Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - T. Mérey Klára: Pécs gyáriparának legfontosabb adatai egy 1942-ben készült felmérés tükrében

T. Mérey Klára: Pécs gyáriparának legfontosabb adatai egy 1942-ben készült felmérés tükrében 129 A gyár élén két gyárvezető állt (férfi) és egy nő tisztviselő dolgozott. 1942-ben, október hónapban 4 betanított munkás és 8 napszámos alkotta a munkásállományt. Mindannyian férfiak voltak. Az évben a munkások átlagos szám 10 férfi volt, s a legmagasabb munkásszám 14 férfi. A gyár vezetőjének fizetése évi 6.888 P, a munkásoké 25.882 P volt Az üzem 298 napon átdolgozott. A munkások napi 10 órán átdolgoztak. A további adatok hiányoztak a táblázatból, csupán anynyit jegyeztek még fel, hogy áramot vásárol, tehát feltételezhetően gépesített üzem volt. Belföldre termelt, s 1942-ben 221.107 P értékű árut állított elő. Ennek az ipari főcsoportnak a következő alcsoportja a cementgyártás, de ennek Baranya megyében egyetlen gyára volt csak Beremenden. A harmadik ipari alcsoportba, a műkő, cementáru és gipszáru gyártáshoz tartozó gyárainak mindegyike Pécsett volt, összesen két cég tartozott ide. Ezek egyike a Kőipari Rt üzeme, amelyet 1923-ban alapítottak, s az óta van a jelenlegi tulajdonosok birtokában. A vállalat cégformája részvénytársaság, nem zsidó vállalkozás. Ez már középipari vállalat volt, hiszen a befektetett állótőke összege 58 ezer P volt 1942-ben, forgótőke pedig 79 ezer P A gyár élén 1942-ben egy férfi gyárvezető állott. 1 női tisztviselő végzett munkát a gyárban. Egy művezető, 6 szakmunkás, 15 betanított munkás, akik közül 10 volt nő, 41 napszámos (közülük 30 nő) dolgozott ebben a gyárban 1942 októberében. Ekkor tehát 62 munkás állott itt alkalmazásban, de az átlagos munkásszám ebben az évben 18 férfi és 29 nő. (A legnagyobb munkásszám viszont 24 férfi és 40 nő). Normális üzemmenetben, a gyárban dolgozó munkások száma 28 férfi és 42 nő volt, az üzem kihasználtságának foka 80% volt. A gyárvezető 1942. évi fizetése 9 900 P volt, a munkások ez évben 55.861 P bért kaptak. Naponta 9 óra volt a munkaidejük. A gyárban, 1942-ben 4 villanymotor volt, amelynek 33,7 lóerő volt a teljesítő képessége. Ebben az évben 305 napon keresztül üzemelt, gyakorlatilag egész éven át dolgozott. A gyár áramot vásárolt és belföldre termelt. 1942-ben a termelési érték 164.700 P volt, a fűtőanyagért és egyebekért 59.089 P került kifizetésre. Az 1942. évi ipari haszon: 105 611 P volt. A másik gyár neve Stark Zsigmond cementáru és műkőgyára. Ezt 1912-ben alapították, és az óta van a tulajdonos birtokában. Egyéni cég, zsidó. Ez is tőkeerős cég volt. Az állótőke 1942-ben 62 ezer P volt, a forgótőke 25 ezer P A gyár élén egy férfi gyárvezető állt és 2 ugyancsak férfi tisztviselő segítette munkáját. 