Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)
Történettudományok - Járányi László: Egy pécsi patrícius család története I.
178 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) gyet. Bocskoros volt, és azok voltak a házassági tanúi is: Koppányi József és Járányi József (Tamás fia) bocskorosok. A következő gyermek Katalin, aki 1753-ban születik és 1788-ban megy férjez Istokovics Istvánhoz. Végül az utolsó fiú József, 1756-ban születik és 1783ban köt házasságot Zsivkovics Máriával, aki 18 éves. Ez a József is bocskoros mester volt. 1764. április 11-én gyerekszülésben meghal Marianna Járányi, Bertalan legkisebb fiának, Józsefnek felesége, 40 évesen, de meghal az újszülött csecsemő is 48 . József hamarosan követte feleségét, 1765. február 5-én hal meg, alig 50 éves korában. Gyermekei közül ekkor András 21, György 13, Katalin 11 éves, József pedig még nincs nyolc éves. Érthető tehát, hogy András, József legidősebb fia, akit úgy látszik, a Tanács megbízott testvérei gyámságával, apja halála után egy évet sem vár, megnősül. 1766. január 24-én házasságot kötött Járányi András, nőtlen ifjú, Gadó István hajadon lányával, Annával, aki egyidős Andrással. Foglalkozása bocskoros mester, túl van a vándorláson, amit valószínűen édesanyja váratlan és tragikus halála után fejezett be. A bocskoros mesterség Szólni kell itt röviden a bocskoros mesterségről, ami családunk történetében már az előző sorokban is feltűnt, és ami, majd látni fogjuk, több nemzedéken keresztül szerepet játszott családunk történetében. Ez a mesterség Pécsett különösen kedvelt volt, így ír erről a Városi Tanács egy felterjesztésében: "A városban és a megyében oly fontos szerepet játszó: bocskorkészíto magyar varga céh - mely sehol máshol jobban nem űzetik, mint Baranya megyében."* 9 Köztük és versenytársaik, a „sarutások = vörös vargák" közötti vita pontosan ismerteti munkásságukat, amit, itt érdekességként ismertetek, ha már egyszer családunkban ily nagy szerepet játszottak a bocskorosok. 1847-ben, a pécsi magisztrátus, a bocskorosok érdekeit védelmezve, eltiltotta a sarutásokat a „fedeles bocskorok" vagyis „paraszt topánkák" szíjjal való varrásától. Erre a sarutások a Helytartótanácsnál panaszt tettek. A Helytartótanács nem hagyta jóvá a város eltiltó határozatát, mivel - tudomása szerint - a sarutások fedeles bocskorokat régi időktől fogva mindig készítettek 50 . A bocskorkészítő magyar vargák ezt a döntést megfellebbezik a következő érdekes indoklással: „A paraszt topánkát a köznép mindenkor jobban kedveli, benne a járás igen könnyű, egy bőrkapcával ellátva száraz időben, esőben, sárban lehet viselni. Mind a talp, mind a fejbőr tökéletesen puhára van kikészítve, holott más bocskorokba temérdek kapca szükséges, ez vászon, vagy puha bőrdarab volt [ezt ma harisnya, vagy zokni helyettesíti]. A sarutások, vagy vörös vargák a nyers marhabőrt három-négy nap alatt, míg a szőre lepállik, kevés költséggel, égerfahéjából készített csávában áztatva készítik és abból azonnal bocskorokat fűznek. Ezek csak száraz időben használhatók, a bocskortalp nincs jól kikészítve, igen kemény és inkább törik, mintsem a lábnyomásnak engedne. Ezért nem akarnak a bocskorkészítő magyar vargák a sarutásokkal egy céhbe állni." 51 A céhes mesterségek 1828. évi összeírásában a városban 17 bocskorost jegyeztek be, közülük négyen András szépapám gyermekei voltak 52 . András tehát ezt a - mondhatjuk speciálisan pécsi, vagy baranyai - mesterséget űzte, eleinte öt, később négy fiával együtt, ami már maga is rendkívüli eset, de ezt majd később, élete történetében fogjuk látni. Ó ekkor 22 éves, a felesége szintén, és amint már tudjuk, az apai házban, az Anna u. 41. sz. teleknek a 429. sz. házában laknak, amiről azt írja az 1782-es vagyonfelosztó levél: omladozó állapotban volt. András színrelépésével, ami édesapja, József 1765. évi halála napjával kezdődik, úgy érzem új korszak indul családunk életében. Ó, a 21 éves fiatal mesterember átveszi korán elhunyt szülei helyét, rendbe teszi a család anyagi helyzetét, tisztességgel felneveli felesége segítségével kiskorú testvéreit, majd amikor ezek már a saját lábukra állnak, kiépíti a saját családjának jövőjét is. Mindkét feladatának oly sikerrel felelt meg, hogy úgy érzem, életét, munkásságát külön részben kell ismertetnem az anyag gazdagsága miatt is, és azért is, mert az ő életét, életének eredményeit méltán nevezhetjük családunk virágkorának. A családtörténet következő szakasza tehát Járányi András szépapám életének történetével foglalkozik. A család házai 1765-ig Az Anna utca 39. és 41. számú telkek: mindkét telken két-két ház állott. Ezekben a házakban - valószínű, hogy már a török alatt is - Bertalan és családja lakott, de a török után már egészen bizonyosan. A leszármazottak az 1840-1860-as évekig maradtak itt, de lehetséges, hogy tovább is, mert a MADAS József-féle adatgyűjtemény általában ezen évekig nyújt adatokat.
