Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Muzeológia - B. Horváth Csilla–Dénes Andrea–Huszár Zoltán–L. Imre Mária–Nagy Erzsébet–Nagy Lászlóné–Uherkovich Ákos–W. Müller Judit: A Barnya megyei múzeumok tíz éve (1990–2000)

182 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 44-45 (1999-2000) ni területek közötti hangsúly az elmúlt másfél évszázadban a mindenkori kultúrpolitika elvárásainak, utasításainak megfelelően, a szakmai elfogadás mértékének függvényében alakult. Egy dologban azonban a magyar múzeumügy megszületésétől napjainkig állandóságot mutat, amelyről úgy gondoljuk, a kérdés megoldatlansága, a pozitív változások ellenére, szakmánk története során a kiszámíthatatlanság, tervezhetetlenség problémáját folyamatosan szinten tartotta. Ez pedig a, joghatályos múzeumi szakmai-finanszírozási normatíva hiánya! A mai magyar múzeumügy fő problémáját ott látjuk, és ez alól a múzeumügy történetének egyetlen területe és időszaka sem jelent kivételt, hogy több kezdeményezés, próbálkozás után a mai napig sincs a magyar múzeumoknak joghatályos szakmai-finanszírozási normatívája. Tisztában vagyunk azzal, hogy a normatíva objektív definiálása nem egyszerű szakmai, akár közéleti viták nélküli feladat, de ennek hiányában múzeumaink a mindenkori fenntartó pillanatnyi anyagi helyzetének, lehetőségének, nem mindig műtárgy- és múzeumcentrikus szándékának vannak, ill. lesznek kiszolgáltatva. A Múzeum működésében, véleményünk szerint a vizsgált időszakra összességében jellemző e probléma. Ez többek között azt is jelenti, hogy sehol sincs jog'hatályosan rögzítve, hogy X szárriú műtárgy, ill. annak elhelyezésére szolgáló ingatlanegyüttes után, valamint azok bemutatására, ill. működtetésére milyen létszámú szakalkalmazottat muzeológust, restaurátort, gyűjteménykezelőt, kiállításrendezőt, múzeumi közművelődési, valamint gazdasági-műszaki munkatársat stb. - kell foglalkoztatni. Nincs továbbá arra vonatkozóan sem joghatályosan előírás, hogy Y m

2-es kiállítótérben milyen létszámú teremőrnek kell felügyelni! Vélhetően ennek is az eredménye, hogy a Múzeum anyagi helyzete évek óta stagnál, a fenntartói támogatás még az inflációt sem követi. Mindez megfigyelhető a saját bevételek évről-évre növekedő üteme mellet! (Lásd a Múzeum gazdasági működésének fő területeit feldolgozó táblázatokat!) E szakmai-finanszírozási normatíva a meglévő gyűjtemény darabszámának, a gyűjtőterület nagyságának, a bemutatandó kiállítások számának, kvalitásának függvényében és még sok egyéb tényezőnek a figyelembevételével kellene, hogy alakuljon. Fontos lenne a múzeumlátogató közönség, szélesebb értelemben a társadalmi elvárások felmérése is, hiszen a múzeum nem öncélú intézmény. Ennek vizsgálatát, nemzetközi tapasztalatokat is szem előtt tartva, a hazai muzeológus és szociológus szakemberek központi iniciatívák alapján, egységes szempontok szerint kellene, hogy elvégezzék. Tény, hogy az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt a múzeumok számára kiírt, vagy a múzeumok által is igénybe vehető szakmai pályázatok száma és az ezeken nyerhető támogatások nagysága - közülük is kiemelkednek a millecentenáriumi és a millenniumi programok megvalósítására adódó lehetőségek - mégis úgy véljük, hogy ezzel a múzeumi feladatellátást nem sikerült stabilizálni. Ezen sikeres pályázatokból, külső támogatásokból, és sajnos csak ezekből, végezzük évek óta a kötelező múzeumi szakmai munkát. Pedig mindannyian jól tudjuk, hogy kizárólag pályázatokra nem lehet sem rövid, sem hosszútávú folyamatos múzeumi munkát alapozni, tervezni. Elég, ha arra a nyilvánvaló tényre utalunk, hogy a pályázatoknak nemcsak nyertesei vannak... (Múzeumunk a '90-es évek utolsó harmadában különösen jó pályázati eredményeket ért el.) Mindezek alapján megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy a joghatályos szakmai-finanszírozási normatíva hiánya pótolhatatlan veszteségeket eredményez/het/ a kötelező múzeumi feladataink - gyűjtés, megőrzés, bemutatás - végzésében. Ezen normatíva hiánya hatalmas problémát jelent elsősorban a múzeumoknak, de a múzeumfenntartók is jól érzékelik ennek hiányát, az ebből adódó nehézségeket. б Minden társadalmi rendszerben a múzeum az enciklopédikus ismeretgyarapítás, a történelmi tudatformálás, a nemzeti identitástudat elmélyítésének igen fontos intézménye. A múzeum egyszerre egyetemes és nemzeti intézmény. Ez az intézmény Pécsen és Baranyában 1904-ben nyitotta meg első állandó kiállítását, tehát 2004-ben ünnepli 100. születésnapját. Múzeumunk jelenleg az érvényes törvények - 1990. évi LXV. Te. és az 1997. évi CXL. Тс, a 2001. évi LXIV Te. - alapján a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlés (a továbbiakban Önkormányzat) 141/1998. (VI. 29.) határozatával jóváhagyott Alapító Okirat szerint végzi munkáját. A Megyei Múzeum feladata, hogy Baranya megye közigazgatási határain belül az öt szakmai osztályhoz tartozó terület - Természettudományi, Régészeti, Képző- és Iparművészeti, Néprajz, Új- és Legújabbkori Történeti osztály és a magyarországi délszlávok (horvátok, szerbek, szlovének) tárgyi és szellemi kultúrájának intézménye, a Kanizsai Dorottya Múzeum (Mohács) keretében végezze tevékenységét. Mindez az Igazgatóság és a Gazdasági Ellátó Részleg irányítói, koordinátori munkájával valósul meg. (A Múzeum jelenlegi intézményi felépítését, ill. létszámadatait a következő oldalon látható táblázat szemlélteti.) A Múzeum a hozzá tartozó gyűjtemények nagyságrendje és kiállításainak száma alapján Magyarország legnagyobb múzeumi szervezetei közé tartozik. A közel 800 ezres darabszámú gyűjteményegyüttes hazai és sok vonatkozásban nemzetközi viszonylatban is meghatározó szerepet játszik. A vizsgált időszakban a Múzeum tevékenységét alapvetően a fenntartó Önkormányzat költségvetési támogatása tette lehetővé, kiegészítve a Múzeum saját bevételeivel, valamint a különböző pályázati lehetősé-