Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Régészet - Zalai-Gaál István: A státus és hierarchia kérdései a lengyeli kultúra közösségeiben

ZALAI-GAÁL I.: A STÁTUS ÉS HIERARCHIA KÉRDÉSEI A LENOYELI KULTÚRA KÖZÖSSÉGEIBEN 47 3. A lengyeli kultúra fejlődése a Délkelet-Dunántúlon 3.1. A kerámiaanalízis alapjai A síredények katalógusba, illetve adatbázisba történő felvételéhez és osztályozásához M. DOHRN-IHMIG (1974), J. E. DORAN és F. R. HODSON (1975), P. STEHLI és ZIMMERMANN (1973; 1980), M. LICHARDUS-ITTEN (1980), R. VOSSEN (1971), R. GLÄSER (1995), G. SCHNEIDER (1989), R. HEINER (1989), M. MEISENHEIMER (1989) és J. RULF (1998) elemzési eredményei jelentették az alapot. Mindenekelőtt abból kellett kiindulnunk, hogy a neolitikus kerámia kézi készítésű, így nem találunk két olyan edényt, mely minden jellegében megegyezne egymással, legfeljebb csak hasonlók lehetnek egymással. Magától a leletanyagtól és a meglévő információktól függ, hogy miként bontjuk fel a kerámiákat elemeikre az analízis során. Amint láttuk, a „stilisztikai jellegeknek" sokkal nagyobb az analitikai jelentősége, mint a technikaiaknak. Az olyan jellegek, mint pl. az agyag előkészítése (soványítás), készítési technika (égetés, edényfelület kezelése) nem annyira az egyes kultúrák, hanem sokkal inkább a technológiai színvonal függvényei. (LICHARDUS-LICHARDUS-ITTEN 1993a, 76; 1995, 36). Az edényformák sokféle szempont szerint elemezhetők. Csak azokat a jellegeket vesszük figyelembe, melyek a kérdésfelvetés szempontjából relevánsak, s amelyek alapján a „mesterséges" és a „természetes" osztályok megállapíthatók (DORAN-HODSON 1975; STEHLIZIMMERMANN 1980, 151). A „mesterséges osztályok" esetében a sírkerámia tipológiai jellegeit egységes értékrend, funkcionális egységek szerint elemeztük. A „természetes osztályok" M. Dohrn-Ihmig szerint olyan csoportok, melyek jellegei magas szintű korrelációt mutatnak egymással (1974). Az őskori tipológia tehát olyan kiválasztott jellegek elemzésén alapul, melyek segítségével a tárgyak, objektumok megkülönböztethetők egymástól. A tipológiai jegyek, vonások egymással való egyezése, hasonlósága alapján összetartozás tételezhető fel a vizsgált leletek között. A tipológiai módszer kiindulópontját a tárgycsoportok egy sorozatba történő elrendezése jelenti a kisebb vagy nagyobb egyezések alapján. Ezeket a sorozatokat általában fejlődési sorozatként interpretálják és kronológiai szempontok szerint értékelik ki. De mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy egy tipológiai sorozat felállítása még nem feltétlenül jelent kronológiát: a sorozat értelmét az interpretáció révén nyeri el. De azt sem szabad elfelejteni, hogy emberi tevékenység termékeivel állunk szemben (NARR 1978, 22; ANGELI 1997, 23). A lengyeli kultúra délkelet-dunántúli kerámiájának elemzésére felépített poligenetikus tipológiai rendszerében a metrikusan megállapított két osztályon belül 3-3 edényfajtát („Gattungen", la - csőtalpas edények, lb poharak, - le - bögrék; 2a - behúzottszájú edények, 2b tálak, 2c - csészék) különítettünk el. Ezeken belül határoztuk meg a sorozatokat („Serien"), mégpedig az egyes edényrészek egymáshoz való aránya alapján, míg a formacsoportokat („Formengruppen") az edényprofilok közötti egyezések vagy eltérések szerint állapítottuk m

eg- A délkelet-dunántúli lengyeli kerámia csoportosítását a korábban kidolgozott mórágyi tipológiai rendszertől függetlenül végeztük el (ZALAI-GAÁL 2001). A mórágyi kerámiacsoportokat először kontrollként alkalmaztuk, végül integráltuk a már egységes délkeletdunántúli rendszerbe. Az edényformák mellett az edénydíszítések elemzése is elengedhetetlenül fontos, ebben feltétlenül egyetérthetünk M. Strobel megállapításával: „GefäßVerzierungen scheinen nicht einem Zeitgeist, modischem Empfinden, einem horror vacui oder gar bloßen Willkürakten ihrer Hersteller zu entspringen, lassen sich vielmehr als Ausdruck obergeordneter Bedeutungszusammenhänge begreifen, sind damit aber Normen, Regeln und Zwängen unterworfen, die sozial, religiös, regional oder auch zeitlich bedingt sein können. Verzierungen können als Spiegel des Regelwerks höherer Sinnsysteme, als kulturelle Bedeutungsträger interpretiert werden" (GLESER 1995; STRUBEL 1997). A díszítések rendszerét a téma-motívum-kompozíció felépítésű rendszer alapján csoportosítottuk: így sokkal reálisabb képet kaphatunk a relatívkronológiai változásokról, mintha csak az egyes motívumok előfordulását elemeznénk. A kerámiadíszítések változásai alapján a relatívkronológiai változásokra is következtethetünk, de eredeti jelentésükre már semmilyen elemzés nem adhat választ. 2. ábra. A kerámiaformák horizontonkénti megoszlása a délkeletdunántúli temetőkben 3.2. A kerámiaprofilok kombinációi A részletes kerámiaanalízis alapján megállapítható, hogy a délkelet-dunántúli lengyeli sírokból ismert kerá-