Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Régészet - Zalai-Gaál István: A státus és hierarchia kérdései a lengyeli kultúra közösségeiben

ZALAI-GAÁL I.: A STÁTUS ÉS HIERARCHIA KÉRDÉSEI A LENOYELI KULTÚRA KÖZÖSSÉGEIBEN 63 Jegyzetek * Munkánk az Országos Tudományos Kutatási Alap támogatásával (T25329) készült. 1 A legkorábbi halottkultusz kifejeződését elsősorban a koponyák kipreparálása, a halottak zsugorított helyzetben történő eltemetése, kovaeszkőzök mellékelése jelzi. A késői paleolitikumban a halottakat már gyakran helyezték sírba: JAMES 1960, 27., I FRIESINGER 1963; HUMPLOVÁ 1992; KALICZ 1985; KAZDOVÁ KOSTURÍK - RAKOVSKY 1994; OHRENBERGER 1969; PESCHEL 1992; PETER-RÖCHER 1997; PODBORSKY 1970; 1989; VETT 1996; NEUGEBAUER-MARESCH 1995, 93. 3

A Tolna megyei Györe község határában végzett leletmentések során 16, több sírcsoportosulásba tartozó lengyeli temetkezést tártak fel az utóbbi években. Ezek közül kilenc hamvasztásos sír 50-96 cm mélységben egy különálló csoportban helyezkedett el: ÓDOR-ZALAIGAÁL 2002. 4 A „hulladékgödrök" esetében legtöbbször olyan gödrök másodlagos feltöltődéséről van szó, melyek eredetileg más funkcióval rendelkeztek, így a bennük talált leletegyüttesek megbízhatósága kérdéses: NEUSTUPNY 1960; PAVLÛ1990; PETRASCH 1991. 3 „Új jelenség, hogy a neolitikum végén a Dél-Alföldőn (is) a temetkezés elkülönül a teleptől, de még közvetlen közelében marad, s így a korai rézkorba képez átmenetet, amikor is az önálló temetők megjelennek": KOREK 1973, 339; Az elkülönült temetők használata csak a korai rézkortól kezdve figyelhető meg a Dunától keletre, s ez a jelenség kapcsolatban áll a telepszerkezet változásával is: BOGNARKUTZIÁN 1963, 436. 6 GARASANIN 1956; BOGNÁR-KUTZIÁN 1963; CHAPMAN 1981; PARZINGER 1993. 7 RUTTKAY 1979, Taf. 4.8, Taf. II; JUNGSTEINZEIT 1995, Abb. 23.13., Egy aszódi korsó esetében ugyanezt tételezzük fel: KALICZ 1998, Abb. 41.21. 8 A csőtalpas tálak esetében: KALICZ 1998, Abb. 41.13-14; poharaknál: U. o. Abb. 45.2-5., Abb. 46.1-11; U. о. tálaknál: U. o. Abb. 41.15-16, Abb. 47. 1-6,8-9. 9 A Kisköre-Gáton feltart késői neolitikus, illetve a rézkori Tiszapolgár-basatanyai és budakalászi temetők jelleganalitikai elemzését (modell szinten) legutóbb J. CHAPMAN végezte el (2000), de S. N. SKOMAL (1983; 1985) és M. MEISENHEIMER (1980) kutatási eredményei is figyelemreméltóak. 10 ZALAI-GAÁL 1984. II Az etnológiai adatok csak illusztrálhatnak, de nem bizonyíthatnak (ANGELI 1993-1994, 22). A jelenleg rendelkezésre álló antropológiai modelek túl általánosak, régészeti változataik pedig nehezen kategorizálhatók összehasonlító vizsgálatok céljaira. Regionális különbségek minden lelőhely esetében megfigyelhetők, ezért nem is várható el, hogy ezek az antropológiai elméletek által létrehozott osztályozási rendszerekbe minden további nélkül beilleszkedjenek: SKOMAL 1985, 127. 12 BODROGI 1985, 468-469: a bilaterális leszármazásnál az egyén egyaránt tartozik apjához és anyjához, ill. rajtuk keresztül mindegyikük rokonságához.; az unilaterális leszármazásnál változata az ambilineáris és a duolineáris leszármazás. 13 Az egyén meghatározott szempontból vagy az apa, vagy az anya csoportjához tartozik, ennek változata az ambilineáris és a duolineáris leszármazás. 14 MlLISAUSKAS 1978, 120; Ha fel is tételezzük az anyajogú szervezeti formát (matrilinearis lakóhely vagy matrilokális leszármazás), már a vonaldíszes kerámia közösségeiben is a férfiaké volt a voltaképpeni hatalom, ill. autoritás. Ez azonban nem zárja ki, hogy idősebb nők, akiknek nem a csoportok reprodukálása volt a feladatuk, különleges autoritással rendelkezzenek: VEIT 1996, 201. 