Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)
Régészet - Farkas Edit–†Kőhegyi Mihály: A szemelyi és pellérdi éremlelet (Adalékok Baranya megye római kori történetéhez)
A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 44-45 (1999-2000) 71-78 Pécs, 2002 A személyi és a pellérdi éremlelet (Adalékok Baranya megye római kori történetéhez) FARKAS Edit - [KŐHEGYI Mihályi Pannónia provincia történetében a II. század második felében zajló markomann-szarmata háborúk sötét évtizedeket jelentettek. A 60-as évektől kezdve a dunai limes hadszíntérré változott. E háborúk kiváltó oka a gótok vándorlása volt, akik kisebb nagyobb népcsoportokat mozdítottak el lakóhelyükről, továbbvándorlásra kényszerítve azokat. E népmozgások a Birodalommal szomszédos népeket is érintették, akik Róma fegyveres támogatását kérték, a fennálló szövetségre hivatkozva. Miután a kormányzat megtagadta ezen kérést, valamint azt is, hogy e szomszédos népek a birodalom határain belül találjanak biztonságot, a barbárok a birodalomba történő erőszakos behatolást választották megoldásként. A barbár koalíció eleinte folyamatos vereséget mért a rómaiakra. A hosszú éveken keresztül tartó háborúk Commodus uralkodása alatt fejeződtek be a rómaiak teljes győzelmével. A háborút lezáró szerződések ismét békét biztosítottak a Duna mentén. Egy provincia politika és hadtörténete szempontjából figyelemre méltó, hogy hol és milyen időszakokban sűrűsödnek meg a leletek, jelezvén ezzel valamiféle rendkívüli állapotot, hiszen a kincsek elrejtésének motivációját bizonytalan állapotnak, például ellenséges támadásnak tulajdonítják. Ez nyilvánvalóan kézenfekvő magyarázatnak tűnik, különösen, ha egy bizonyos időszakban megsokasodnak egy adott területen a kincsleletek. A több évig tartó hadieseményekről az általunk ismert éremleletek alapján is alkothatunk képet 1 , bár ezen korszak hazai feldolgozása numizmatikai szempontból még hiányos. Ennek egyik feltétele a kincsleletek darabjainak újbóli meghatározása a ma már rendelkezésre álló korszerűbb katalógusok segítségével. Ez azért is nagyon fontos, mivel az egyes darabokat ma sokkal pontosabban lehet keltezni, így nem egy esetben módosulhat magának a kincsleletnek a záródási évszáma is. Nagyban nehezíti azonban a feladat megoldását azon sajnálatos tény, hogy a korábbi időszakokban a legtöbb esetben nem tartották együtt a leleteket. Egy-egy leletből kiválasztották a múzeum gyűjteményébe szánt darabokat, a többi pedig mára már elkallódott. Ezen ok miatt sok esetben nem végezhető el az eredeti példányok tanulmányozása, pusztán a korábbi meghatározásokból lehet kiindulni. A markomann-szarmata háborúk korából ismert kincsleletek újbóli feldolgozása elkezdődött. Ez idáig Dunántúlról 10 leletről van tudomásunk (Bonyhád 2 , Baranyavár 3 , Alsómocsolád 4 , Személy 5 , Pellérd, Zalahosszúfalu I-II. 6 , Szőny 7 , Szombathely 8 , Katafa 9 ). A tartományon kívüli barbarikumból 3 leletet ismerünk (Abony 10 , Tyúkod 11 , Csurog 12 ). Baranya megyéből három lelet is napvilágra került az alsómocsoládi, a személyi, és a pellérdi kincslelet. Jelen cikk a két utóbbi lelettel foglalkozik, illetve e két kincslelet újbóli feldolgozását végeztük el. A személyi lelet 1951-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába. A darabok meghatározása után a 129 darabból álló leletből 50 darabot tartottak meg, illetve került be a gyűjteménybe. A 69 darabból álló pellérdi leletből, amelyet 1894-ben találtak, a múzeum 5 darabot vásárolt meg. Az alábbiakban szeretnénk ismertetni a leleteket, amelyeknek darabjait a British Museum katalógusai alapján újra határoztunk. A ma már hiányzó érmeket az eredeti meghatározások alapján határoztuk át.
