Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Régészet - Zalai-Gaál István: A státus és hierarchia kérdései a lengyeli kultúra közösségeiben

52 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 44-45 (1999-2000) találkozunk: az átmeneti/késői periódus 43. leánysírjába zoomorf „mécsest" (ZALAI-GAÁL 1994, 3-5, Abb. 4), a késői 59. női sírba pedig zoomorf állatfejekkel díszített edényt helyeztek (ZALAI-GAÁL 1998, 43, Abb. 3). A Zengovarkony 6c temető állatalakú edényt tartalmazó 214. sírja a korai/átmeneti periódust képviseli: a csontváz neme nem ismert, azonban a leletkörülmények alapján joggal tételezhető fel, hogy kiemelkedő státusú férfit temettek itt el. Az összes ilyen sír kiemelkedik leleteinek gazdag összetételével vagy nagy mennyiségével. A györei 13. hamvasztásos temetkezéseben egy kétfejű zoomorf edényen és egy állatalakú fogantyúval ellátott fedőn kívül még 10 másik kerámia is volt. Gazdag leletkombinációk és az általánostól erősen különböző testhelyzet jellemzi a kutyával együtt sírba került férfiakat (0,5%) is (ZALAI-GAÁL 1995, 43, Abb. 3). A délkelet-dunántúli temetkezések 1,0%-ából ismertek a sertésállkapocs-mellékletek. Az összes ilyen objektum a Zengovarkony 6c temető déli felén fordult elő a korai és a korai/átmeneti periódusok sírjai között, két további sír az átmeneti periódust képviseli. Öt ilyen temetkezésből hiányzott a koponya is. A sertésállkapocs mellékelése is gazdag eszköz és ékszer/viseleti leletkombinációkkal társult. Az edények mellékelése élelemmel vagy anélkül az egész lengyeli időszak során jellemző volt. A csak egy síredénnyel eltemetett halottak aránya viszonylag alacsony, leggyakrabban 2-5 kerámia mellékelésével találkozunk, főként a késői fejlődés idején. A 6-7 edénnyel ellátott temetkezések csoportja már sokkal kissebb, hétnél több kerámiát pedig csak az átmeneti horizont végéig helyeztek a sírokba, később már nem. Korábban is feltételeztük már, hogy a kerámia síronkénti mennyisége és összetétele nem véletlenszerű volt, hanem a halott közösségén belüli szociális helyzetének, státusának lehetett a függvénye: a síredények mellékelése is a halottak közötti hierarchia valamilyen formáját tükrözheti (ZALAI-GAÁL 1988, 7879)A zengővárkonyi és mórágyi temetők esetében nem csak az tűnik fel, ha az egymás mellett vagy közelében fekvő sírok edénykombinációi hasonlók voltak, hanem az is, ha egy temetkezés kerámiakombinációja a fajták és típusok összetételében eltér a többiétől. A Zengovarkony 5. temető 42 sírjának kerámiája „idegennek" tűnik a többiéhez viszinyitva. A Zengovarkony 6a. temetőben egy férfi, egy ismeretlen nemű felnőtt és négy gyermek temetkezése egymás mellett helyezkedett el, mindegyik a korai horizontot képviseli: a 60. férfísír edénykombinációja lényegesen különbözik a többiétől. A 314. férfi- és a 313. női temetkezések (Zengovarkony 14a) kerámiakombinációi között egyezések és eltérések egyaránt felismerhetők. Jelentős tipológiai hasonlóságok mutatkoznak az aszódi temető központi részén, egymás mellett fekvő 100. férfi- és 101. női sírok kerámiája között is: a férfiváz mellett a temető leggazdagabb eszközkombinációja, a női mellett pedig kiemelkedő ékszer/viseleti leletegyüttes került elő (KALICZ 1985, 75). A leletkörülmények és a biológiai (vérrokonsági) összefüggések ismeretében feltételezhető, hogy a temetkezések kerámiakombinációi közötti hasonlóságok vagy egyezések rokonsági viszonyokkal állhatnak kapcsolatban (ZALAI-GAÁL 1988, 78-79). Már korábban is úgy véltük, hogy minél közelebbi lehetett az eltemetett személyek közötti rokonsági viszony, annál nagyobb hasonlóságot mutatnak az edénykombinációk. Mórágyon és Zengővárkonyban többször is megfigyelhettük azt is, hogy az egymással nagy valószínűséggel rokoni kapcsolatban álló gyermekek kerámiakombinációi vagy teljesen megegyeznek egymással, vagy olyan nagy mértékű a hasonlóság köztük, melynek alapján a szerogenetikai vizsgálatok adatai nélkül is rokonsági viszony tételezhető fel közöttük. Arra is vannak példák, hogy míg a gyermekek edénykombinációi mindkét feltételezett szülőével összefüggéseket mutatnak, addig a szülőké eltér egymástól (U. o). A csiszolt kőfejszével-, baltával- (ékkel-, vésővel) és/vagy más eszközfajtával, ékszer/viseleti tárgyakkal és kerámiával eltemetett személyek (S2) aránya a különböző fejlődési időszakok során majdnem azonos (6. ábra). A kőfejszével, hasított kő- és/vagy csonteszközzel, valamint kerámiával ellátott temetkezések (S3) aránya a korai időszakban a legalacsonyabb és a későiben a legmagasabb (6. ábra). 6. ábra. Az eszközökkel ellátott temetkezések horizontonként! megoszlása A csiszolt kőbaltát- (éket-, vésőt) és/vagy hasított kőeszközt, kerámiát, illetve ékszer/viseleti tárgyakat (többnyire agyarcsüngőket) tartalmazó temetkezések (S4) a késői időszakig ritkán fordulnak elő, ekkor azonban jelentősen megnőtt az arányuk. A csiszolt kőbaltát- (éket-, vésőt), kerámiát és állatcsontot tartalmazó leletegyüttesek (S5) aránya az átmeneti időszakban kisebb lett, a későbbiekben pedig már elő sem fordulnak. A csiszolt kőeszközök nélkül, csak hasított kőeszközökkel és különleges sírmellékletekkel gazdagon eltemé-