Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 43 (1998)( Pécs, 1999)

Régészet - Gábor Olivér: Későantik sírok Mágocson

116 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 43 (1998) ga, készítési technikája (öntés) és elnagyolt díszítése (ferde vonal a lábon) gazdáját a szegényebb réteghez sorolja, kopottsága pedig hosszú használatra utal. A 3. sír csatkarikája (IV. tábla. 3/6.) női sírból került elő, ami a rómaiaknál ritkább, barbároknál gyakoribb. Jó, késő antik párhuzamai vannak a csatkarikát körbefogó, nagy csattestű weßlingi darabon (KELLER 1971 Abb. 14/1 Taff. 44/1. 55/3.), Noricumban: Salzburg-Maxglanban római épületek közelében a 4. századból, Lauriacumban 2 darab, a 4. század 2. fele - 5. század elejéről (az egyik késő antik katonai viselet részeként, de germán környezetből), és Locus Felicisből (Mauer-Öhling) szintén a 4. század 2. fele - 5. század elejéről (HEGER 1982 562 Taf. 50, ECKHART 1982 562-563 Taf. 51). Abbeville-Hombliéres-ben kisebb, normál csattestű, hasonló csatkarika volt, de normál méretű csattüskével (KELLER 1971 45 Abb. 18/5). Keller táblázatából kiderül, hogy ez a csattípus legtöbbször az általa 4. típusba sorolt hagymafejes fibulákkal fordul elő (KELLER 1971 Abb. 19), ilyen fibulát pedig a mágocsi 1. sírban találtak. A stilizált állatfejes, ovális csatkarika a germánoknál tovább él (pl. Szentes-Nagyhegyen gepida sírból került elő CSALLÁNY 1961 Taf: XXXVI/15). A mágocsi csat késő antik, 4. század végi készítmény lehet, eredetileg talán csattest is tartozott hozzá. A vaskés (III. tábla. 5, V. tábla 4) három egyedi ismérve alapján határozható meg: a hegynél nem csak az él, de a fok is befelé ívelődik, a nyéltüske hosszú, valamint a pengető közepéből indul ki. A kompolti szarmata temető 260. sírjában talált kés nyele szintén középről indul ki, a 300. sír késének pedig majdnem olyan hosszú nyéltüskéje van, mint a mágocsinak. A temetőben poliéder alakú gyöngyök is voltak. A kompolti késeket Vaday Andrea késői harci késnek nevezi (VADAY 199596 33, kép: 5,7). A sárgásbarna-, vagy zöld-mázas, szalagfüles korsó jellegzetesen római, 4. század végéig élő (NÁDORFI, 1992 Taf. I.), pannóniai kerámia. Hasonló, ám nem teljesen azonos darabok tipológiáját adja Lányi Vera (LÁNYI 1972 144-145 Abb. 38-39). Igen gyakran téglasírokban fordul elő. Ez a galléros peremű „murgai" forma Leányfalun, Tokodon (OTTOMÁNYI 1991. 10-11,17-19 tábla: 15-17), és Pilismaróton (BARKÓCZI 1960 XXVI/1 kép) is előkerült, nemcsak besimított, de mázas díszítéssel is. Bátaszék-Kövesden galléros, mázas, de profiláltabb aljú korsók voltak a 148. és 149. sírokban (PÉTERFI 1993 XX., XXL, XXXIV. táblák). A mágocsi példány (III. tábla. 6.) római fazekas készítményének tekinthető. Hozzá kell azonban tenni, hogy a lussoniumi példához hasonlóan (Kiss M. 1994a 253-254) a 4. század végi darabokat, a limeshez közel esetenként talán a betelepített szarmaták is használták. Kérdéses továbbá a „murgai típus" megnevezés. A mágocsi korsót elsősorban a gallér révén sorolhatjuk ebbe, az egyébként egyre táguló fogalomkörbe (Kiss M. 1994b 251-252.). A tálka (Ш. tábla. 4.) analógiáit szintén megtaláljuk a 4. századi római termékek között Leányfalun, Pilismaróton (OTTOMÁNYI 1991 tábla: 3/14,1996 85 Abb.: 3/12) és Bátaszék-Kövesden (PÉTERFI 1993 VI., XVIII., XXXII. táblák). Feltételezhetően népvándorlás kori anyagban pedig Mautemben (FRIESINGER, KERCHLER 1981 201 abb. 3/12). A sírba tett edények ilyen összetétele, római eredetükből kifolyólag sem utal feltétlenül keresztény eucharistiára (TÓTH 1994 136). Az edénymelléklet hasonló összetételű, legközelebbi példája (üvegpohárral kiegészülve) Zengővárkony П. temető, 4. sírjából került elő. Itt a fiatal férfi lábához tett tálban csirkecsontok mutatják a pogány szokások továbbélését (DOMBAY 1957 195-200 kép; 13 tábla: 8). Értékelés A sírok egymáshoz közel feküdtek, ez alapján feltételezhetjük egykorúságukat: 400 körülire datálhatok, és régészetileg a Csákvár-típusú temetőkhöz állnak közel. A felmerült etnikai analógiák közül a római hagyományokhoz való kötődés rajzolódik ki legtisztábban. Ide sorolható a téglasíros temetkezési rítus, a hagymafejes fibula, a korsó és a tálka, valamint a közelben feltételezett - a későbbiekben részletezendő - 4. századi település. Átmeneti, római hagyományokból kiinduló, de éppen tárgyalt korszakunk idején a barbárok által is átvett, majd Pannónia feladása után már barbárok által hordott viseleti tárgy a poliédergombos fülbevaló, valamint az állatfejes csat. Kimondottan idegen, új etnikumra utaló szokásként pedig az övcsat női sírban való megjelenése (3. sír) értékelhető. A kés sírba helyezése a baranyai késő római temetőkben jelenik meg, talán külső hatásra. (Nem csak férfi, de női sírokban is: BURGER 1962 124.) Mégis megnehezíti a harci kés foederati-szarmata eszközként való meghatározását, hogy inkább utal életmódra (pásztorkodás), mint etnikumra. A csontfésűk és gyöngyök etnikailag semlegesek, mivel mind a Barbarikumban, mind pedig Pannoniában már korábban megjelentek és elterjedtek. A mágocsi síregyüttes leletanyaga a sírtípusok, a poliéderes fülbevaló és a hullámvonal-díszes fésű alapján a Budapest-gazdagréti temető I. csoportjához áll legközelebb (ZSIDI 1987), azzal a kitétellel, hogy az I. csoport tál + korsó melléklete (85. és 101. sírok) is megvolt itt. A 4. században Pannoniába települő, birodalmon kívüli eredetű népek kérdésének nagy irodalma van. Tulajdonképpen négy főbb csoportról lehet beszélni. A sírokban talált nyársak, csavart karkötők és gyöngyök