Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Régészet - Zalai-Gaál István: A státus és hierarchia kérdései a lengyeli kultúra közösségeiben

50 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 44-45 (1999-2000) alapján tételeztünk fel, csak néhány temetőben fordul elő: ezekben az esetekben a korábbi alfázisból a későbbibe történő töretlen továbbfejlődésről lehet szó, s a MOG la időszakával tartható egyidősnek. E két kezdeti délkelet-dunántúli alfázis kerámiájának analógiái elsősorban a Pavúk-féle délnyugat-szlovákiai Lengyel I leletanyagában fedezhetők fel (1981, Obr. 5). Az átmeneti „mesterséges periódus" kerámiája által képviselt horizont, amint azt a kombinációs és összehasonlító elemzések is bizonyítják, ugyancsak az előző szerves folytatása, mellyel egyidőben azonban jelentős változások is szembetűnnek a sírkerámia összetételében és tipológiai jellegében egyaránt (Lengyel Ib fázis). E poharak tipológiai megfelelői Aszódon is megvannak (KALICZ 1998, Abb. 45.6-8). Az összefüggések alapján ezt a fázist a MOG lb-vel tarthatjuk egyidősnek (JUNGSTEINZEIT 1995, 70-71., Abb. 28-29). Az átmeneti/késői „mesterséges periódus" kerámiájában már olyan jelentős változások tűnnek elénk, melyek határt jelenthetnek a lengyeli kultúra fejlődésében, s melyek alapján egy új fokozat kezdete tételezhető fel (Lengyel Hal). Korábbi kronológiai rendszerünkben ez az Ic periódusnak felelt meg (ZALAI-GAÁL 1999b, 20). A kerámia formai megfelelői kis számban Aszódról is ismertek (KALICZ 1998, Abb. 41.1), a délkelet dunántúli kerámiák néhány jellegzetes vonása pedig a Pecenady-csoport edényein is felismerhető (PAVÚK 1981, 275. obr. 10). A délkelet-dunántúli késői neolitikus temetők legkésőbbi időszaka (Lengyel IIa2), melyet a késői „mesterséges periódus" kerámiája reprezentál, az előző folytatása. A kerámiaanalízis eredményei arra utalnak, hogy a IIa fázistól kezdve egy önálló, zárt fejlődés ment végbe a DK-Dunántúl területén. Korábbi kronológiai rendszerünk IIa periódusáról van szó, a „rézhorizont" edénykombonációiról (ZALAI-GAÁL 1999b 20), de amint láttuk - a lengyeli fejlődés végének kerámiájára jellemző tipológiai vonások kialakulása már az átmeneti horizont idején elkezdődött. Pontos megfelelői sem Aszódról, sem pedig a MOG-ból nem ismertek. Egyes tipológiai jellegek párhuzamaival a Pavúk-féle Lengyel II (PAVÚK 1965, 29, obr. 1.1-3, 6), a Moravany-fázis (PAVÚK 1981, 278., obr. 12.25), illetve a „tradicionális" Lengyel III (U. o. 280., obr. 13.9, 11-13) leletei között találkozhatunk. Akárcsak korábban (ZALAI-GAÁL 1999b 20), most is valószínűnek tartjuk, hogy a délkeletdunántúli lengyeli fejlődés megérhette az északdunántúli és délnyugat-szlovákiai Lengyel III kezdetét. A kerámia tipológiai változásait a pohártípusok alapján az 1. és 2. táblákon ábrázoltuk. 4. A délkelet-dunántúli késő neolitikus temetők analitikai feldolgozása 4.1. Leletspektrum-csoportok A sírok csoportképződésének és az eltemetett személyek közötti hierarchiának beható elemzése céljából a tárgyalt szokáscsoportok kombinációt képviselő 269 temetkezést a köztük megfigyelhető különbségek („gazdagság") alapján 11 leletspektrum-csoportba (S) soroltuk be (8. diagram): S la: A csiszolt kőeszközökkel, elsősorban fejszével, ékszer/viseleti tárgyakkal, ill. kerámiával különösen gazdagon ellátott temetkezések 12 DK-dunántúli temetőben fordulnak elő, arányuk 14,5% (39). Az egyes temetőkben mindössze 1-2 ilyen sírobjektummal találkozhatunk, a a lengyeli sánc első temetőjében ellenben feltűnő módon - 13 személyt temettek el ezekkel a kiemelkedő tárgykombinációkkal. Slb: A hét temetőben megtalálható, csiszolt kőeszközökkel és/vagy ékszer/viseleti tárgyakkal, ill. kerámiával gazdagon ellátott sírok aránya mindössze 3,3 (9). S2: A vizsgált temetkezések 8,2%-ában (22) volt csiszolt kőfejsze- és balta- (ék-, véső) másfajta eszközökkel és/vagy kagylógyöngyökkel, étel- és kerámiamellékletekkel. Ezekben a temetőkben 1-4 személyt helyeztek földbe ilyen leletegyüttesekkel, a Zengővárkony 6d temető ellenben kiemelkedik az ilyen sírok magas számával, héttel. S3: Azok a tárgykombinációk, melyek csiszolt kőfejszét, hasított kőeszközöket és/vagy csonteszközöket tartalmaztak kerámiával együtt, a temetkezések 8,5%ára (23) jellemzők. Temetőnként 1-3 ilyen sír fordul elő, Zengővárkony 6c-ben ugyanakkor öt ilyennel találkozhatunk. S4: A temetkezések 6,7%-ában (18) csiszolt kőbaltát- (éket-, vésőt) találunk hasított kőeszközökkel és/vagy csonteszközökkel, ékszer/viseleti tárgyakkal (többnyire agyarcsüngőkkel), kerámiával, néha dörzskővel egy leletegyüttesben. Temetőnként 1-4 sír képviseli ezt a leletspekrum-csoportot. S5: A csiszolt kőbaltával- (ékkel-, vésővel), kerámiával és állatcsontokkal, ill. kagylógyönggyel eltemetett személyek aránya alacsony (5,9%, 16), az egyes temetőkben 1-4 ilyen objektum fordul elő. S6: Ugyanekkora az aránya a hasított kőeszközöket, „különleges" sírmellékleteket és gazdag „ékszer/viseleti tárgykombinációkat tartalmazó temetkezéseknek. Amíg temetőnként csak 1-3 ilyen sír van, addig a mórágyi Bl temetőben 9 csontváz mellett voltak meg ezek a leletegyüttesek. S7: A csak hasított kő- és/vagy csonteszközökkel, ékszer/viseleti tárgyakkal és kerámiával ellátott temetkezések négy temetőnek a leletei, ezek alkotják a legki-