Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Muzeológia - Kőhegyi Mihály: Rómer Flóris és Paulovics István feljegyzései Dunaszekcsőről

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998) 319-324 Pécs, 1999 Römer Flóris és Paulovics István feljegyzései Dunaszekcsőról KŐHEGYI Mihály Az antik auktorok híradásai

1 és a szórványosan előkerült leletek - legutóbb Marcus Aurelius életnagyságú szobrának bronzfeje

2 - egyaránt Lugio kiemelkedő hadászati jelentőségére hívják fel a figyelmünket. Szinte érthetetlen, hogy ezideig nem folyt komoly ásatás a Várhegyen, de még kisebb leletmentés sem. A reményeink szerint mihamarabb meginduló feltárások előtt célszerűnek látszik az eddigi szórványadatok számbavétele, melyek Lugio topográfiájának szempontjából lényegesek, bár önmagukban nem értelmezhetők, de egy leendő ásatás után a maguk helyére kerülhetnek. Rómer Flórist a magyar régészet megalapítójaként tiszteljük.

3 A szabadságharcban való tevékeny részvétele miatt nyolcévi vasbilincsben töltendő várfogságra ítélték, melyből 1854. április 24-én szabadult.

4 Néhány hónapos pozsonyi tartózkodás után Pannonhalmára utazott. Oda menekült, ahonnan a szabadságharc kezdetekor erős elhatározással kivált: a Szent Benedek-rendi szerzet csöndes falai közé. Különböző főúri családoknál való magánnevelősködés után 1857-ben sikerült a győri szerzetesházba visszatérnie és a gimnáziumban tanított. Négyévi győri tartózkodása alatt találkozott ismét Ipolyi Arnolddal, egykori iskolatársával. A zohori lelkész felkarolta a „bukott" szerzetest, ismeretségük csakhamar barátsággá nemesedett. Rómer később többször elmondta, hogy Ipolyinak köszönhette „megtérését" az archeológiához. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött levelezésükben szívesen vallja magát tanítványának.

5 Rómer Flóris első önálló, nagyobb művének megjelenése után, melyet a Bakony természetrajzáról és régészeti emlékeiről írt, a fővárosban is felfigyelnek a vidéki tanár tevékenységére.

6 A Simon János győri püspök áldozatkészségéből megjelenő „Győri Történelmi és Régészeti Füzetek" tovább öregbítik hírnevét. Csakhamar szűknek bizonyult a tér, melyet egy vidéki város nyújthatott Rómernek. Pestre vágyott, szellemi életünk központjába, s barátai mindent megtettek, hogy ez a kívánsága beteljesedjék. 1861 nyarán kínálkozott erre pompás alkalom, amikor Paur Iván megvált az akadémiai könyvtárban betöltött állásától.

7 Rómer még ez év őszén Pestre költözött, ahol pályája végképp összefonódott szeretett tudományával: az archeológiával. A Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottságába már 1860-ban beválasztották, amikor pedig 1863-ban a bizottság előadója, Ipolyi Arnold Egerbe költözött (ott kapott kanonokságot) Rómer lett az utódja, és ettől kezdve tíz éven át vezette a Bizottság ügyeit s szerzett szakmájának tevékeny barátokat.

8 1865-ben végigjárta a római limes pannóniai szakaszát és erről az útjáról az akadémia ülésén felolvasást is tartott. Előadása nem jelent meg nyomtatásban, de a felolvasás kéziratát röviddel ezelőtt sikerült megtalálnunk. Dunaszekcsőról a következőket írja: „sokkal több eredménnyel jutalmazott meg eddigi kirándulásaim végpontja Szekcső Baranya megye határhelysége. Még élnek emberek, kik az itteni várnak falaira emlékeznek, a ft. [főtisztelendő] esperes úr pedig látott igen szép faragványú domborművet, mely Bacchanáliákat ábrázolt, és az egésznek mintegy harmad része lehetett. Hogy az összerombolástól megmentse ígért a tulajdonosnak egy kila

9 búzát, de az sejtvén, hogy bizonyosan arany van benne, mivel papja ilyen áron akarja tőle megvenni, maga kívánván az egész hasznot élvezni, darabokra tőré 's így műtörténetünket ezen jeles darabtól megfosztó. Annak, hogy itt római telep állott egyik nyoma a sok érem, mely a határban találtatik, de hogy itt ős lakók is tanyáztak mutatja a televény föld alatt előforduló cserép edény töredékek, csontok, és vörösre égetett földnek rétegjei, melyekre a szőlőhegy mentiben mindenhol akadunk. A szekcsői római castrum a szőlőhegy tetején terül, és még a középkorban is építményekkel díszlett, melyek azonban jelenleg egészen eltűntek. A vár alakja szabálytalan négyszög, melynek keleti, a Duna felé álló részén meredek part, a többi oldalon mély árkok védelmül vannak. Északi oldalon 30 öl hosszú, és annak keleti sarkán faltöredék, sok tégla és murva vagyon. Vannak itt párkányos és S barázdáju cserepek. A nyugati sáncz alatt 5 ölnyi meredekség terül el, ennek hossza 260, a déli vonal 50 ölnyi; délnyugati sarkán sok barbár nyom, a keletifn] pedig római építmények maradványai láthatók, melyek leginkább összedűlt cseréptetők töredékeiből állanak. Egy 3" vastag téglán ERSVI.... egy másikon pedig, mely Hess János tulajdona 16 H2-ll-3"-nyi ARNIVALERI bélyeget találtam.