Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Szajcsán Éva: A magyar-jugoszláv viszony és a mohácsi sokacok helyzetének alakulása (1945–1950)

172 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) kolai és kulturális életének fejlődését folyamatosan kísérje figyelemmel, a felmerülő problémákat és észrevételeit pedig közölje Pécs tanfelügyelőjével.

53 1946. szeptemberében a Baranya megyei főispán és a tankerületi főigazgató a MSZAF kérésére felhívást tett közzé, amelyben azon közigazgatási tisztviselőkkel és tanerőkkel szemben foglalt állást - továbbá eljárást helyezett kilátásba azok ellen -, akik szándékosan akadályozták a nemzetiségi oktatáshoz kapcsolódó rendeletek foganatosítását.

54 Jóllehet volt példa nacionalista megnyilvánulásokra a jegyzők és a tanítók, valamint más szervek részéről is (azonban tudjuk, hogy túlzásoktól a Front sem volt mentes), de közel sem olyan mértékben, hogy az veszélyeztette volna például a délszláv iskolaügy megvalósítását. Az állam részéről nem a jogi keretek kiépítését, és a rendeletek végrehajtásának szándékát, hanem inkább egyéb feltételeket illetően mutatkozott hiátus. Nem biztosítottak tantermeket, nem voltak képzett tanítók (a régi tanítók többségét a Front „megbízhatatlan"-nak nyilvánította) és hiányoztak a tankönyvek is. A tanerőt a Front rövidtávon diplomáciai úton akarta biztosítani (Jugoszláviából kértek volna tanítókat, erre azonban nem került sor.), hosszú távon pedig tanítóképzéssel. E céllal nyitották meg 1946. március 1-én az első tanítóképzőt Pécsett, majd ez év nyarán indítottak először tanítóképző tanfolyamot. A 3 hónapos kurzus végén, 1946. szeptember 15-én 40 délszláv fiatal kapott kisegítő tanítói oklevelet.

55 Mohácsról Czita Mária, Kovacsics Mátyás és Ivánácz János vett részt a tanfolyamon.

56 Az új, 1946/47-es tanév örökölte az előző problémáit. A szülők továbbra sem akarták beíratni gyerekeiket a nemzetiségi iskolákba. Visszatartotta őket - joggal - az oktatás alacsonyabb színvonala is. Féltek attól is, hogy ezekből az iskolákból nemcsak az oktatás minősége, de politikai okok miatt sem tudnak majd továbbtanulni gyerekeik. Amíg a Mohács városi iskolába 5 tanulót, Mohács- Felső- Kandán ebben a tanévben senkit sem írattak be, pedig miniszteri utasításra a kisegítő tanítókat is bevonták a szervezésbe.

57 Ennek ellenére az MSZAF délszláv tagozatának kívánságára a VKM miniszter további állami „délszláv tanítási nyelvű" iskolák szervezését rendelte el Mohács- Alsó- Kandán, Mohács- Felső- Kandán és Mohács- Jeluzsdán (Élesden).

58 Ezekbe az iskolákba a beíratások csak 1947. márciusában történtek meg, az eddigiekhez hasonlóan „mérsékelt" eredménnyel. Az 1948. októberi kimutatások alapján a tanulók létszáma Mohácson és környékén a következőképpen alakult: Iskola A tanulók összlétszáma Horvát anyanyelvű tanulók Sokac anyanyelvű tanulók Szerb anyanyelvű tanulók Mohács Belvárosi Állami Délszláv Tanítási Nyelvű Iskola 13 13 Mohács-sziget Felső- Kanda Délszláv Tanítási Nyelvű Népiskola 8 8 Mohács-sziget Élesd Délszláv Tanítási Nyelvű Népiskola 13 12 1 Mohács-sziget Felső- Kanda Állami Népiskola 34 19 Mohács-sziget Alsó- Kanda Állami Népiskola 48 19 MohácsKülváros Állami Népiskola Mohács Állami 432 27 Szerb Elemi Népiskola 7 7