmaeoderella (Carininota) mimonti (BoiELDlEU, 1865) homoki zömökdíszbogár subfamily: Sphenopterinae LACORDAIRE, 1857 tribus: Sphenopterini LACORDAIRE, 1857 genus: Sphenoptera SOLIER, 1833 sg. Sphenoptera s. str.