Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Természettudományok - Papp Jenő: A Dél-Dunántúl gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) VI. Helconinae 3. és Cheloninae

62 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) Szársomlyó. VI/2: 1 9: Garabonc. - VI és IX. - Ezt a fajt gyakran határozták M. exilis-nck (és fordítva) (PAPP 1995: 129-133). Európában általánosan elterjedt faj kivéve Skandináviát és Oroszország északi részét. Hazánkban elég gyakori. Microchelonus pellucens (Nees, 1816) (=Chelonus nitens Reinhard 1867) -1/1:1 9 : Öcsény, Gemenci erdő. 2 9 + 1 cf: Siófok. Balatonszéplak, Tóközpuszta. 1 cf: Zamárdi, Balatonpart, Euphorbia pannonica-ról hálózva. VI/2: 1 cf : Pécs, Éger-völgy. 1 cf: Pécs, Tettye, karsztbokorerdó. 1 cf: Szenna, Matricaria inodora-ról hálózva. VI/2: 1 cf: Fonyód, Kopaszdomb. 1 9 : Simontornya. 1 cf: Zalavár, Vörs, (Kisbalaton). - V-VI és VIII, júniusban gyűjtötték legtöbbször. - A pellucens fajnév elsőbbségét (sen. syn.) csak a közelmúltban ismerte fel TOBIAS (1995). Magyarországon a Nagyalföldön (1/1 Eupannonicum) gyakori, máshol kevésbé gyakori. A Dél-Dunántúlon viszonylag gyakori. Microchelonus pellucens ab. nitens (Reinhard, 1867) (=Chelonus alboannulatus Szépligeti, 1896; =Ch. pulchricornis Szépligeti, 1898; ?=C7i. varimaculatus Tobias, 1986) -1/1:2?: Siófok. VI/1: "Baranya megye". VI/2: 1 9: Simonfa, Csuksó. 1 9: Zalavár, Diás (Kisbalaton). 1 9: Zalavár, Vörs (Kisbalaton). - VI-VIII. Microchelonus pusillus (Szépligeti, 1908) (l=Chelonus acuminatus Herrich-Schaeffer, 1838; ?=M. furtivus Tobias, 1986) -1/1: 1 9: Zamárdi. VI/2: 1 9 (paralektotípus) + 1 cf : Fonyód. - VII. - A Magyarországéi leírt faj az állatföldrajzi Nagyalföldön (1/1 Eupannonicum) és a Dunántúli Középhegységben (II/l Pilisicum) gyakori, máshol szórványos. Magyarországon kívül csak Finnországból ismerjük. Microchelonus retusus (Nees, 1816) - VI/1: 1 cf: Pécs, Fehérkút (Mecsek-hegység). 2 cf : Pécs, Misina déli lejtője. - V. - Hazánkban eddig csak a hím ivart gyűjtötték összesen - a mecseki két lelőhellyel együtt - hét lelőhelyen, nálunk korántsem gyakori. Microchelonus risorius (Reinhard, 1867) (=Chelonus fissus Szépligeti, 1900 nec Provancher, 1881; =M. magnifissus Tobias, 1986 nom. n. a Ch. fissus helyett) VI/2: 1 cf: Somogyaszaló, Deseda. - VIII. - Areája felöleli a palearktikus régió nyugati felét, Magyarországon szórványosan találták meg (összesen nyolc helyen, éspedig 1/1: 4 és II/l: 3 lelőhely). Hasonlóan a M. retusus-hoz eddig e fajnak is csak a hím példányát gyűjtötték hazánkban. Microchelonus rubriventris (Tobias, 1988) - VI/2: Toponár, Deseda-part, Daucus carota-ról hálózva. - VIII. - A fajt Litvániából írták le egy évtizeddel ezelőtt. Magyarország faunájára nézve új faj. - Taxonómiai adalékot TOBIAS (1988: 91-93) a fajt egyrészt a Chelonus nembe helyezte, másrészt kizárólag a nőstény ivar alapján írta le. Hazánkban két helyről ismerjük a fajt (Aggtelek: 1 9 + 6 cf és Toponár: 1 cf). Az előkerült hím példányok potrohvége egy hasítékszerű nyílást visel, azaz jelzi a Microchelonus nembe való tartozást. A nőstény ivar generikus bélyegei (a potroh oldalnézetben háromszor hosszabb a hátsó magasságánál; oldalnézetben a potroh hátul kevesebb mint kétszer magasabb a tövi magasságánál; a halánték, a nyakszirt és a homlok sűrűngyengén ráncolt) ugyancsak megerősítik generikus rendszertani helyet. Ezért sorolom át a fajt a Microchelonus genuszba. Microchelonus subcontractus (Abdinbekova, 1971) VI/1:1 <f: Pécs, Jakab-hegy. 2 9: Pécs, Misina. VI/2:1 9 + 4 cf : Darány, ősborókás. 1 9 : Mernye, Daucus carotaról hálózva. - V-VI és VIII. - Bár csak 1971-ben írták le a fajt, mégis az azóta eltelt közel három évtized elegendőnek mutatkozott arra, hogy kiderüljön: a faj általánosan elterjedt a nyugati Palearktikumban. Hazánkban a Nagy alföldön (1/1 Eupannonicum) és a Dunántúli Középhegységben (П

/l Pilisicum) nagyon gyakori, máshol korántsem ennyire gyakori. Hazánk faunájában először a Hortobágyi Nemzeti Parkból mutatták ki (PAPP 1983: 324). Microchelonus subsulcatus (Herrich-Schaeffer, 1838) - VI/1: 1 9: Pécsbánya. - VI. - TELENGA (1941: 305306) könyvének a megjelenése óta ezt a fajt bizonytalan taxonómiai helyzetű fajnak tekintik. HERRICH-SCHAEFFER (1838: 154) kulcsa és leírása alapján a magyarországi nyolc lelőhelyen gyűjtött példányok (4 9 + 4 cf ) e f aj képviselőjének bizonyultak (PAPP 1996a: 150). Microchelonus sulcatus (Jurine, 1807) - 1/1: 2 9: Zamárdi, 1 9 Euphorbia sp.-ről hálózva. VI/1: 1 cf: Komló, Zobák. 1 cf; Nagyharsány, Fekete-hegy. 4 9 + 4 cf: Pécs, Misina, karsztbokorerdő. 1 9: Siklós, Városhegy. VI/2: 1 9: Zalavár, Diás (Kisbalaton). - IV-IX, legtöbbször júniusban gyűjtötték. - Európa déli felében gyakori faj. Magyarországon már kevésbé gyakori. Phanerotoma Wesmael, 1838 Ali hazai faj közül öt fordul elő a Dél-Dunántúlon, ez a fajszám várhatóan emelkedni fog az újabb gyűjtések nyomán. Phanerotoma (Phanerotoma) acuminata Szépligeti, 1908 -1/1: 1 9: Zamárdi. - VII. - A Nagyalföldön (1/1 Eupannonicum) gyakori, máshol kevésbé gyakori. Phanerotoma (Bracotritoma) atra Snoflák, 1951 VI/2: 1 9: Kaposvár. 1 9: Simontornya. - VI-VII. Eddig összesen kilenc európai országból mutatták ki, legkeletibb előfordulása Örményország és Azerbajdzsán.