1942 októberében 2 szakmunkás, 18 betanított munkás (akik közül 16 nő!), és 4 férfi napszámos dolgozott. Az októberi munkáslétszám tehát 24 fő volt. Az átlagos munkáslétszám 30 fő volt, a legnagyobb létszám pedig 39 fő (13 férfi és 26 nő). Ebben a gyárban, normális üzemmenetben 20 férfi és 30 nő dolgozott, vagyis 1942-ben az üzem kihasználtságának foka 58% volt. A gyárvezető évi fizetése 4800 pengő volt, s a munkások évi bére 34 445 pengőre rúgott. A munkaidő napi 8 óra volt. A gépi felszereltsége 3 villanymotor 13,5 lóerős teljesítőképességgel. A gyár áramot vásárolt. Ez a gyár 1942-ben 299 napon keresztül üzemelt, s nem jelzett üzemszünetet. Belföldre termelt. 1942-ben 107 159 P volt az évi termelés értéke, 43.413 P-t fizettek a fűtőanyag és egyéb kiadásokra, s az ipari többlet 63.746 P volt. A következő ipari alcsoport a téglagyártás, amelyben, Baranya megyében 27 gyár adatait jegyezték fel. Ezek közül 5 volt Pécsett. Az első helyen „Eisner Dóczi téglagyár" áll, amelyet 1882-ben alapítottak, s a jelenlegi tulajdonos kezébe 1930-ban került. Társas cég volt és zsidó tulajdon. A gyár tőkeerős volt, állótőkéjét 85 ezer pengőnek írták 1942-ben. A forgótőke ez évben 65 ezer P volt. A gyár élén 2 férfi és 1 nő vezető állt, feltételezhetően ők voltak a tulajdonosok. Október hónapban 2 férfi tisztviselő és 10 szakmunkás dolgozott (mind férfiak). 1942-ben az átlagos munkásszám ebben a gyárban 18 fő volt (11 férfi, 7 nő). A legmagasabb létszám 31 fő volt (16 férfi és 15 nő.) Normális üzemmenetben 15 férfi és 12 nő állt alkalmazásban ebben a gyárban, s ezért - állításuk szerint - 75% volt az üzem kihasználtságának foka 1942-ben. A gyárvezetők évi fizetésének összegét nem jelezték, a munkásoknak ez évben 32.179 P volt a bérük. A gyárban 1 villanymotor dolgozott, 6 lóerős teljesítő képességgel. A gyár termelési értéke 1942-ben 65.141 P volt, és a fűtőanyag és egyéb kiadásokra 15.366 P-t vontak le. A gyáripari többlete ez évben 49.775 P volt 1942-ben ez a téglagyár 300 napon keresztül dolgozott, és 20 napon át üzemszünet volt, „egyéb okok" miatt. Naponta 8 óra volt a munkaidő. A második gyár, amelynek telephelye Pécsett volt az „Elsőpécsi mész és téglagyár, Dr. Deutsch" néven került feljegyzésre. Alapításának éve 1881, de 1912-ben került a jelenlegi tulajdonos birtokába. Egyéni és zsidó tulajdonú cég volt. Meglepően nagy tőkével dolgozott. Állótőkéje 1942-ben 380 ezer P volt. A forgótőke: 80 ezer P volt. Egy gyárvezető állott az élén (férfi), és 3 tisztviselő (1 férfi és 2 nő). Volt egy férfi művezető is, továbbá 3 szakmunkás és 3 betanított munkás (férfiak). A 78 napszámos közül 41 nő, s az ifjúmunkások között 18 férfi mellett 19 nő dolgozott az üzemben. Október hónapban, a gyárban összesen 121 munkást alkalmaztak (60 közülük nő), de a legnagyobb évi munkásszám 128, az átlag munkás szám pedig 90 fő volt. A normális üzemmenetben, ebben a gyárban dolgozók létszáma 85 férfi és 68 nő, úgy hogy 1942-ben az üzem kihasználtságának fokát 80%-osnak jelentették be. Napi 8 óra volt a munkaidő, s 1942-ben 274 napon keresztül üzemelt és 77 napig szünetelt azzal a megjegyzéssel „campagne munka". A gyárvezető fizetése évi 18.522 P volt, míg a munkásoknak kifizetett évi bér összege 104.280 P volt 1942-