Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Régészet - Farkas Edit–†Kőhegyi Mihály: A szemelyi és pellérdi éremlelet (Adalékok Baranya megye római kori történetéhez)

FARKAS EDIT - KŐHEGYI MIHÁLY: A SZEMÉLYI ÉS A PELLÉRDI ÉREMLELET 75 Bizonyos időszakokban és területeken megfigyelhető a kincsleletek sűrűsödése, ami nyilvánvaló jele valamiféle rendkívüli állapotnak, indokolttá téve az értékek elrejtését. A személyi és a pellérdi lelet szervesen illeszkedik a II. század második felében földbe került kincsek sorába, amelyek elrejtésére a markomann-szarmata háborúk adhatnak magyarázatot. A személyi éremlelet bronz pénzeket tartalmazott, hasonlóan a bonyhádi, baranyavári és a zalahosszúfalui I. éremleletekhez. A bronzpénzek elrejtésére a rendkívüli állapot szolgálhat magyarázatul, hisz az I. és II. században nem a bronzpénzek elásása volt a jellemző, hanem elsődlegesen az arany és az ezüstpénzeket tezaurálták. A mindennapi életben az aprópénz szerepét betöltő fizetőeszköz a bronzpénz volt, így érthető, hogy az I. és II. század szórvány anyagának a döntő többségét is ezek a pénzek adják. (A III. századtól kezdve az egyre nagyobb méreteket öltő inflációval párhuzamosan a szórvány anyagban a bronzokat felváltja az egyre inkább elértéktelenedő ezüstpénz, a dénár illetve az antoninianus.) A személyi lelet a Vespasianustól Marcus Aureliusig terjedő kort öleli fel. A legkorábbi darabok viszonylag kopottabbak voltak, s a korban előre haladva egyre jobb megtartású darabok szerepelnek, míg Antonius Piustól kezdve igen jó tartásúak. Antoninus Pius uralkodásának szinte minden évéből vannak pénzek a kincsben. Záródását az ifjabb Faustina számára vert pénzek adják. A BMC 918. és 924. típusú pénzeket, amelyek a legkéssőbbiek a leletben (IVNONI LVCINAE SC és LAETITIA SC) 161 és 176 között verték. Sajnos ezeket a típusokat nem lehet pontosabban keltezni, viszont az mindenképpen bizonyos, hogy a kincsleletet Marcus Aurelius uralkodása alatt rejtették el. (Korábban a kincslelet földbe kerülését Antoninus Pius uralkodásának időszakára tették.

13

) A pellérdi ezüstpénzeket tartalmazó lelet sajnos nem maradt meg a múzeum gyűjteményében, így csak egy korábbi leírás alapján lehet rekonstruálni a kincset. A lelet Otho és Marcus Aurelius uralkodása közötti időszakból tartalmaz pénzeket. Az éremlelet záródását Marcus Aurelius 164-165-ben vert darabja adja (PM TRP XIX IMP II COS III ARMEN). Mindkét lelet összetétele hasonlóságot mutat. A legrégebbi pénzek az I. század közepéből származnak és szinte minden uralkodó vereté szerepel bennük a II. század második feléig. Az ebből a korszakból ismert többi lelet összetétele is igen hasonló. Egy-két kincslelet (mocsoládi, bonyhádi) tartalmaznak ugyan köztársaság kori dénárokat is, ami azonban természetes jelenség, hisz ezek a korai, jó minőségű ezüstök hosszú ideig maradtak forgalomban. (Még a III. század eleji kincsleletek is tartalmaznak belőlük egy-egy darabot.) A pannóniai pénzforgalom vizsgálatához is nagy segítséget nyújt ezeknek a kincseknek az ismerete

14

. Egy adott terület pénzforgalmának a vizsgálatát szórvány pénzanyag alapján végezhetjük el, feltéve ha kellő darabszámú pénz áll rendelkezésre. A szórványpénzek történeti értékét az adja, hogy annak idején véletlenszerűen kerültek a földbe és nem tudatos tezaurálással. Egy kincslelet kiválóan egészítheti ki a szórvány éremanyag mutatta pénzforgalmat, hisz egy zárt lelet általában a záródást megelőző évtizedek intenzív pénzforgalmát tükrözi. A birodalmi pénzforgalom vérkeringésébe a pannóniai pénzforgalom az I. század közepétől kapcsolódott be, s vált rendszeressé. Vespasianus uralkodásától kezdve tapasztalható folyamatos növekedés a szórványpénzek előfordulási gyakoriságában. Ez a tendencia igazoltnak látszik a kincsek összetételét tekintve is. Összehasonlításképpen diagramon szemléltetjük a kincsekben szereplő pénzek és a szórványanyagban szereplő pénzek előfordulási gyakoriságát (1-4. ábra). 1. ábra. A személyi kincslelet összetétele uralkodók szerint