Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Történettudományok - Suba János: A Jugoszláv Királyság északi határának kitűzése. (A Magyar-Jugoszláv Határmegállapító Bizottság működése, 1921–1924)

SUBA J.: A JUGOSZLÁV KIRÁLYSÁG ÉSZAKI HATARÁNAK KIJELÖLÉSE 227 600 kat. hold teriiletet. Magyar részről ki kellett üríteni Fóherceglak és Dályok birtokából 1700 kat. holdat Ezek közigazgatási megoszlása a következő volt. A Siklósi járásból: Maty község határából részben a Magyar Agrár- és Járadékbank, részben már kisbirtokosok tulajdonát képező 689 kat. hold kiterjedésű Vittyás puszta. Alsószentmárton község határából gróf Draskovich István tulajdonátképező 15 kat. hold erdő. Old község határából, ugyancsak Draskovich tulajdonát képező 454 kat. hold kiterjedésű terület. Beremend község határából részben szintén Draskovicsnak, részben pedig a Schleicher testvéreknek és a Beremendi plébánia javadalomnak és a Schamburg-Lippe herceg jogutódjainak tulajdonát képező összesen 1520 kat. hold és 400 négyszögöl kiterjedésű területet az SHS államnak adtak át. Petárda község határából pedig mintegy 750 kat. hold, mely részben a Mohácsi Takarékpénztár Rt., részben kisbirtokosok tulajdonosa Magyarországé maradt. Baranyavári járásból: Ivándárda község határából a főhercegi bellyei hitbizományi uradalmához tartalmazó Főherceglak és azzal kapcsolatos puszták mintegy 3200 kat. hold terjedelemben az SHS államhoz került. Az egész területéből egyébként az SHS államnak átadott Lőcs község határából 623 kat. hold 1042 négyszögöl magyar területen maradt. A Mohácsi járásban az SHS államhoz tartozó Izsép község határából 2000, Dályok község határából 3200 és Darázs község határából 6350 kat. hold magyar területen maradt. A Jugoszláviához csatolt magyar községek, amelyek már az „ideiglenes országhatárnak" kijelölése előtt megszállva tartottak, a következők voltak: A siklósi járásból: Torjánc, Petárda, és Újbezdán. A baranyavári járásból: Dárda, Laskafalu, Kesend, Kisdárda, Bellye, Kopács, Jenőfalu, Várdarócs, Laskó, Hercegszóllős, Albertfalu, Kő, Czuza, Vörösmart, Sepse, Kiskőszeg, Baranyabán, Baranyavár, Pálmonostor, Lőcs, Benge, Baranyaszentistván, Kácsfalu, Bolmány és Karancs. A mohácsi járásból: Dályok, Baranyakisfalud, Nagybodolya, Darázs, Hercegmárok, és Izsép. Az összesen 34 község közül csak ötnek a határából maradtak vissza egyes kisebb területek. A megmaradt 34 község közül nyolc csonka, mert határának egyes részei az SHS állam területére kerültek. A HMB-ot látszólag az a szempont vezette, hogy az országhatár lehetőleg a községek közigazgatási határával essen egybe.

14 A vitás területek a következők voltak, vagyis itt nem történt meg a kikarózás. Nem állapították meg azt a pontot, ahol Dolnji Miholjac alatt az ideiglenes országhatár a Dráva folyásának középvonalától eltér. Valamint azt a szakaszt, amely Beremend községnél Piszkura-pusztáig húzódott. Végül Kásád és Torjánc községek határában fekvő Pickpusztát semleges területnek nyilvánították. Ezeken a vitás pontokra később született döntés. Az E határszakasz a Dunától Szabadka területéig húzódó 135 kilométeres hosszú határvonal volt. A szerbek követelték Hercegszántót és Katymárt. Bejelentették igényüket a Baja - Hercegszántó - Szabadka vasútvonalra. A magyar fél a Kigyós-patak medrét, Béreg, Küllőd és Regöcze községeket és Rasztina pusztát akarta. A trianoni vonal körüli küzdelem heves volt. A magyar félnek Szabadkánál 1600 holdat, míg a szerbeknek 200-at, Szegednél 800, Torontálban 2600 holdat kellett kiüríteni (összesen 10 800 kh.). A területi nyereség Magyarország javára 9200 hold volt. A Magyar-jugoszláv határmegállapító Bizottság működésének eredménye a következő volt, a megszállt demarkációs vonallal szemben (a demarkációs vonal a ténylegesen szerb ellenőrzés alatt álló területet jelentette, amely nem volt azonos a trianoni határvonallal): Az A szakaszban 8000 kat. hold, А В és С szakaszban 300 kat. hold, A D szakaszban 4600 kat. hold, Az E szakaszban 18 600 kat. hold, Az F szakaszban 2600 kat. hold; tehát 34 000 kat. holdat nyert vissza Magyarország, amelyet 1922. május hó végéig ürítette ki a szerb hadsereg. Területcserék a határvonalon A határvonal műszaki munkálatainál előfordult minimális terület átadás mindkét fél részére odaítélt területből a HMB döntése szerint, vélt vagy valós lokális gazdasági, közlekedési katonai érdekekből. Néhány példát mutattunk be ennek bizonyítására. A határ D szakaszában, ahol a határvonal a beremend-lőcs-illocskai hármashatártól (=községhatár - SJ.) az illocska-lőcsi közös községi határon vonul egészen a Karasica-csatornáig, ahonnét a Karasica közepe volt, a határ egészen a lőcsi malomig. A malomnál a határvonal észak felé fordul és a malmot az SHS államnak hagyva, a malomhoz vezető mezei közös dűlőút közepén vonul tovább északkeleti irányban. A HMB egy, a lőcsi malomtól nyugatra fekvő, eddig Magyarországhoz tartozó mintegy 6 kat. hold kiterjedésű területet 1923. jul. 26-án átadott az SHS államnak. Az ügy előzménye az volt, hogy a HMB 1922. máj. 8-án a lőcsi malmot Jugoszláviának ítélte oda. A Karasica-csatorna mellett lévő 9 hold a molnár tulajdonát képezte és a malomhoz vezető út egyszersmind a jugoszláv oldalon lévő vasúti állomáshoz vezető fővonal.