Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Történettudományok - Suba János: A Jugoszláv Királyság északi határának kitűzése. (A Magyar-Jugoszláv Határmegállapító Bizottság működése, 1921–1924)

> SUBA J.: A JUGOSZLÁV KIRÁLYSÁG ÉSZAKI HATÁRÁNAK KIJELÖLÉSE 241 67 Baranya vármegye alispánja így írt: „... Mindenesetre kívánatosnak tartanám, hogy a Dráva menti országhatár más megfelelő módon jelöltessék meg, mert az áradás és elsodrás veszélyének állandóan kitéve lévő, az árterületeken elhelyezett határkövek megfelelő fix pontokat képezennek..." 3227. Szám/alispán. OL. К. 478/16. es. 68 Ennek ellenére Magyarország és Jugoszlávia között nem jött létre vízügyi egyezmény. Az általános egyezmény megkötését célzó tárgyalások már 1924-ben megkezdődtek, de a kidolgozott egyezménytervezetet a jugoszláv kormány nem hagyta jóvá. Valószínűsíthető az is, hogy a szerződéskötés meghiúsulása összefüggött a magyar külpolitika 1927-ben bekövetkezett irányváltozásával. Erről részletesebben: ÁDÁM Magda: Magyarország és a kisantant a harmincas években Bp. 1968. 37-41. p. - Az 1932-ben folytatódó tárgyalások eredményeként is létrejött egy egyezmény tervezet, amelynek elfogadását az gátolta, hogy magyar részről olyan zárójegyzőkönyvet óhajtottak az egyezményhez csatolni amely kimondja, hogy az egyezmény rendelkezései a Ferenc-csatorna ügyeire nem vonatkoznak. KUN László: Vízügyeink nemzetközi szempontból nézve. Vízügyi Közlemények 1937. 345-366. p. 69 A határkövek és határjelek védelméről ... OL. К. 52/1. es. 70 A Miniszterelnök utasítására Szőgyén György, a Határmegállapító Központi Iroda vezetője dolgozta ki azt az előterjesztést amely a határügyek egész komplexumára vonatkozóan, hogy „miként kellene egyfelől a hatáskörök pontosabb kijelölésével, másrészt az együttműködést célzó intézkedésekkel a határügyek zavartalan, gyors és szakszerű irányítását és intézését biztosítani." 6008. M. E. II. -1927. OL. К. 478. 20. es. 71 A Drávaszabolcs melletti Tésenfa községtől délre elterülő sziget. 72 M. kir. Belügyminisztérium. Sz. 122. 751/1928. VI. b. számú jelentése a Külügyminisztériumnak. Baranya vármegye főispánja a sziget hovatartozása ügyében vegyes bizottsági eljárás kezdeményezését kérte. 315/1928. főisp. sz. jelentése. Ez után következett az Országos Levéltár, elővették a M-JU. HMB iratait az érvek gyűjtéséhez. 73 A Trianoni békeszerződés II. rész. 30. cikke szerint a HMB-nak joga van megállapítani, hogy „...vajon a határvonal mindenkor alkalmazkodni fog-e a fent meghatározott folyásnak vagy hajózható medernek esetleges változásaihoz, avagy a határvonalat a jelen szerződés életbelépésének időpontjában tényleg meglevő folyásnak vagy hajózható medernek akkori helyzete fogja-e egyszer s mindenkorra meghatározni." Ezen előírásnak megfelelő döntést nem találtak a Párizsba küldött hivatalos iratok között. Ellenben a M-JU. HMB 1922. febr. 22-i ülésének jegyzőkönyve (P. V. 44.) kimondta, hogy a Dráva egész folyója ezen részben mindenütt hajózható lévén a határt a hajózható meder középvonala fogja képezni, és úgy marad, ahogy a határkitűzési munkák megállapították. 74 A mozgó határt fogadták el, mert a többi leírásban a fixe szó szerepel. Ez természetes is, mert egy folyó úgy képezhet „tűrhető határt", hogy a határvonal egybeesik a főfolyás középvonalával. 75 Ez a körülmény egyrészt megnehezítette a határvonal ellenőrzését, másrészt a folyamrendészeti feladatok megoldását megakadályozta. Jugoszlávia ezt a kérdést úgy oldotta meg, hogy Barcs felett közvetlenül egy ki és beléptető állomást létesített , ahol a vízijárműveket folyam- és határrendészeti szempontból kezelték. Ez azt jelentette, hogy Jugoszlávia a Barcs feletti Dráva szakaszt saját folyójának tekintette. Ezenkívül még megsértették az 1923. évi XIV. t. c-ben becikkelyezett „Dunaszabályozás" XXIII. cikkelyét azzal, hogy a Barcs alatti Dráva szakaszon közlekedő hajókat kísérték, mert a szerződés kimondta, hogy „a viziút két állam között határán az átmenő hajók, tutajok, utasok és áruk mentessek minden vámvizsgálattól."