Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - T. Mérey Klára: Pécs gyáriparának legfontosabb adatai egy 1942-ben készült felmérés tükrében

126 A Janus Pannonius Múzeum évkönyve 46-47 (2001-2002) azt, hogy az üzemnagyság megállapításánál azt a korabeli és a gyakorlati tapasztalatokon alapuló megállapítást vettem figyelembe, amely szerint a középipari vállalatokat a következő adatsor jellemzi: munkásszám 20-200 fő, vállalati tőke 50 ezer-500 ezer P között, a használt lóerőszám 20-250, és a termelés értéke 80 ezer -2 millió P

3 Iparáganként haladva az első iparágban a vas- és fémiparban Baranya megye területén csupán Pécsett voltak gyárak. Mindegyik az iparág egy-egy külön aliparágazatához tartozott. A vas- és acélöntés aliparágazatban Andalik és Társa gépgyára dolgozott 1942-ben Pécsett. Ezt a gyárat 1936-ban alapították, s ugyanazok birtokolták 1942ben, mint az alapításának évében. Társas cég és nem zsidó. Nem vonatkoznak tehát rá azok a diszkriminációk, korlátozások, amelyek különösen a második zsidótörvény (1939.rVtc.) óta voltak érzékelhetők. 1942-ben a befektetett állótőke 11 ezer P, a forgótőke 6 ezer P volt, vagyis ez a gyár nem érte el a középipari vállalkozásokat jellemző értéket. 3 férfi gyárvezető állt az élén. Az év októberében 10 szakmunkása volt (1 közülük nő), 8 napszámos és 9 tanonc fiú dolgozott ott. Októberben tehát 27 munkás volt a gyárban összesen (közülük 1 nő), s ugyanez volt az azévi legnagyobb munkásszám is. Az átlagos munkáslétszámot 24 főnek írták (ezek közt is csak 1 nő). Napi 8 óra volt a munkaidő. A gyár vezetőinek fizetése évi 10.920 P, a munkások évi bére 28.000 P volt. A gyárban nem alkalmaztak erőgépet, 14 villanymotor dolgozott 26,9 lóerő összteljesítménnyel. Az áramot vásárolták és a megjegyzések között találjuk, hogy a belföldnek termeltek. A rovatok között szerepelt az a kérdés, hogy normális üzemmenetben hány munkást alkalmazhatnának. A válasz szerint 47 férfit és 2 nőt, ami - számításuk szerint - az üzem 50%-os kihasználtságát jelenti az adott évben. 1942-ben 301 napon átüzemelt a gyár, nem volt üzemszünet. Az azévi termelés értéke 123.104 P volt, amiből leszámítottak a fűtőanyag és egyéb kifizetésekre: 36.296 P-t és így ez a gyár 86.808 P ipari többletet termelt. A második, ehhez az iparághoz tartozó gyár az "Egyéb fémáruk gyártása" alipari ágazathoz tartozott. Hirschler Artúr fémöntöde és fémárugyár volt a cég neve, amely egyéni és zsidó vállalkozás volt. Alapításának éve 1919, és 1930-tól volt a jelenlegi tulajdonosának birtokában. Az 1942-ben a gyár állótőkéje: 40 ezer P volt, és a forgótőke összegének 9 ezer P-t jegyeztek fel. Ez sem lépte át tehát a középvállalati küszöböt. 1 gyárvezető és 1 tisztviselő dolgozott benne, mindketten férfiak. Októberben 7 férfi szakmunkás és l-l férfi és nő betanított munkás dolgozott a gyárban. Ez viszonylag alacsony szám (9 fő), mert az átlag munkásállomány 10 fő volt (közülük 1 nő) és a legnagyobb évi munkásszámot 13 főnek jelezték (ezek között is csak egy nő.) Normális üzemmenetben a munkások száma 45 fő volt (közöttük 5 nő). így a gyár kihasználtsági fokát 30%-ban állapították meg. - A munkaidő napi 8 óra volt. A gyárvezető évi fizetése 2.400 P, a munkásoké 13.556 P volt 1942ben. Ez a gyár is villanymotorokkal dolgozott, 5 motorja volt 24,8 lóerő teljesítőképességgel. Az áramot vásárolták. 1942-ben 271 napon átüzemelt, 21 napig nyersanyaghiány, 7 napon át egyéb okok miatt nem dolgozott. Az azévi termelési érték: 33.300 P volt. A fűtőanyag és egyéb kifizetésekre 11.889 P ment el, s így az ipari többlet: 21.411 P volt. Ebben az üzemben már felmerülnek azok a háborús nehézségek, amelyeket biztosan a diszkriminatív intézkedések is elősegítettek. Az ehhez az iparághoz tartozó harmadik pécsi gyár a „Lakatosipar" alcsoportba tartozott. Arnold János lakatosáru és vasszerkezet gyár volt a cég neve, amely egyéni és nem zsidó vállalkozás volt. 1913-ban jött létre és azóta, volt ugyanannak a tulajdonosnak birtokában. 1942-ben 20 ezer P volt az állótőkéje és 7 ezer P a forgótőkéje, tehát ez is a kisvállalkozások körébe tartozott. Két gyárvezető állt az élén (az egyik közülük a gyár kereskedelmi kérdéseivel foglalkozott.) Októberben összesen 12 munkása volt, akik közül 5 volt szakmunkás és 7 tanonc. Ebben a gyárban 14 fő volt az átlagos munkás szám és 20 fő a legnagyobb létszám. Mindannyian férfiak voltak. Normális üzemmenetben is férfiak dolgoztak itt, számuk 60 fő volt, így az 1942. évi kihasználtságának foka 40% volt mindössze. Ebben az évben 298 napon keresztül dolgoztak, napi 8 órás munkaidőben. Nem volt üzemszünet. A gyárvezető évi fizetése 7.200 P, a munkásoké 13.209 P volt. A gyárban 11 db 15 lóerő összteljesítményű villanymotort használtak, az áramot vásárolták. A kereskedelmi érdekek szemmel tartását jelzi az a megjegyzés rovatban szereplő mondat, hogy a gyár az állomástól 1,5 km távolságra van. Ebben az esztendőben a gyár termelési értéke 101.550 P, a nyersanyag, fűtőanyag stb. céljaira kifizetett összeg 69.617 P , és az ipari többlet összege 31.933 P volt. Az első ipari főcsoportba tartozó negyedik gyár a „Kovácsolt vas és sajtolt áruk gyártása" alcsoporthoz tartozott. A Pécsi fém- és lakatosárugyár névvel feljegyzett üzemet 1915-ben alapították és 1926 óta volt új tulajdonosok kezén. Egyéni és zsidó cég volt 1942-ben. A vállalati tőke az eddigi üzemek között a legmagasabb. Az állótőke összege 120 ezer P, a forgótőkéje 80 ezer P Egy gyárvezető (férfi) és 2 tisztviselő (1 férfi, 1 nő) dolgozott a gyárban, ahol 1 művezetőt is feltüntettek (férfi), továbbá 19 férfi szakmunkást, 28 betanított munkást (közülük 25 nő), és 5 férfi napszámost jegyzetek még fel. Dolgozott még a gyárban 3 ifjúmunkás is (közülük 2 nő), de tanoncot nem jelöltek. Az októberi munkásszám tehát 28 férfi volt és 27 nő. A legnagyobb munkás szám ebben az esztendőben 59 fő volt (közülük 30 volt nő), az átlagos szám: 52, akik közül 25 nő. Norma-