Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A forradalmi építészet ritka emléke a Zselicben (A somogyhárságyi Festetics-Raczynszka mauzóleumban)

SONKOLY К.: A FORRADALMI ÉPÍTÉSZET HATÁSÁNAK RITKA EMLÉKE A ZSEUCBEN 185 133 MOJZER, 1957,104-106.; BiBó, 1978.; DOBROVITS, 1983,20-21. Példaként ismét felhívnánk a figyelmet HlRSCHFELD Magyarországra is elkerült és használt művére, s a nálunk is terjesztett, GROHMANN-féle Ideenmagazinra. A kérdésről Anglia vonatkozásában: RYKWERT, 1991, p. 196., passim, (lásd még 152. j.). 134 MOJZER, 1957, 103-107.; KOMÁRTK, 1978/2., 46.; KOMARIK, 1982, 20-21.; Bmó, 1978, 37-38., 68., 69-70., passim; Bmó, 1980, 116., passim.; N. DÁVID Ildikó: A kolozsvári egyetem építészeti oktatása a XVIII. század végén, (in ZÂDOR - SZABOLCSI, 1978, 301-351.), 307., 311-313.; DOBROVITS, 1983, 19.; SlSA, 1989, 14., 32., 33. j. Említést érdemel, hogy Bécsben, a magyar nemesi testőrségnél is folyt építészeti rajzoktatás (MOJZER, 1957, 114.; Wilhelm BRENNER: Hefele Menyhért - egy közép-európai építész, [in ZsÁMBÉKY Monika szerk.: Melchior Hefele. kiáll, kat.. Szombathely, 1994], 14., 1. col.; lásd még a 141. j.-ben). 135 KOMÁRTK, 1978/2., 46.; F. CSANAK Dóra: Teleki József és a művészetek, (in ZÁDOR - SZABOLCSI, 1978, 566-576., passim.); ZÁDOR, 1985,250.; SlSA, 1989, 14-15. Általános elemzést nyújt: BlBÓ, 1978, 97-103. Ugyanezt a megelőző periódusra: DOBROVITS, 1983, 16-21. passim. Gr. Széchenyi Istvánra vonatkozólag: SlSA, 1992, 45., passim. 136 KOMARIK, 1978/2., 45-46.; BIBÓ, 1978, 101-102.; BIBÓ, 1980, 116., 309-310./kat. 314.; SISA, 1989, 14., 32. j. Viszont DOBROVITS, 1983, 21. már arra mutat rá, hogy ez a kor a barokkban még eléggé elterjedt gyakorlat megszűnésének időszaka. 137 Bmó, 1978, 101.; BlBÓ, 1980, 304-306., kat. 309.; (lásd még 141., 142. j.). 138 Вгво, 1972, 158-159.; BIBÓ, 1978, 101. ; BIBÓ, 1980, 306-307., kat. 310-311. (Lásd még 142. j.). 139 BlBÓ, 1972, 147-152.; Bmó, 1980. 117., 317-318./kat. 333.; NBRDINGER, 1990, s. 227., 234-235. 140 Lásd 28., 125. j. 141 Bár Festetics Antal kamarás és családja sokat tartózkodott Bécsben, a Theresianum növendékeinek listáin a Festetics família több tagja is megtalálható, viszont a dégi ágból senki nem fordul elő közöttük, így Festetics Sámuel sem (Max Freiherr von GEMMELL-FLISCHBACH - Camillo MANUSSI Edler von MONTESOLE: Album des к. к. Theresianischen Akademie [1746-1913]. Wien, 1913, S. 307., passim.). A dégi kastélyról, lakóinak életéről is ír unokaöccsük, br. Splényi Béla, bemutatva a Festetics gyermekek fiatalságának éveit körülvevő, kultúrált miliőt (SPLÉNYI, 1984,

