Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Ferkov Jakab: Az Élesdi Állami Délszláv Tanítási Nyelvű Népiskola története

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve I 46-47 (2001-2002 1

121-1241 Pécs, 2003 Az Élesdi Állami Délszláv Tanítási Nyelvű Népiskola története FERKOV JAKAB A II. világháború után Magyarországon a nemzetiségi politikában, és ezzel együtt az oktatáspolitikában is óriási változások kezdődtek meg. Nagyon sok helyen, ahol délszláv

1 nemzetiségűek éltek, 1946-tól sorban megalakultak a nemzetiségi iskolák. így igen gyakran olyan helyen is, ahol korábban nemhogy nemzetiségi, de semmiféle hivatalos oktatás sem létezett, így volt ez a Moháccsal szemközti Margitta-szigeten is. A közigazgatásilag Mohácshoz tartozó Alsó- és FelsőKandán, Sárháton, Sárosban, valamint Homorúdon, Belsőrihán és Püspökpusztán már a II. világháború előtt is létezett magyar iskola, de ezekben nemzetiségi oktatás nem folyt. Az 1945/46. tanévben viszont megnyílt az Alsó- és Felső-kandai délszláv iskola, valamint ugyanilyen iskola nyílt a szintén Margitta-szigeten fekvő Élesden is.

2 Mindkét iskola igen rövid életűnek bizonyult. Megszűnésének részben az alacsony létszám, részben pedig politikai okai voltak. Az élesdi délszláv iskola működését vizsgálva kitűnik, hogy rövid fennállása ellenére is komoly tanítás folyt az intézményben. A vizsgálatot az Állami Délszláv Tanítási Nyelvű Népiskola Mohács-sziget Élesd, Felvételi-, Mulasztási- és osztályozási-, valamint Haladási napló egy-egy példányának adatai alapján végeztem el. Az iskola 1946-1952 között működött. Mielőtt azonban rátérnék az említett naplók adatainak elemzésére, ki kell térni néhány szó erejéig a szóban forgó település történetére is. Margitta-sziget, vagy közismertebb nevén a „mohácsisziget" a XIX. században kezdett benépesülni. Az eredetileg ideiglenes szállást nyújtó tanyák idővel állandósultak, számuk gyarapodásával pedig mintegy magot képeztek a későbbi települések kialakításához. Mindössze három adat említéséből is kitűnik a szigeti lakosság ugrásszerű növekedése: az állandó lakosok száma 1869-ben még csak 40 fő, 1900-ban már 1.686, 1949-ben pedig már 5.487 fő volt.

3 A lakosság nemzetiségi megoszlását tekintve pedig a következő kép alakult ki: a sziget nyugati partja mentén, vagyis a Duna bal partján főleg horvátok (sokácok) telepedtek meg, míg beljebb haladva kelet felé, vegyes volt a lakosság. így például Alsó- és Felső-Kandán főleg sokácok laktak, míg a parttól távolabb eső településeken viszont már erősen vegyes összetételű lakosság élt. A megoszlás kialakulásában szerepet játszott az a tényező is, hogy a sokácoknak például a szigeti tanyán kívül többnyire Mohácson is volt háza, és mivel a Dunán saját révet tartottak fenn, ez lehetővé tette számukra az ingyenes átkelést.

4 Az 1827. évi Vásárhelyi-féle térképen Élesd, Jelusda néven már mintegy negyven tanya lazább csoportosulásaként van feltüntetve.

5 A lakosság számát illetően erre az időszakra nem találtam adatot, de száz évvel később, pontosabban 1924-re vonatkozóan már van pontos számadat: 180 fő lakta ekkor. Csupán összehasonlításképpen említem meg, hogy ugyanebben az időszakban Alsó- és Felső-Kanda összlakossága 359, míg Mohács összlakossága 15.864 fő, de ez már tartalmazza az említett két telep, valamint más külterületek lélekszámát is.

6 Az adatok alapján tehát azt látjuk, hogy Kanda lakossága kétszerese az élesdinek. Ilyen lehetett a helyzet az 1940-es évek közepén is, amire ugyan nincs pontos számadatunk, de az évtized második felében megindult délszláv iskolában tanuló gyermekek száma erre enged következtetni: a két Kandában összesen 20 horvát (sokác) iskoláskorú gyermek volt, míg Élesden ennek valamivel több mint a fele, egészen pontosan ll.

7 Az élesdi délszláv iskola működéséről képet nyújtó dokumentumok a következők: Mulasztási napló (Dnevnik izostanaka) az 1947/1948. iskolai évre (I-VI. osztály), Felvételi napló (Upisnica) az 1948/49. iskolai évre (II-VH.osztály), Mulasztási és osztályozási napló (Dnevnik izostanaka i ocenjivanja) az 1948/49. iskolai évre, Felvételi napló (Upisnica) az 1949/50. iskolai évre (I-VII. osztály), Haladási napló (Dnevnik rada) az 1949/50. iskolai évre, Mulasztási és osztályozási napló (Dnevnik izostanaka i ocenjivanja) az 1950/51. iskolai évre (II-VI osztály), Haladási napló (Dnevnik rada) az 1950/1951. iskolai évre, Felvételi napló (Upisnica) az 1951/52. iskolai évre (III-VI. osztály). A vizsgált dokumentumok a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum tulajdonába vannak. Az iskola rendelkezett saját pecséttel, mégpedig egy kétnyelvű fekvő, valamint egy szintén kétnyelvű körpecséttel. A fekvő pecséten a következő felirat szerepelt: "Állami Délszláv Tanítási Nyelvű Népiskola, MohácsSziget Élesd, Drzavna Narodna Skola sa JuznoSlavenskim Nastavnim-Jezikom Jeluzda." A körpecséten, a Mohács-Sziget Élesd és Jeluzda kivételével, úgyszintén ez szerepelt, és a feliraton kívül az akkori magyar állami címert is tartalmazta. Az iskola osztatlan rendszerben működött, vagyis egyidejűleg és egy tanteremben folyt a tanulók oktatása, osztályba sorolásuktól függetlenül. Az összes tanulót