Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Művészettörténet - Batári Ferenc: A Baranya Megyei Múzeumok keleti szőnyegei
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998) 263-299 Pécs, 1999 A Baranya Megyei Múzeumok keleti szőnyegei BATÁRI Ferenc A múzeumok elsőrendű feladata, hogy a gyűjteményeikben őrzött muzeális értékeket közkinccsé tegyék. Mai ismereteink szerint a közzététel legmegfelelőbb formája a gyűjteményi szakkatalógus, általánosan használt francia elnevezéssel a „catalogue raisonné". A szakkatalógus egy csoport valamennyi egyedét feldolgozza, feltételezve, hogy a közzétevő értékítéletétől eltérő megközelítésben a tárgy jelentősége hatványozódhat. A szakkatalógus a tudományág állasának megfelelően, minden egyes tárgyra vonatkozó korábban már ismert, és az újabban felkutatott, kidolgozott ismeretanyagot foglalva össze, a további kutatás kiindulópontja . Közleményünk a Baranya Megyei Múzeumok egy viszonylag kis számú, de teljesen egységes gyűjteménycsoportját: a 17-19.századi keleti szőnyegekét publikálja. A szőnyegek Kelet művészetének sajátos műfaját képezik, s már a középkorban meghódították Európát. Királyi, főúri, egyházi kincstárak nagyra értékelt darabjai között tartották azokat számon. Készítőik kezdettől fogva nagy gondot fordítottak a szőnyegek művészi kialakítására, melyben a csodálatos, mélytüzű színek fontos szerepet töltöttek be. Nem véletlen, hogy első nyugati műértőik között számos 15-16. századi itáliai, németalföldi stb. festő volt, kik előszeretettel gazdagították képeiket egyegy pompás keleti szőnyeg élethű ábrázolásával. Némely, kelettel közvetlen kereskedelmi kapcsolatot tartó országban, például Itáliában, Németalföldön és nem utolsósorban Magyarországon a szőnyeg a helyi lakáskultúra szerves része lett. A keleti, elsősorban a török szőnyeg a 16-17. század folyamán a régi magyar otthonok legjellegzetesebb dísze volt. Kelet e sajátos művészete iránti vonzalmunk gyökereivel, a szőnyegek magyarországi importálásával és a keleti szőnyegekkel kapcsolatos helyi szokásokkal e sorok írója közelmúltban megjelent munkájában 1 részletesebben foglalkozott, s mivel ez a kiadvány angol és magyar nyelven is hozzáférhető, a fentiek ismertetésétől mentesíthetónek érzi magát, azzal az utalással, hogy az adott körülménynek köszönhetően Magyarország egykori területe a régi keleti, elsősorban a török szőnyegművészetnek ma is egyik leggazdagabb tárháza, melynek az itt bemutatásra kerülő anyag is része. A Kárpát-medence leggazdagabb múzeumi szőnyeggyűjteménye a budapesti Iparművészeti Múzeumban található, ennek török része az Isztambuli Török és Iszlám Művészeti Múzeumé 2 után elsőként következik. Jelentős kollekcióval rendelkezik a Magyar Nemzeti Múzeum, az esztergomi Keresztény Múzeum 3 , melyeket a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Baranya Megyei Múzeumok 4 gyűjteménye követ. Fontos szerepet töltött be Erdély, mind a szőnyegkereskedelem, mind a tárgyi emlékanyag megőrzésében 5 . A mintegy 40 darabot őrző nagyszebeni Brukenthal Múzeum 6 és más kisebb közgyűjtemények szőnyegei mellett messze jelentősebb azonban az erdélyi protestáns templomokban található szőnyeg anyag, így például a brassói ún. fekete templomban több mint 100, a segesvári ún. barátok templomában mintegy 40 klasszikus török szőnyeg található. A Baranya Megyei Múzeumok gyűjteményét a szőnyegek legjellemzőbb adatai alapján szabványosított formában tesszük itt közzé. A szőnyegek legjellemzőbb, azaz legfontosabb adatai: a megnevezés, meghatározás (készítési hely, kör, esetleg műhely, a készítés kora), méret, leltári szám, tulajdonos, technika, struktúra analízis, mintázat, proveniencia, állapot, korábban mely kiállításon v. kiállításokon szerepelt, irodalom. A szőnyegek elnevezése sem a szakirodalomban, sem a műkereskedelemben nem egységes. Általában a csomózott szőnyegeket származási helyük után nevezik el: pl. iráni-, tibeti-, teheráni szőnyeg stb. A magyar köznyelvben, és az irodalomban is találkozunk a nyelvtani szempontból kifogásolható, idegen nyelvű irodalomból átvett, melléknévkénti értelemben, de alanyi alakban maradt megnevezéssel pl.usak-, vagy „Usak" szőnyeg, azaz u§ak-i szőnyeg stb. Nomád munkák esetében a törzsi megjelölés is használatos pl.: türkmén-kaskaj szőnyeg, stb. A jörük (eredeti török helyesírással: yörük, deformált formában: jürük) megnevezés is előfordul, ami csupán „nomád"-ot jelent, de csoportmegjelölésként is alkalmazzák és kelet-anatóliai, kurd munkákat értenek ez alatt. Az irodalomban találkozhatunk a készítési technika alapján történt megnevezéssel is, így pl. csomózott-, szövött-, kilim-, szúrnak stb. szőnyeggel. Más esetben az elnevezés másodlagos előfordulási helyük alapján történik, így pl. vannak „erdélyi"-, „lengyel" szőnyegek, melyek a valóságban anatóliai, ül. iráni munkák. A 19.