1. k., 41-45., passim.). 142 Ennek alátámasztására felhozzuk a keszthelyi gr. Festetics László (lásd 138. j.) két fia, a szombathelyi gimnáziumba, majd a pozsonyi jogakadémiára járó Tasziló és György, iskolai tanulórajzait az 1820-as évek végéről (Bmó, 1980,321./kat. 340. és 341.). Ezek ugyan nem érik el azt a műszaki színvonalat, mint több, például a pécsi rajziskolát látogató, polgárgyermek munkái (KOPASZ, 1978, passim.; Bmó, 1980, 319-320./kat. 336-339.), de a fennforgó kérdés szempontjából elegendő rajzkészséget és stílusérzéket mutatnak. Úgy tűnik, hogy több előkép (mintalap, v. grafikai ábrázolás) kompilációjának eredményei. A kérdésről alapos elemzést hoz - bár egy korábbi periódus vonatkozásában - Bmó, 1978, 97-103. (főleg 101.). Ugyanabból a korból erdélyi példák, ill. a képzés céljáról, ül. az ilyen tanulórajzok előképeiről, s ezek interpretálásáról: N. DÂVTO Ildikó: A kolozsvári egyetem építészeti oktatása a XVIII. század végén, (in ZÁDOR SZABOLCSI, 1978, 301-351.), 307., 311-313., 347. 143 A hasonló, időbeli eltolódásokról: Bmó, 1978, 105-106. Nem lehet említés nélkül hagyni a közkedvelt, széles körben elterjedt, jobbára külföldi kiadású, illusztrált útikönyvek feltételezhető. inspiráló hatását sem (lásd 65. j.-ben). Ebben a vonatkozásban érdekes, hogy például mely, ilyen munkákat ismert, ill. birtokolt a kortárs gr. Széchenyi István (SlSA, 1992, 45., 47./45. j.). Lásd még a 109e j.-nél. 144 KOMÁRTK, 1982, 26-28., 35-36. már a következő periódussal, a romantikával foglalkozik, de egyes kérdéseknél ide is alkalmazható. Nem tudjuk, hogy a később Festetics Sámuel által örökölt, csertői és kishárságyi kastélyokban volt-e akkoriban könyvtár és milyen állaggal, de elgondolkodtató, hogy a régebbi tulajdonost, nagybátyját, Festetics Lajost (fi 840) egy közel kortárs munkában „magyar Atticus"-nak nevezik (lásd 23. j.). Az apa, Festetics Antal által építtetett, dégi kastély levéltára a II. világháborúban megsemmisült (lásd 54. j.), s feltehetően ez lett a könyvtár sorsa is. Szerencsére, fia, gr. Festetics Ágoston (1805-1882) idejéből, 1859-ből fennmaradt a dégi hitbizomány leltárjegyzéke (ingatlan és ingó) (SML., XI., 602., A Festetics hitbizomány gázlópusztai iratai, 2. doboz). Ebből kiderül, hogy a kastélyban könyvtár van, s anyagát (388 tétel) is lajstromba veszik - persze csak rövid, de azért beazonosítható formában. Első intrádára négy, bennünket érdeklő munkát (p. 9., No. 88-91.) találtunk. Ezek: WrLCHELM: Architecture civilis, 1 köt. (KRUFT, 1986, S. 196.,710.); BEUDOR: Architecture hyd., 4 köt. (Bmó, 1978, 90-91., 111.; DOBROVITS, 1983, 109./42. j.; KRUFT, 1986, S. 680.); POLDMANN: Architecture, 1 köt.; SPEKLE (Speckle, Specklin): Architecture, 1 köt. (KRUFT, 1986, S. 129 f., 705.). Poldmann neve ismeretlen számunkra. Egy kortárs memoárjában, az 1830 körüli évekből megemlíti a dégi kastélykönyvtárat és tanult könyvtárosát, Pater Halászt (SPLÉNYI, 1984,

1. k., 44-45.). 145 SUMMERSON, 1989, pp. 413-415., passim. Érdekes, jól dokumentált példa a XVIII. sz.-i francia arisztokrata, az amatőr tervező, kertépítő marquis de Girardin esete, aki az itáliai és svájci útja során nyert benyomásokat Ermenonville-i parkjánál hasznosította (LENORMAND, 1977.; WlEBFNSON, 1978, p. 101.). A bennünket most jobban érdeklő, a klasszikus antikvitás földjére, Itáliába és Görögországba tett utazásokkal foglalkozó, bőséges irodalomból csak néhány példát hoznánk fel: TSIGAKOU, 1981; HAUTUMM, 1983.; HAMDORF, 1985/1 (S. 123 ff.: Die Wiederentdeckung der Antike: Reisen in Italien; S. 146 ff.: Die Wiedergeburt Griechenlands); HAMDORF, 1985/2. (Lásd még a 65., 69. jegyzetekben). 146 Közülük a legismertebb gr. Széchenyi István. Fiatalkori kalandozásai során bejárta Európát. Többször megfordult Itáliában, s eljutott Görögországba és Kisázsiába is. Mindezekről naplója és úti jegyzetei bőséges tájékoztatást nyújtanak (Gróf SZÉCHENYI István: Külföldi úti rajzai és följegyzései. Budapest, 1890.; SlSA, 1992, 45-46.; Lásd még 65. j.). Ekkortájt látogat el többször Itáliába heg. Esterházy Miklós is, akit útjain titkára, Paur János kísér (SZENTESI Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből. III. Egy másik nagybácsi könyvtára. Műemlékvédelmi szemle, 1992/2., 72-81. 73.). Már a következő periódussal, a romantika korával foglalkozik KOMÁRTK, 1982, 22-25., de kitekintéssel a megelőző korszakra is, viszont az itáliai, vagy görögországi utazásokról szinte semmit sem közöl. Ebből az időből két régiségbúvár, nagybácsi és ünokaöccs, Fejérváry Gábor és Pulszky Ferenc itáliai tanulmányútjai (1833, 1844, utóbbin társuk J. D. Böhm) kívánnak említést (LYKA, 1981,75.; SZENTESI, 1997, 58./2. col., 64./1. col.; SZILÁGYI János György: „Ismerem helyemet" [A másik Pulszky-életrajz]. in MAROSI ET AL., 1997, 24-36., 26., 27.). ók 1836-ban görögországi utat is terveznek, de végül Pulszky csak 1875-ben jut el ide. (MAROSI Ernő: Az óságbarát múzeumigazgató. Pulszky és Bizánc művészete, in MAROSI ET AL., 1997, 50-55., 51.).