Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Régészet - Zalai-Gaál István: A státus és hierarchia kérdései a lengyeli kultúra közösségeiben

ZALAI-GAÁL I.: A STÁTUS ÉS HIERARCHIA KÉRDÉSEI A LENGYELI KULTÚRA KÖZÖSSÉGEIBEN 45 körárokrendszereket általában rituális központnak határozza meg a kutatás: voltak-e a központi helyekhez kötődő ugyancsak központi jelentőségű temetők a lengyeli kultúra délkelet-dunántúli településterületén, vagy csak a kis faluközösségek által használt temetők léteztek? Taglaltuk azt a kérdést is, hogy lehettek-e a lengyeli kultúra társadalmában kézműves rétegek vagy családok, öröklődhettek-e a speciális ismertek e családokon belül? Megállapítható-e a szellemi és anyagi kultúra területén, hogy mi az, ami folyamatos fejlődés eredménye, és mi utal diszkontinuitásra? Temetőelemző módszerünk alapját a jelleganalitikai módszer (Merkmalanalyse) jelentette. Első lépésként minden temetkezést és a velük összefüggő összes megfigyelhető jelenséget, leletet adatbázisba, illetve katalógusba vettünk fel. Ezt követően meghatároztuk a jellegcsoportokat, végül pedig, szeriáció segítségével megállapitottuk az egyes jellegcsoportok, a temetők és a temetkezések közötti relatívkronológiai összefüggéseket. Mint már emiitettük, a kutatásaink végső céljának tartott őskori társadalomrégészeti kérdések csak a relativkronológiai helyzet ismeretében tárgyalhatók megfelelő obejktivitással. Az összes ismert és megfelelő szinten dokumentált délkelet-dunántúli lengyeli sírt elemeztük. Legtöbbjük nagyobb temetőkben éssírcsoportokban helyezkedett el. Adatbázisunkba 628 sírban eltemett 658 személy meghatározható adatait vettük fel 12 lelőhelyről. A Zengővárkonyban, Lengyelen és Mórágyon feltárt kisebb-nagyobb sírcsoportokat módszertani megfontolásokból különálló temetőkként kezeltük, így összesen 35 temetővel lehetett számolni. Az ismert sírok száma ennél természetesen jóval nagyobb, de a szakirodalomban ugyan említett, de nem kielégítően dokumentált sírcsoportokat, temetkezéseket nem vettük fel a katalógusba. Elsőként U. Fischer mutatta ki, hogy a temetkezések különböző kritériumai (a csontvázak iránya és fekvése, a végtagok helyzete, a sírleletek mennyiségi és mennyiségi jellemzői, stb.) fontos adatokat szolgáltathatnak az európai őskori temetkezések rendszerezéséhez. A legtöbb neolitikus, réz- és bronzkori kultúra temetkezési szokásaiban ugyanis szigorúan meghatározott szabályok és struktúrák ismerhetők fel, melyek az egyes régiókon belül összefüggést mutatnak egymással. Ezeket a konvenciókat rendkívül konzervatív módon követték évszázadokon keresztül. Az is tény, hogy a temetkezési szokások sokkal inkább a kultúra és az idő függvényei voltak, nem úgy, mint a sírok jellemzői (forma, mélység, szerkezet): „Die Bestattung ist im Totenkult das Zentrale, das Grab tritt als äußere Behälter des Bestattung hinzu" (1956, 250). A lengyeli kultúra keleti elterjedési területén, igy a Délkelet-Dunántúlon is, a halottakat a településeken belül, de az éppen lakott helyektől elválasztva, csoportokban és/vagy sorokban fektetve helyezték el. Ugyanez figyelhető meg a tiszai

5 és a Vinca kultúra

6 néhány lelőhelyén is. 2.1. A csontvázak testhelyzete A testhelyzetet, mely egyes őskori periódusokban a halott nemétől és életkorától is függött, kétféle módon állapithatjuk meg: a csontváz irányát vagy a fekvésével, vagy pedig arcrésze irányával vetjük össze. Az arcrész helyzete (Blickrichtung), noha döntő fontosságú lehetett a halott elhelyezésében, azonban többnyire az irány és oldalfekvés függvénye, s a posztmortális mozgásának következtében változhatott is az idők során (DIECK 1974, 277). A délkelet-dunántúli temetőkben összesen 16-féle testhelyzetet lehetett kimutatni. Közöttük a K-NY-i irány a bal oldalfekvéssel társulva a csontvázak 42,8%-, illetve 22,9%-ára, a Ny-K-i és az ÉNy-DK-i irány jobboldali fektetéssel 13,4%-, illetve 5,0%-ára jellemző. Minden további testhelyzet ezeknél lényegesen kisebb arányban fordul elő. A testhelyzetek előfordulása tekintetében különösen a zengővárkonyi és a mórágyi lelőhelyek között figyelhetünk meg szembetűnő különbségeket (1. ábra) 1. ábra. A csontvázak testhelyzetének megoszlása Zengővárkonyban és Mórágyon (5: ÉK-DNy/J, 6: ÉK-DNy/B; 10: DK-ÉNy/B; 11: DNy-ÉK/J; 14: K-Ny/B; 15: Ny-K/J; 16: Ny-K/B) A csontvázak iránya, testhelyzete, valamint az arcrész iránya ekkor még teljes mértékben független a nemtől és életkortól. 2.2. Mellékletadási szokáscsoportok A mellékletadási, eszközmellékelési és ékszer/viseleti szokások elemzése során a halott személyes tulajdonaként sírba került tárgyakat el kell választani a sírmellékletektől, melyeket az egykori közösség élő tagjai helyeztek a halott mellé (LICHARDUS-ITTEN 1980, 28; DOHRN-IHMIG 1983, 59): „Beigaben wurden dem Toten als Ausstattung für das Jenseits mitgegeben. Mit oder ohne Behälter ins Grab gelegte Nahrungsmittel,