Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Régészet - Zalai-Gaál István: A státus és hierarchia kérdései a lengyeli kultúra közösségeiben

56 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 44-45 (1999-2000) 1. táblázat A nagycsaládok és a letetcsoportok közötti összefüggések a mórágyi Bl temetőben (Zalai-Gaál 2002). Rokonsági csoportok (nagycsaládok) Sírleletcsoportok a ß Y Al (különleges mellékletekben, eszközökben és ékszer/viseleti tárgyakban gazdagon ellátottak csoportja) 46. leánygyermek A2 (eszközök, kerámia, Canis familiáris) 10. férfi В (eszközök, ékszer/viselet, kerámia) 38. leánygyermek 47. fiúgyermek 48.no С (eszközök kerámiával) 17. fiúgyermek 18. fiatal 27.1eánygyermek 26. fiúgyermek 6. felnőtt 25.no 28.no 14. férfi 9. leánygyermek 7. nő 84. felnőtt 8. fiúcsecsemő 50. felnőtt 16. nő 15. felnőtt D (ékszer/viseleti tárgyak kerámiával) 49. férfi 63. leánygyermek 51.no 52. fiúgyermek E (csak eszkőzök) 24.no 21.nő 13.1eánygyermek 12. leánygyermek F (csak kerámia) 19.no 30. leánygyermek 41. fiúcsecsemő 36. nő G („melléklet nélküliek") 31. nő 54. fiúcsecsemő Feltételezzük, hogy a Lengyel Imre által kimutatott biológiai (vérrokonsági) csoportokban (10. ábra: temetőtérkép) eltemetett személyek kiscsaládok tagjai lehettek (ZALAI-GAÁL 2002). Ezeket a vérrokonsági együtteseket több esetben is a biológiai csoportokon kívül elhelyezkedő személyek kötik össze genetikailag, így nagyobb csoportosulások tűnnek szembe a temetőtérkép alapján. Ezeket tarthatjuk nagy valószínűséggel nagycsaládoknak. A Lengyel Imre-féle I és II. biológiai csoportokat a 6. és 21. sírokban eltemetett személyek kapcsolják össze biológiailag, így ezekkel együtt összesen 12 fo sorolható az a nagycsaládba (1. táblázat), mely hat felnőtt nőből, két leány- és két fiúgyermekből tevődik össze. Egy juvenil és egy felnőtt személy neme nem ismert. Feltűnő a férfisírok hiánya ebben a populációs egységben. A

III és IV. biológiai csoportokat a 9. leánygyermek köti össze genetikailag, e 11 személy esetében tételezzük fel a ß nagycsaládot. Ebben az esetben az tűnik szembe, hogy itt csupán egy felnőtt nő és 3 leánygyermek jut 3 felnőtt férfire két fiúcsecsemőn kívül. A y nagycsalád ugyancsak 11 személyből, a VIII. biológiai csoport tagjaiból áll, négy felnőtt nő, két-két leány-i, illetve fiúgyermek és egy fiúcsecsemő sorolható ide két ismeretlen nemű felnőttel együtt. A férfisírok hiánya valószínűleg azzal magyarázható, hogy a férfiakat nem a vérrokonsági közösségi egységek temetkezési területein helyezték földbe, vagy pedig a településtől távol haltak meg. Ez utóbbi magyarázat néhány férfi esetében még megállná a helyét, de ebben az esetben nem erről lehet szó. Az adatok a mórágyi Bl temetőben is világosan tükrözik a vizsgált késői neolitikus népességi egységeken belüli hierarchikus felépítésű csoportszerkezetet. További kérdéseket vetnek fel azok az őskori szervezetek, melyek a családoknál nagyobbak és átfogóbb jellegűek. Ezek közül elsősorban a nemzetségeket (klánokat, genseket) kell megemlíteni, melyek többféle szempont szerint is definiálhatók.

30 A törzs fogalma alatt olyan politikai szervezet értendő, mely a helyi csoportokat integráció nélkül fogja össze.

31 Sok ősrégész és etnológus a nyugati vonaldíszes kerámia időszakát tartja az első törzsi társadalmak korának Európában.

32 A tárgyalt neolitikus kultúrák esetében elsősorban a törzsi állapotokat hangsúlyozzák azzal a lehetőséggel is számolva, hogy a „szervezetlen hordák" és a magasabb szintű társadalmak között másfajta átmeneti formák is létezhettek (SKOMAL 1985, 126). Tény, hogy a nyugati vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra temetőiben megtalálhatók a kiemelkedően „gazdagon" ellátott egyéneksírjai is, melyek kisebbségben vannak a „melléklet nélküliekkel" és az „átlagosan" ellátottakkal szemben. A kiemelkedően gazdagon eltemetett személyek között a férfiak képviselteik magukat a legnagyobb arányban. E jelenségnek az okairól még tart a vita. Egyrészt valamilyen egyenlőségen alapuló társadalmat tételeznek fel, s ugyanerre a következtetésre jutottak azok a kutatók is, akik az őskori közösségek szociális szervezettségét antropológiai modellek segítségével vizsgálták (TRINGHAM 1971). A késői neolitikumban azonban már megfigyelhetők a növekvő differenciálódás jelei is a közösségeken belül. Szembetűnő jelenség, hogy a nyugati vonaldíszes kerámia egyes temetőiben a jelentősebb leletegyüttesekkel ellátott temetkezé-