Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Természettudományok - Nagy, Antal: Data on the Orthoptera fauna of the Villány Hills, South Hungary

48 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) Table 3: Tempora) constance of species on the basis of 5 samplings in 1997 and 1998 1 2 4 5 6 8 10 12 Phaneroptera nana 0.2 0.2 0.4 Isophya modesta 0.2 Leptophyes albovittata 0.8 0.6 0.2 0.6 0.2 0.2 Tettigonia viridissima 0.2 0.6 0.2 Platycleis grisea 0.6 1 0.8 0.8 0.6 1 0.8 0.4 Bicolorana bicolor 0.8 0.6 Pholidoptera griseoaptera 0.2 Pachytrachys gracilis 0.2 0.4 0.2 Rhacocleis germanica 0.6 0.6 0.8 0.8 0.2 0.6 0.8 0.4 Saga pedo 0.4 0.4 0.2 Oecanthus pellucens 0.2 0.8 0.6 0.4 0.2 0.6 0.2 0.4 Pezotettix giornae 0.6 0.2 0.2 0.4 0.4 0.6 0.8 0.6 Odontopodisma decipiens 0.4 0.4 Calliptamus italicus 0.4 0.4 0.2 1 1 0.8 0.4 Oedipoda coerulescens 0.2 1 0.8 0.2 Euthystira brachyptera 0.4 Stenobothrus lineatus 0.4 0.6 0.8 0.8 1 0.6 Omocestus haemorrhoidalis 0.4 Glyptobothrus biguttulus 1 0.8 0.4 0.8 0.2 0.2 Glyptobothrus brunneus 0.2 0.2 0.6 0.4 0.6 0.4 0.4 Glyptobothrus mollis 0.2 Chorthippus paralellus 0.2 0.2 0.2 0.4 0.4 Euchorthippus declivus 0.2 0.2 1 0.6 Gomphocerippus rufus . 0.2 0.2 Tetrix subularta 0.2 Tetratetrix bipunctata 0.2 Adatok a Villányi-hegység Orthoptera-faunájához NAGY Antal A dolgozat a Villányi-hegységben 1997- 1998-ban végzett orthopterológiai vizsgálatok eredményeit mutatja be. Az első év során a hegység 8, majd 13 eltérő növényzeti struktúrájú területén folytak vizsgálatok. A gyűjtőhelyek változatossága - karsztbokorerdő-sziklagyep mozaik, lejtősztyepp, mészkő és dolomit sziklagyep - biztosította a faunakép teljességét. A korábban említett 19 fajból 15öt, valamint 15 eddig nem jelzett egyenesszárnyú fajt sikerült megtalálni, így a leírt fajok száma 34-re emelkedett. A biogeográfiai értékelés a mediterrán fauna elemek magas arányát (1997-ben 32%, 1998-ban 48%) mutatta, melyek közzül a Ponto-Mediterrán elemek (pl.: Leptophyes albovittata, Ephippiger ephippiger, Rhacocleis germanica, Pezotettix giornae stb.) száma volt a legmagasabb. Ezen kívül megtalálhatók voltak Holo-, Extra-, Észak-, Európai-Mediterrán és Balkáni faunaelemek is. A másik nagy elterjedési centrumot, a Szibériait az Angarai fajok képviselték. Ezek aránya a két év átlagát tekintve 36% volt. A Mediterrán faunakörhöz tartozó fajok főleg a zártabb társulásokban (bokorerdő-sziklagyep mozaik, lejtősztyepp) voltak megtalálhatók, míg az Szibériai elemek aránya a nyílt sziklagyepekben volt magasabb. Az Ensiferák, valamint a thamno- és chorthobiont fajok aránya ökológiai igényeiknek megfelelően a zártabb társulásokban volt magasabb, míg a Caeliferák, illetve a geo- és geo-chorthobiont fajok a nyíltabb sziklagyapeket részesítették előnyben. A területek átlagát tekintve a chorthobiont fajok túlsúlya figyelhető meg. A különböző élőhelyek eltérő Orthoptera közösségeiről alkotott képet a fajok jellemzőitől és a területek változásaitól függő időbeli konstanciák vizsgálata alátámasztotta. A két vizsgált év közt tapasztalt eltérések a klimatikus változások hatásával magyarázhatók.