Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46-47 (2001-2002) (Pécs, 2003)

Történettudomány - Nagy Marianna: A Délkelet-Dunántúl (Baranya és Tolna megyék) helye a magyar agrárium térszerkezetében a 20. század elején

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve [46-47 (2001-2002 1

111-1181 Pécs, 2003 ! A Délkelet-Dunántúl (Baranya és Tolna megyék) helye a magyar agrárium térszerkezetében a 20. század elején NAGY MARIANN Az elmúlt évtizedek kutatásai nyomán elég alaposan ismerjük a magyar mezőgazdaság dualizmuskori történetét és számos tanulmány született egy-egy kisebb nagyobb régió mezőgazdaságáról, így Baranya és Tolna megyékéről

1 is. Ezek azonban nem vállalkoztak eddig a régiók összehasonlítására, az általuk vizsgált térségek mezőgazdasági teljesítményének, illetve agrárviszonyainak összevetésére az ország egészével vagy annak más régióival. Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy egy nagyméretű adatbázis és korszerű matematikai statisztikai eljárások segítségével bemutassuk Baranya és Tolna megyék helyét és helyzetét a többi régióval való kölcsönhatásában a 20. század elején

2

. Ennek érdekében összegyűjtöttük és számítógépre vittük megyei bontásban a századforduló mezőgazdaságára vonatkozó teljes egykorú statisztikai adatanyagot. Tisztában vagyunk vele, hogy a sajátos agrárzónák pontosabb elhatárolásához a megyéknél kisebb területi egységek vizsgálata lenne szükséges, de sajnos a mezőgazdasági termelés legfontosabb adatait a korabeli források csak megyei bontásban

3 közlik. Ez érvényes egyik legfontosabb forrásunkra „A magyar szent korona országainak 1901-1915. évi mezőgazdasági termelése" с kiadványra

4 is, amelyből az 1906 és 1910 közötti évek növénytermelésére vonatkozó adatokat (40 növényfajta esetében a learatott terület, a termés mennyisége és értéke) dolgoztuk fel. Ezt kiegészítettük az 1906 és 1910 közötti szőlőtermelés adatsoraival

5

. Másik alapforrásunk az 1911-ben végrehajtott állatszámlálás

6 adatai. A természetföldrajzi viszonyokat legjobban a kataszteri tiszta jövedelemre és a művelési ágak szerinti megoszlásra vonatkozó adatok reprezentálják, amelyeket az 1909-ben megkezdett kataszteri felmérés eredményeit közlő kötetekből

7 vettünk. Az agrárnépességre, a foglalkoztatottságra és a birtokviszonyokra vonatkozó adataink forrása az 1910. évi népszámlálás

8

. Széleskörűen hasznosítottuk az 1895. évi nagy mezőgazdasági statisztikai adatfelvétel

9 eredményeit is, főleg a mezőgazdaságban használt gépek és eszközök, a gazdaságok területének nagyságkategóriák szerinti megoszlása és a bérleti viszonyok tekintetében. Az agrártörténet-írásunk által eddig nem, vagy nem kellő mértékben hasznosított források közül az említett kataszteri felvételek mellett az 1910. évi választójogi adatgyűjtést

10 kell kiemelnünk, amely kiterjedt az ország teljes 24 éven felüli férfi lakosságára, valamint a biztosítási statisztikákat. Az említett statisztikai források adatai segítségével az egyes megyék mezőgazdaságát jellemző mutatószámokat, azaz statisztikai elemzésre alkalmas változókat dolgoztunk ki. Ezek részben megoszlási viszonyszámok, amelyek a struktúrát (a növénytermelés, az állatállomány, az eszköz- és gépállomány szerkezete, birtokstruktúra, stb.) jellemzik, részben egységnyi művelt területre, illetve egy lakosra, egy keresőre vetített intenzitási viszonyszámok, amelyek az egyes megyék fejlettségi szintjét mutatják. Fontos szerepet játszanak változóink között a különféle aggregátumok, szintetikus mutatók, s különösen azok, amelyek a termelést pénzértékben fejezik ki, mert ezek lehetővé teszik a mezőgazdaság különböző szektorainak, részágazatainak öszszehasonlítását. A növénytermelés értékére vonatkozó adatokat korabeli forrásaink megadják. Az állattenyésztés esetében ilyen korabeli értékadatok nem állnak rendelkezésünkre, ezért az állatok számára és fajta szerinti összetételére vonatkozó adatokból több lépcsőben elvégzett számítások segítségével becsültük meg az egyes megyék állattenyésztésének nettó értékét. A mezőgazdaság fejlettségi szintjét és struktúráját jellemző legfontosabb szintetikus mutatók azt fejezik ki, hogy a mezőgazdaság és annak fő ágazatai mennyiben járulnak hozzá a nemzeti jövedelemhez, illetve a bruttó hazai termékhez (GDP). Figyelembe vettünk a növénytermelés fejlettségi szintjét befolyásoló olyan mennyiségi változókat is, mint az igaerő, a gép- és eszközállomány, a jelzálogállomány, a mezőgazdasági átalánybiztosítás révén biztosított érték, a birtok-, illetve üzemstruktúra, a bérmunka alkalmazása, a munkaerő műveltségi szintje, iskolázottsága, valamint a piaci viszonyokat jellemző változók (a nem mezőgazdasági népesség aránya, vasútsűrűség, termény- és állatkereskedők aránya, stb.). A cluster- és faktoranalízissel végzett vizsgálatok A történelmi Magyarország mezőgazdaságának regionális vizsgálata során a statisztikai régiók összehasonlító elemzését nem tartjuk célszerűnek elvégezni. E régiók az adatközlés céljait szolgálták és annyira különböző természeti adottságú területeket egyesítenek magukban, hogy ezáltal teljesen értelmét veszti, hogy mezőgazdasági teljesítményüket reálisan

11 összevessük. Mindemellett a Duna jobb partja az egyetlen olyan statisztikai régió, amely egyben önálló természetföldrajzi tájegység is. A Dunántúli dombvidék egységes tájegységkéntjelenik meg a történelmi Magyarország tájbesorolását megkísérlő valamennyi szerző

12 munkájában. Ugyanakkor a szakirodalomból jól ismert, hogy ezen a nagy tájegységen belül milyen jelentős különbségek

13 léteztek természetföldrajzi, gazdaságföldrajzi vagy akár település-földrajzi tekintetben. Nem véletlen tehát,