Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Mezei Ottó: Galimberti Sándor Amszterdam című képének rekonstrukciós kísérlete

204 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 4142 (1996-97) 2. Galimberti Sándor: Amszterdam (részlet) 3. Galimberti Sándor: Amszterdam (részlet) Az Amszterdamon Galimberti leszámol ezzel a félköríves megoldással is, amely ha laza szálakkal is a tapasztalati térhez fűzte. A kép középvonalában, az empirikus alapvonal mentén - a város valós togografikus szerkezetét felborítva - két csatornát futtat végig - a felső különös módon az élet legcsekélyebb jelét sem mutatja - , s ezek alatt kialakít egy újabb városrészt, a fentihez hasonlót, azzal a különbséggel, hogy itt sem teret, sem mélybe futó utcát, sem embert nem látunk. Ezzel a pikturális tér levált a tapasztalati térről, elkülönült, elidegenedett tőle, önmagába zárult. Bár a két körszelet, külön-külön és együtt, hozzávéve a körön kívül kikötőt is, értelmezhetjük metropolisz ábrázolásként, de tekinthetjük „pszichikai térnek" is, a művész legbenső világának, amelyet érthető, sőt kényszerű pszichikai gesztussal, a rendteremtés igényével kapcsol be egy valamennyi nézőpontot egyesítő, egyetemes mozgás körébe. Ami ezen kívül esik, a képmező négy sarkába, azt is ez a körkörös mozgás kormányozza, elemei is a „benti" világhoz fűzik, - mégis más világ. À festmény - ezek után aligha kétséges - nem csupán a művész házaspár közös törekvéseinek szintézise. Megtalálható benne, olykor csak rögtönzésszerűen, nyomokban mindaz a stiláris vonás, stíluskezdemény, amely a század első évtizedének európai irányzataiban jelen volt. Elsősorban az expresszionizmusra, a kubiz4. Galimberti Sándor: Amszterdam (részlet) musra és a futurizmusra gondolhatunk, kiegészítve a SOlt