Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - T. Mérey Klára: Pécs gyáriparának legfontosabb adatai egy 1942-ben készült felmérés tükrében

128 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) Az üzem élén egy gyárvezető állt és az októberben ott dolgozó munkások száma 85 fő volt (ebből ketten voltak nők, akik napszámosként álltak ott alkalmazásban). A munkások közül 56 volt szakmunkás, 28 napszámos, 1 ifjú munkás. Az átlagos munkásszám 1942-ben 86 fő volt (2 közülük nő), s a legnagyobb munkásszám 94,akik közül 3 volt nő. Meg kell még említenem, hogy ebben az üzemben 54 férfi és 10 női tisztviselő is dolgozott. A munkaidő napi 8 óra volt, és évi 365 napon keresztül üzemelt a villanytelep, tehát egész évben dolgozott, ami természetesen következett a funkciójából. A gyárvezető évi fizetése 20.965 P, a munkásoké 189.032 P Normális üzemmenetben dolgoznak, így ezt nem jelölték a táblázatban. A pécsi üzemben 15 villanymotor 30,2 lóerős teljesítménnyel dolgozott. Külön jelölik, hogy 18 km távvezeték és 487 km elosztó hálózat tartozott a villanytelephez. Az 1942. évi termelési érték 1.847.065 P volt. A költségekre történt kifizetések összege 721.920 P volt, s az ipari többletet 1.125.145 P-nek jegyezték fel. Ebben az évben, és ebben az ipari főcsoportban, Baranya megyében Mohácson volt hasonló villanytelep és Komlón pedig közüzemi villamos energia termelő telep. Ehhez az ipari főcsoporthoz tartoztak még a magánvállalati energiatermelő, továbbá azt átalakító telepek és elosztó alakulatok. Ez utóbbiban Nagyharsány telephelylyel jegyeztek fel két üzemet, míg a magánvállalati energiatermelő telep Pécs-Újhegyen működött. Ennek a „gyár"-nak nevét Első Dunagőzhajózási Társaság névformában jegyzetek fel a táblázatba. Alapításának éve 1913, de a jelenlegi tulajdonos birtokába 1914-ben került. A cég részvénytársaságként működött, nem volt zsidó tulajdon. Az iparág jellegéből fakadóan ez is magas tőkével működött. 1942-ben a vállalat állótőkéjének összege 13.449 ezer P volt, tehát meghaladta a 13 millió pengőt. Az azévi forgótőke 1.426 ezer P volt. Hasonlóképpen nagyon magas volt a foglalkoztatottak száma is. 1942. októberében 1 gyárvezető, 13 tisztviselő (közülük 1 nő), 15 művezető, 157 szakmunkás,50 betanított munkás, 52 napszámos (közülük 6 nő), 2 ifjúmunkás és 6 tanonc dolgozott ebben a „gyárban." 1942 októberében tehát 269 munkás talált itt munkahelyet, míg az azévben ott dolgozó legnagyobb munkáslétszám 282 férfi és 6 nő volt. A munkások évi átlaglétszáma 273 fő volt. A gyárvezető évi fizetése 10.149 P, a munkásoké 590.615 P volt. A munkaidő naponta 8 óra volt. A megjegyzés rovatban szerepel, hogy a telepen abban az évben 4 munkás és 1 szolga külföldi volt. A gyártelep gépi felszereltsége is jónak mondható. 31.470 lóerő összeteljesítő képességgel 5 erőgépet tartottak nyilván. Ezeken kívül 111 villanymotor dolgozott még az áramot termelő telepen, 2.243,7 lóerő összteljesítő képességgel. A villanytelep egész évben dolgozott, azaz 365 napon keresztül. Ebben az évben, 1942-ben az ott megtermelt áru értéke 4.452.675 P volt, kifizetésre került 2.865.908 P, s ipari többletként 1.586.767 P-t jegyeztek fel a táblázatban. A villamos energia ipar cégei közül egyértelműen ez volt a legtőkeerősebb és legtermelékenyebb vállalat Baranya megye területén. E megye „vidékének" villanytelepei is tőkeerősek voltak. A megye egészének villamos energia iparhoz tartozó telepeit tekintve, a pécsi két, említett telep tőkéje az egész tőkeállományuk 69,illetve 62%-át alkotta, az azokban működő gépi teljesítőképesség 83%-a volt a pécsi üzemekben, telepeken, a termelési érték 69, az ipari többlet 64%-a jött létre azokban, 1942-ben. Az iparág munkásainak 72%-a a pécsi telepeken dolgozott. A városon belül, - százalékosan kifejezve a villamos energia iparág helyét a város gyáriparában - az állótőke 45%-át, a forgótőke 11%-át ebben a két pécsi, gyárjelleggel működő üzemben találjuk. Az ezekben dolgozó gépek alkották akkor a város gyáraiban működők lóerő teljesítményének 81 %-át, míg a munkások aránya - az iparág természetéből fakadóan 8% körül mozgott. A termelési érték 1942-ben, a pécsi gyárakban, ez évben megtermeltnek 7%-a volt, míg az ipari haszon alig érte el annak 5,2%-át! A negyedik ipari főcsoport a kő-, föld-, agyag-, azbesztés üvegipar volt. Ezen belül Baranya megye területén 5 ipari alcsoportot találunk 1942-ben. A mészégetés ipari alcsoportban 4 üzem működött 1942ben megye területén és ezek közül kettőnek központja Pécsett volt. A táblázatban feltüntetett egyik cég neve Első pécsi mész és gőztéglagyár. Alapításának éve 1881, s jelenlegi tulajdonosának 1912 óta volt a birtokában. Egyéni és zsidó tulajdonú cég volt. A tőkeereje közepes. 1942-ben 100 ezer P volt az állótőke, 20 ezer P a forgótőke összege. Gyárvezetőt nem jelöltek, 2 tisztviselője volt (közülük az egyik nő). Szakmunkás nem volt, mindössze 2 betanított munkás és 11 napszámos dolgozott az üzemben, mindannyian férfiak. Az átlagos munkásszám 8 férfi volt, a tárgyévi legnagyobb munkásszám pedig 14 fő férfi. - 1942-ben 243 napon át dolgozott és 96 napig szünetelt a termelés „egyéb okok" miatt. A többi adat hiányzik, így csak találgathatunk, hogy ez a tőkeerős üzem vajon a diszkriminatív törvények miatt szüneteltette-e termelését, vagy a nyersanyagban támadt-e hiány, esetleg az áru iránti kereslet csökkent? Azt még feljegyezték, hogy a munkaidő napi 8 óra volt, s a munkásoknak kifizetett évi bér összege 16.940 P volt 1942-ben.Az is szerepel a megjegyzések rovatában, hogy áramot vásárolt, így bizonyosan gépesített volt. A belföldre termelés értékét is feljegyezték, 1942-ben 213.096 P volt az ebben a gyárban előállított áruk értéke. A másik, ugyanebbe az ipari alcsoportba tartozó gyár neve: Pécsbányatelepi mészgyár, amelynek üzemhelye Pécs. A gyár 1894-ben létesült és 1930 óta van a jelenlegi tulajdonos birtokában. Társas cég, zsidó. Tőkeerős cég volt ez is, az 1942. évi állótőke összege 90 ezer Ijsa forgótőke ez évben 15 ezer P volt.