Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 44-45 (1999-2000) (Pécs, 2002)

Történettudományok - Járányi László: Egy pécsi patricius család. II.

124 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 44-45 (1999-2000) Róla, a dinasztiaalapító Bertalanról, öt fiáról és huszonnégy felnőtt kort megélt unokájáról írtam tehát az első részben. írtam Bertalan ősöm „JARAN" megkülönböztető nevéből származó családnevünk kialakulásáról, miért és hogyan lettünk Járányiak és arról is, hogy az anyakönyvi kutatások igazolták édesapán szavát „minden pécsi Járányi rokon, egy családból származnak". A legkisebb Bertalan fi, József halálával zárult az első rész és a második rész az ő fiának Andrásnak élettörténete lesz. András, a szépapám A kor, amibe András beleszületik, nem valami kedvező, ezek az évek Mária Terézia uralkodásának első évei, 1738—42-ig országos pestisjárvány van, ez Pécset 1740ben éri el, sok a halott, a várost katonai kordon zárja el a külvilágtól. Ezekben az években, az egész országban gyenge termés van, a Felvidéken éhínség tör ki és ráadásul 1740-ben megkezdődik az osztrák örökösödési háború. Mindez, természetesen Pécsett is éreztette hatását, különösen a pestis következményeit nehezen heverte ki a város. József, ekkor ifjú házas, első gyermeke, András, aki 1743. november 14-én született, szülei: Járán József - így írja az anyakönyv - és Mária Anna, aki valószínűleg Buzády (Buzadics) lány volt

1 ' András mestersége: „Bocskorkészítő magyar varga", röviden: bocskoros. Kinél tanulta a mesterséget, nem lehet tudni, a céhiratok nemigen maradtak meg ezekből az évekből. Nem lehetetlen, hogy apjánál tanult, József mesterségének még nem bukkantam a nyomára. A céhek akkori szokásai szerint 11-12 éves korban állhatott be inasnak, az inasidő általában három év volt, a segédidő szintén, és hozzájött még a kötelező három év vándorlási idő. Ezeket figyelembe véve, az 1764. év vége felé térhetett vissza Pécsre a családjához, ahol ekkor már komoly gondok voltak. Ugyanis, 1764 áprilisában meghal az édesanya, József felesége és vele együtt az újszülött kislány is. Ez a haláleset nagyon megviselte a családot és természetesen Józsefet is. Vannak jelek arra, hogy József ezekben az időkben már betegeskedni kezdett, mert amíg korábban édes testvérével, Tamással együtt többször is szerepelnek a tanácsi iratokban föld és szőlővásárlásokkal, az apjuktól örökölte ingatlanok gyarapítására, itt már, ezekben az években csak adósságai gyűlnek. Halála évében már 184 forint ez az adósság, és ez már elég nagy összeg volt. Minden jel arra utal tehát, hogy András, az elsőszülött fiú vándorúton volt ezekben az években. Ugyanis, 1782-ben, amikor József vagyonát gyermekei szétosztják, ebben a „vagyonfelosztó levélben"

12 azt írják, hogy a ház, amiben József lakott a családjával, omladozófélben volt. Ez a ház, az Anna u. 41. számú telken a 429. szám, amit Tamás és József 1739-ben vettek meg özvegy Baglar Istvánnétól. Még egy utalás, ami András távollétét bizonyítja, ugyancsak ebben a vagyonfelosztó levélben írnak arról, hogy a Budai kapunál levő húsz kapás szőlejük „elhanyagolt állapotban" volt Mindezek a dolgok: az összegyűlt adósság, az omladozó ház, az elhanyagolt szőlő, József betegeskedését és András fiának távollétét igazolják, mindez nem következhetett volna be, ha András itthon van. József, amint már az előbb szó volt róla, nem sokkal élte túl felesége halálát, gyermekei - András kivételével - kiskorúak, a legkisebb, József, még nyolc éves sincsen. Úgy tűnik, a vándorlásból hazatért András kapja meg a városi Magisztrátustól a megbízást, hogy kiskorú testvérei gyámja, támasza legyen. András 1766 januárjában házasságot köt Gadó István Anna nevű lányával

13

. Volt egy olyan céhszabály, hogy a vándorlásból hazatért legény egy éven belül köteles megházasodni, mert különben büntetést kellett fizetni. Én azonban azt hiszem, hogy Andrást nem ez késztette elsősorban a házasságra, hanem az, hogy így, együtt, könnyebben tudnak megfelelni a kettős és egyáltalán nem könnyű feladatnak: átvenni a korán elhalt szülők szerepét a család ügyeinek rendbe hozásában, és a kiskorú gyermekek felnevelésében, és ugyanakkor, kiépíteni a saját családjuk életét is. András, az ifjú mester 1765 februárjában indul tehát ez az első szakasz életében, és tart 1782. január 2-ig. Ekkor kelt ugyanis az a horvát nyelvű vagyonfelosztó levél, amiről fentebb már írtam, amelyben András és testvérei elosztják az apai vagyont, és amit még hozzá szereztek ez alatt a 18 év alatt - főképp András szorgalmából - amint ezt a levélben külön ki is emelik. íme a levél első szakasza: „Elhunyt apánk után maradt egy ház a városban - ez az Anna u. 41. sz. telken álló 429. számú ház - amely már omladozik. A Budai kapunál húsz kapásból álló szőlő, mely szintén elhanyagolt állapotban van. Két kaszásból álló rét, két ökör, egy tehén, harminc akó bor, nyolcvan akó üres hordó, harminc akó kád. Ez tehát az összes vagyon, ami 1764-ben a három fiúra és egy lányra maradt, 184 forint adóssággal terhelve". A levél második pontja így szól: „Már tizenhét éve, hogy apánk, Jozsó és anyánk az élők sorából eltávozott, ez a nagy gond teher pedig a legidősebb fiúra, Andróra maradt ez idáig nagyanyjuk viselte gondjukat." Ez a nagymama édesanyjuk anyja volt. „Apánk örökségén kívül, amit az első pontban soroltunk fel, most 1782-ben pedig elmondhatjuk, legidősebb testvérünk Andró kitartásának és akaratának köszönhe-