Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Történettudományok - Huszár Zoltán: Adatok a Dunagőzhajózási Társaság (DGT) Pécs környéki bányatelepeinek élelemtárairól (1896–1939)

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998) 199-213 Pécs, 1999 Adatok a Dunagőzhajózási Társaság (DGT) Pécs környéki bányatalapeinek élelemtárairól (1896-1939) HUSZÁR Zoltán A DGT a pécsi szénmedencében Az Elsó es. kir. szab. Dunagózhajózási Társaság (DGT) [Erste к. к. priv. Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaft (DDSG)]

1 a pécsi szénmedencében bányabirtokosként, ül. bérlőként eltöltött közel egy évszázad alatt jelentős, sok vonatkozásban meghatározó nyomot hagyott a terület embereinek életében. A több mint két évszázados múltra visszatekintő pécsi szénbányászat

2 modem, európai színvonalra emelésében a DGT-nek kiemelkedő szerepe volt. 1852 és 1923 között az összes Pécs környéki bánya vétel vagy bérlet útján a DGT fennhatósága alá került. Ezzel elkezdődött a mecseki kőszénbányászatban egy tőkeerős, a termelés műszaki feltételeit a kor színvonalához igazító, kiterjedt gazdasági, kereskedelmi és nem utolsó sorban politikai kapcsolatokkal rendelkező nagyvállalat működése. A DGT jelentős gazdasági ereje és a Monarchia, majd az I. világháború után az osztrák és a magyar politikai élet legfelső köreihez fűződő kapcsolatai sok vonatkozásban befolyást gyakoroltak közel egy évszázadon keresztül Pécs és Dél-Dunántúl életére

3

. A városban és a régióban kevés olyan ember és gazdasági egység volt, aki, ill. amely ne került volna kapcsolatba a szénnel, a kor szinte kizárólagos energiahordozójával. A DGT által indított és fenntartott bányászat jelentős számú, e speciális munkához értő szakmunkás toborzását igényelte. Közép-Európa szinte minden nemzete képviseltette magát a vállalat bányászai között

4

. Az ideérkező munkásokat és családjaikat megnyugtató módon kellett elhelyezni. A feladat megoldása a bánya vezetőitől összehangolt szervezési munkát igényelt. A társaság jelentős, sok esetben egyedülálló szociálpolitikát folytatott dolgozói körében az általa létrehozott bányatelepeken, az ún. kolóniákon. E tevékenységben is természetesen az elsődleges szempont a vállalati érdek volt. Ennek egyik fontos területe a lakásépítés

5

. Ezenkívül nagy gondot fordítottak az egészségügyi ellátás, az oktatási, művelődési lehetőségek megszervezésére, valamint nem utolsó sorban - a bányatelepek lakosságának élelemés iparcikkellátására. Eleiemtárak a DGT vállalati szociálpolitikájában a századfordulón és a 20. század első évtizedeiben A bányatelepek élelem- és iparcikkellátására a bányatörvény adott lehetőséget. A bányatulajdonost az 1854. évi bányatörvény

6 * és annak később többször bővített változata feljogosította arra, hogy dolgozóit élelmiszerekkel lássa el. A „131.§. A bányaadományozás a birtokost följogosítja egyszersmind:.. .g.l saját munkásszemélyzetét, azonban iparszerü nyeremény nélkül, a szükséges élelmiszerekkel e//áím"

7

lehetséges. Az élelemtárakat a források különböző elnevezésekkel illették, de mindig ugyanazt értették alatta. A „victualmagazin", „élelmezési raktár", „élelmitár", „élelemtár" kifejezés tehát mindig azt az „intézményt" jelölte, ahol a társaság alkalmazottai vásárolhattak és egyúttal részükre az élelmiszereket és iparcikkeket tárolták, raktározták is. Az DGT élelmezési raktárairól az első átfogó kimutatás a századforduló éveiből származik. „Az 1896-ik évi millenniumi Budapesti Országos Kiállítás alkalmából a bányászat barátainak" felajánlott, a DGT Pécs melletti kőszénbányáit bemutató kiadvány

8 az élelmezési raktárakról az 1895-ös esztendőre vonatkozóan az alábbiakat írja: „Hogy a bányatelepeken lakó hivatalnokok és munkások élelmi szerekkel elláthatók legyenek, három élelmi raktár áll fenn. (Pécs[bányatelep]en, Szabolcson és Vasason. H. Z.) Ezen raktárakban nemcsak mindenféle élelmi czikkek, hanem ruhák, fehérnemuek és más háztartási czikkek is kaphatók. Az eladás iparszerü nyereség nélkül történik. A bevásárlási árakhoz a kezelési költségek fedezésére néhány százalék ugyan hozzá számíttatik, az év végén fennmaradó tiszta jövedelem azonban a bevásárlás arányában mint osztalék (rendesen 3-5%) készpénzben a fogyasztók között kiosztatik. Mivel * A szószerinti idézeteket szöveghűen, az eredeti helyesírásnak megfelelően közlöm. A ékezetes magánhangzókat viszont a mai helyesírás szerint írom. //. Z.