Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Régészet - K. Zoffmann Zsuzsanna: Embertani leletek a Badeni kultúra Pécs-Hőerőmű lelőhelyéről

К. ZOFFMANN ZS.: EMBERTANI LELETEK A BADEN! KULTÚRA PÉCS-HÓERÓMŰ LELŐHELYÉRŐL 143 annyit megjegyezni, hogy egyrészt hasonló szórvány leletek már eddig is a Badeni populáció képviselőiként épültek bele a különböző vizsgálatokba, másrészt pedig meg kell állapítani azt is, hogy a populációt reprezentáló embertani sorozatok (férfi és női) e szórványleletek nélkül is heterogénnek mutatkoznak, metrikus és taxonómiai szempontból egyaránt. Az önálló koponyaleletek olyan típusvariánsokat képviselnek, melyek a hiteles sírokból származó alsónémedi sorozatból is ismertek. A Badeni kultúra népességét az embertani irodalomban összességében 11 lelőhelyről 85 váz reprezentálja, melyek zöme (44 váz) az Alsónémedi temetőből való, a másik nagy temető - Budakalász - ugyanis embertanilag még feldolgozatlan. A rendelkezésre álló 85 vázból 30 gyermek, 31 férfi, 18 nő, 6 váz pedig nem meghatározható nemű felnőtt. A részletesebb elemzésre is alkalmas felnőttek száma ennél jóval kisebb (ZOFFMANN 1984, 1992). A Badeni népességet először Nemeskéri J. jellemezte Alsónémedi és a közöletlen Budakalász sorozatai alapján (NEMESKÉRI 1956). Szerinte taxonómiailag négy komponens volt elkülöníthető: I. gracilis (klasszikus) mediterrán, II. a mediterrán és a nyugat-alpi helyi keveredéséből kialakult helyi variáns, III. nyugat-(+kelet)alpi, és IV. atlantomediterrán típus, amely csak Budakalászon jelentkezik. Nemeskéri J. a gracilis mediterránt egyrészt a helyi neolitikus, Tiszai népességre vezeti vissza, másrészt egy új DK-i bevándorláshoz köti, míg az alpi változatban a nyugati kapcsolatok bizonyítékát látja (NEMESKÉRI 1961). - TÓTH T. (1977) szerint ezzel szemben - legalábbis a férfiak - nem a helyi neolitikusok, hanem a csehországi Harang alakú edények népességéhez, a bulgáriai Ruse temető (Gumelnica kultúra), ill. Toscana őskori népcsoportjainak sorozatához állnak közel (TÓTH 1977.1980). - Az irodalomban fellelhető egyedi taxonómiai meghatározások alapján kirajzolódó kép szerint a Badeni népesség körében főleg a már Bodrogkeresztúri népességből ismert mediterrán és az új elemként jelentkező brachykran komponensek dominálnak, a nordikus és cromagnon-A típus jóval kisebb arányban képviselt (ZOFFMANN 1980). Statisztikai módszerrel, a Penrose-analízis segítségével SCHWIDETZKY, I. és munkatársai a Badeni férfi sorozat szignifikáns kapcsolatait mutatták ki egy egész sor más sorozattal, melyek közül területileg legközelebbi a StarCevo kultúra, a legtávolabbiak pedig Franciaország, Észak-Afrika stb. őskori kultúráinak népességeit reprezentálják. Ugyanakkor a Bodrogkeresztúri vagy a romániai Okkersíros népesség sorozataival szignifikáns kapcsolat nem mutatkozott (SCHWIDETZKY 1967). E túlzottan tág határok között mozgó eredmények minden valószínűség szerint a szignifikanciahatár túl liberálisan megvont szintjével függnek össze (5%), egy szigorúbban, 0,1, ill. 1,0%-nál megvont szint esetében ugyanis már más eredményeket nyújt a Penrose-analízis (ZOFFMANN 1987-88, 1992). Ennek az újabb analízisnek eredményei nyomán megállapítható volt, hogy: a. az összevont (férfi + standardizált női) Badeni sorozatnak a keleti Srednji Stog 2. és Jamnaja kultúrákkal semmilyen kapcsolatot sem mutató Penrose-értékei mellett, igen erős szignifikancia szintű kötődései figyelhetők meg a Trója I.-V., Ш. a görögországi neolitikum + EH sorozattal, melyek más ottani sorozattal együtt az ún. „délkeleti" csoport magját képezik. Hogy ez a kapcsolat mennyire direkt, vagy nem, az majd csak a köztes területek egyelőre hiányzó embertani anyagának ismeretében lesz eldönthető. b. a Badeni népesség szignifikáns kapcsolata a Rössen + Hinkelstein sorozattal feltehetően csak ez utóbbinak a korábbi analízisek nyomán mutatkozó DK-i kapcsolatainak ismeretében értelmezhető. Fontos megemlíteni, hogy az összehasonlítást lelethiány miatt - a helyi középső rézkori, ill. a szlovákiai, Közép-Balkán és Pontus-vidéki népesség sorozataival nem lehetett elvégezni. A kapott eredmények egyébként elsősorban az alsónémedi népcsoportra vonatkoznak (ZOFFMANN 1987-88,1992), Dunántúlról ugyanis a jelen cikkben ismertetetteken kívül embertani lelet eddig csupán egyetlen került közlésre, Palotabozsok lelőhelyről (NEMESKÉRI 1956). A fentiekhez a Pécs-Hőerőmű lelőhely leletei kevés új adatot tudtak nyújtani, azonban még az ilyen töredékes leletek is a Badeni népesség jelentős taxonómiai heterogenitását igazolják.