14 B. SOUDSKY (1964) a különböző edénydíszítések és ujjlenyomatok alapján igyekezett kimutatni a nyugati vonaldíszes kerámia közösségeiben uralkodó „matrilocal-postmarital" lakóhelyet és a matrilinearis leszármazást. BODROGI Tibor (1985, 475) etnológiai példák alapján arra a következtetésre jutott, hogy az emberi társadalom történetében nem indokolt a matrilinearis leszármazási rend és organizáció egyetemes történeti fokozatként való létezése, és általános prioritása sem bizonyítható. 15 W. DlVALE (1974) kimutatta, hogy a matrilokális lakóhely gyakran az új területre vándorló népességhez kötődik. 16 MlLISAUSKAS 1978, 119; SKOMAL 1985, 126. Megemlítendő, hogy a házasság utáni letelepedési szokásoknak és a leszármazási rendszereknek közel sem szenteltek az előbbiekhez hasonlítható mértékű figyelmet a szakirodalomban. 17 Először a G. Р. MURDOCK által irányított „cross-cultural survey" keretében végzett kiterjedt anyaggyűjtés tette lehetővé a „worldwide" áttekintést és viszonylag megbízható korrelációk megismerését (1949). Táblázatai alapján D. F. ABERLE (1961) 505 etnológiai társadalom esetében kisérelte meg annak megállapítását, hogy voltak-e összefüggések a létfenntartási mód és a különféle leszármazási szabályozások között. 18 A lengyeli kultúra mórágyi csontvázai esetében LENGYEL Imre ugyan megállapította az endogámia létezését, annak formájára és fokára azonban nem rendelkezünk adatokkal. 19 HÄUSLER 1966, 34; GALLAY 1988, 373; PESCHEL 1992, 189, 264; ZÁPOTOCKÁ 1998,137; PAVÚK-BÁTORA 1995, 124. 20 PATA Y 1970: Abból a tényből, hogy a gyermeksírok gyakran tartalmaznak olyan tárgyakat, melyek hasonlatosak voltak a felnőtt temetkezésekben találtakhoz, Patay Pál arra következtetett, hogy a gyermekek társadalmi helyzetét és szerepét a szülők érdemei révén határozták meg. 21 Kérdéses, hogy a kiemelkedő személyek szociálisan magasabb helyzetüket valóban csak szellemi-testi képességeik révén nyerhették-e el a késői neolitikum és a korai rézkor időszakában. Mi történhetett azokkal, akik ilyen szülök gyermekeként születtek, de saját képességeik révén nem tudtak megtartani ugyanazt a státust. J. Lichardus szerint is a magasabb státusú szülők és gyermekek közötti felismerhető viszony inkább arra utalhat, hogy ebben az időben különleges helyzetű családok léteztek, és a szülők társadalmi rangja öröklés után kerülhetett a gyermekhez: J. LICHARDUS 1983. 2 A nyugati vonaldíszes kerámia településein kevesebb (2-3) vagy több (4-nél több) kiscsalád („Kemfamilien") egyidejű létét tételezte fel az eddigi kutatás. U. VEIT egyetért P. J. R. Moddrmannal és P. van de Veidével abban, hogy az ún. kibővített család" (extended family) tekinthető házközösségnek a tárgyalt korszakban és területen (1996, 73). 23 Bruchstedt, Sondershausen: KAHLKE 1954; 1958; 1962. 24 Elsloo: MODDERMAN 1970; 1985. 25 Rutzing: KLOIBER - KNIEDINGER 1970. 26 Aiterhofen: OSTERHAUS 1980. 27 LICHARDUS 1976, 202; GRYGIEL 1986; 1994., Zengövárkonyban 35 kisebb, összefüggő sírcsoportosulás különíthető el a temetőtérképeken: egyszerű számítások szerint a településen 4-6, egyidőben élt családdal, illetve családonként 9-11 fővel számolhatunk a tárgyalt fokozatok kb. 350-500 éves időtartama alatt. 28 A „kiscsaládi" házak Aszódon K-magyarországi hatásokat tükröznek: KALICZ 1985, 15-19., Svodínban kizárólag oszlopos szerkezetű hosszúházak nyomait figyelték meg: NÉMÉJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1986a, 140-142. 29 GRYGIEL 1994, 69: „Jeder der beiden Hauskonstruktion kann man 5 Gräber zuordnen... Auf dieser Grundlage hat man festgestellt, daß das Haus gleichzeitig von einer Familie, die 5-7 Personen gezählt hat, bewohnt wurde". 30 pl. RADCLIFFE-BROWN 1929, 400-401; LÁNG 1978, 21. 31 KURTH - RÖHRER-ERTL 1980, 22; S. MlLISAUSKAS szerint a törzs rokonsági szegmentumok összessége, melyek mindegyikét családok alkotják (1978,42). 32 MlLISAUSKAS kutatásai azt valószínűsítik, hogy a vonaldíszes kerámia törzsei decentralizált és nem rétegződött szerkezetű, politi-