Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Mezei Ottó: Galimberti Sándor Amszterdam című képének rekonstrukciós kísérlete

MEZEI О.: GALIMBERTI SÄNDOR AMSZTERDAM CÍMŰ KÉPÉNEK REKONSTRUKCIÓS KÍSÉRLETE 209 13. Georges Braque: Gitár és gyümölcsöstál, 1909 mindössze szerkezetileg ugyanis, a festmény négy sarkában elhelyezett motívummal-motívumegyüttessel, még ha egészében fel is idézi a belső város és a kikötőnegyed sematikus képét,

16 végső fokon a távol-keleti mandalaképekkel mutat rokonságot. Ez a szerkezeti rokonság végképp megnehezíti az Amszterdam beillesztését a századelő szokványos művészettörténeti kategóriái közé. Ezek a mandalaképek, tudvalevően, egyrészt makrokozmogramok (kozmoszképek), másrészt - amit a távol-keleti térábrázolást vázoló tanulmányban olvasható - „pszichokozmogramok, mivel a távol-keleti ember szemében magában az emberben mikrokozmikusan az evolúciónak és az involuciónak (azaz a növekvő individualizációnak és az eredeti „egységhez" való visszatérésnek) ugyanaz a drámája játszódott (játszódik le), mint amit makrokozmikusan a világmindenségben mint egészet fölfedezni vélt".

17 Más szóval, aktuális összefüggések hálójába illesztve a kérdést, az Amszterdam mint rejtett, modern „személyes mandala" jungi értelemben archetipikus képnek is tekinthető. Ez az archetipikus kép egyaránt szimbolizálja 14. Georges Braque: Normandiai kikötő, 1909 a tág mindenséget és a művész, az egyén belső világát: félelmét, hányatottságai és küzdelmét a Rend, a Harmónia beteljesedéséért, amely a festmény létrehozása mint terapeutikus tevékenység révén meg is valósul. Ebben a megvilágításban a festmény tárgya a művész, emberi önmaga (Selbst) egyensúlyának helyreállítása, a tudat és a tudattalan erői között folyó lázas, megdöbbentő, aprólékosan kimunkált kivetítése.

18 Jungi értelemben vett szimbólum. De mit ért Jung a szimbólum fogalmán? A szimbólum minden esetben feltételezi, hogy - olvassuk a „Pszichológiai típusok" című kötetének (1960) „definíciói" között - a választott kifejezés egy viszonylag ismeretlen, mégis létezőként elfogadott vagy megkívánt tényállás (Tatbestand) lehető legjobb megjelölése vagy formulája legyen. (...) Minden értelmezés, amely a szimbolikus kifejezést egy ismert dolog (Sache) analógiájaként vagy egyszerűsített megjelöléseként fogja fel, szemiotikus (semiotisch)" Ebben az esetben tehát - állítja Jung - nem beszélhetünk szimbólumképződésről. A meghatározást elfogadva és tekintetbe véve, az Amszterdam kielégíti valóban a jungi szimbólum feltételeit.