Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Régészet - Montskó Péter: A Pécs, Kertváros avar kori temető csontvázleleteinek palaepathologiai vizsgálata ortopediai szempontból

154 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) része (109 eset) degeneratív gerinc folyamat volt, két esetben találtak seronegativ spondylarthritist. Megállapítják, hogy a gerinc degeneratív betegségeinek száma magasabb volt az összes egyéb pathologiai elváltozás együttes számánál. Saját anyagunkban ugynacsak magas arányban találtunk degeneratív gerincbetegségeket: az esetek 25,7%-ában. Ez az érték a másik két avar kori szériával összehasonlítva valamivel alacsonyabb. Szálai 30,8%-ban talált spondylolysist. Saját anyagunkban a talált öt esetben (valamennyi a lumbalis V csigolyán) az ívszakadás kétoldali volt, ennek következtében spondylolisthesis is kialakulhatott. ERY is foglalkozott a spondylolisthesis gyakoriságával avar kori leleteknél (2). Érdekes megfigyelés volt, hogy csípőízületi dysplasiával gyakorlatilag nem találkoztunk. Egyetlen egyoldali, kissé sekély ízületi vápát találtunk. Valódi csípőficam egyáltalán nem volt. Ez azért érdekes, mert a jelenlegi magyar népességnél a csípőízületi dysplasia százalékos nagyságrendű. Kialakulásában több tényező is szerepet játszik, de döntő fontosságú a genetikai háttér (14). Illusztrálja ezt az a tény, hogy Nagy-Britanniában a csípőficam gyakorisága területenként eltérő. Ahol az őslakos kelták leszármazottai élnek, gyakoribb, mint ott, ahol az alapítók a normann hódítók voltak. A kelták a csípőficam szempontjából genetikailag terheltek voltak. A lakosság azóta természetesen sokszorosan keveredett és cserélődött, de a különbségek még most a XX. században is kimutathatók. Előfordultak ugyanakkor ritka veleszületett fejlődési rendellenességek. Ilyen volt a több mint 20 cm-es végtagrövidülés. (Bár ez polyomyelitis következménye is lehetett). Ezen kívül a calcaneus és az os naviculare közötti block (5). Az általunk áttekintett palaeopathologiai irodalomban hasonló elváltozásról szóló közlést nem találtunk. A gyakran megfigyelhető csonttörések lokalizációja jellegzetes volt. A népesség feltételezhető életmódjából adódóan sok volt a clavicula törés. Ezek legkönnyebben lóról való leesés kapcsán alakulhattak ki. A kulcscsonttörés típusosán a vállra esés következménye. A szintén gyakori alkarcsont törés is kialakulhatott hasonló módon, de ez lehet következménye felemelt karral történt védekezésnek is (10). A vizsgált leleteknél a csontok méretében karakterisztikus nemi dimorfizmus volt megfigyelhető, mely hasonló a más avar temetők kapcsán leírtakhoz (10). A gerinc degeneratív folyamatain kívül relatíve magas számban találtunk térdízületi arthrosist. Talán ez összefüggésben volt a többször megfigyelhető varas tengelyeltéréssel, mikor a combcsont és lábszár tengelye egymással befele nyitott szöget alkot és az ízület belső fele sokkal jobban terhelődik. A népességnél sok volt az Olábú férfi. Ez egy lovas életmódot folytató népnél előny lehetett. Alacsony volt a csípőízületi degeneratív folyamatok száma. Valószínűleg azért, mert a leggyakoribb kiváltó ok, a csípőízületi dysplasia is ritka volt. A jelenlegi magyar népességnél a csípőízületi degeneratív folyamatok frekventáltán jelentkeznek. Az avaroknál ez sokkal kisebb probléma volt. Az egyéb megfigyelt rendellenességek megoszlása hasonló volt a más szerzők által közölt adatokhoz (9, 11). Összefoglalás A szerző a Pécs, Kertváros VII-IX század közötti avar temető vázleleteinek palaeopathologiai elemzését végezte el. Kétszáztíz vázból százhuszonhatnál talált orthopediai eltérést. Leggyakoribbak a degeneratív ízületi betegségek voltak. Ezen belül is a gerinc, elsősorban a lumbalis gerinc volt a leggyakrabban és legsúlyosabban érintett. Jellegzetes volt a csonttörések életmódból következő lokalizációja. Csípőficam illetve annak késői következményei nem fordultak elő. A degeneratív folyamatok gyakorisága és megoszlása hasonló volt más avar kori temetőknél leírtakhoz. Ritkaságnak számít a calcaneonavicularis coalitio, és a kb. 20 cm-es végtagrövidülés.