Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A forradalmi építészet ritka emléke a Zselicben (A somogyhárságyi Festetics-Raczynszka mauzóleumban)

SONKOLY К.: A FORRADALMI ÉPÍTÉSZET HATÁSÁNAK RITKA EMLÉKE A ZSELICBEN 183 Ezidőtájt hozták létre a Bóly-Sellyei uradalom, Sellyén székelő, Építészeti Hivatalát (BML, XI. 601., A Batthyány-Montenuovo uradalom bólyi levéltára. 150-152. doboz, az Építészeti Hivatal anyaga. Az uradalmi építési irodákról általában: DOBROVITS, 1983.; KOPPÁNY Tibor „Építési gyakorlat az újkori Magyarországon. Az építési irodák története a 16-19. században" című kandidátusi értekezésének 1994. március 11-i vitája. ÉpítésÉpítészettudomány, XXV./3-4., 1994, 297-314.). A Hivatalt az első évtizedekben vezető mérnök, Georg Schuster több, kvalitásos tervet jegyzett. Például, a Bolyban, a kastély közelében, 1810 k., klasszicista stílusban készült uradalmi épületek közül a Forstmeister-wohnung plánumát is. Az együttesben a legszínvonalasabb az ún. Kiskastély, igen hatásos, kupolás nagyteremmel. Tervezője minden bizonnyal azonos volt a kastély mesterével. A konkrét, bécsi kapcsolatra egyenlőre nem ismerünk adatot, de megjegyezzük, hogy az építtető arisztokrata család az udvarhoz tartozott, s az év nagyobb részét a császárvárosban töltötte. A bólyi plébániatemplom esetében például, a XVIII. sz.tól kezdve, több esetről tudunk, amikor bécsi művészeket foglalkoztattak. A mesterkérdés eldöntése még további kutatásokat kíván, de hipotézisként felvethető, hogy a Bécsből küldött plánumok átdolgozásában a helyi erők is részt vetlek. Dolgozatunk tárgyához kötődve - megjegyezzük, hogy nem csak a palkonyai kerektemplomon, hanem az említett, bólyi emlékek némelyikén (például a kastélyon, pilonos kertkapuján, a Kiskastélyon, sőt, az egész, nagyjából egyidőben, a XIX. sz. elején emelt és a tér felőli oldalon álarchitektúra-kerítéssel összekötött, uradalmi épületegyüttes térkompozícióján) is felfedezhető a forradalmi építészet hatása. (Az emlékcsoport többsége nem védett, de a szerző már korábban javaslaton tett műemlékké nyilvánításukra. Tudományos dokumentációk: OMvH., Adattár). Terjedelmi korlátaink nem teszik lehetővé, akár csak a felsorolásukat is, azért megjegyezzük, hogy - az említetteken kívül - a forradalmi építészet hatása több, déldunántúli emléken megfigyelhető. Közülük a legismertebb a pécsi székesegyház Pollack-féle átalakítása. Ezen, a korai gótizálás leghíresebb, hazai példáját eredményező átépítés alkalmával lebontották a toronysisakokat. Ezért hasonlította a pécsi főtemplomot egy XIX. sz.-i kritikus felfordított asztalhoz. Ebben a kubusos megjelenésben véljük felfedezni a forradalmi építészet (távoli) hatását. 104 LYRA, 1981, 256. (tévesen 1842-es évsz.); ZÁDOR - RADOS, 1943,271./85. j. (tévesen 1840 utánra datálja); SONKOLY Károly: A pécsi Kálvária krónikája, (in PÁLINKÁS György szerk.: Pécsi Kalendárium az 1987. évre. Pécs, 1987, 79-87.). A kápolna tervezőjére vonatkozó adatot nem ismerünk, de stíluskritikai alapon, szinte teljes bizonyossággal, a pécsi klasszicista építészet vezető mesterének, Piacsek Józsefnek attribuálhatjuk. 105 Josef Franz Engel (1776 k.-1827) bécsi építész, Ch. Moreau munkatársaként vált a forradalmi építészet egyik legjelentősebb, Magyarországon működő mesterévé. A váli templom után б tervezte itt az Ürményi-sírkápolnát, amelynek kivitelezése csak halála után fejeződött be (ZÁDOR-RADOS, 1943,165., 178., 324; KÁROLYI Antal: Engel Ferenc szerepe az Ürményi-család váli építkezéseinél. Művészettörténeti Értesítő, V./2-3., 1956, 150157.; MOJZER, 1962, S. 38.; BiBÓ, 1972, 147-148.). (Lásd még 121., 124., 139. j.). 106 KOVALOVSZKY Márta: Emlékműszobrászat, (in SZABÓ - SZÉPHELYI, 1981,

1. köt, 37-46.), 39.; SZABÓ - SZÉPHELYI, 1981, II. köt., 233-234./kat. 76-78. (KOVALOVSZKY M.). 107 VOGT, 1972, S. 35 ff., passim, (lásd még a 102., 109. jegyzetekben). 108 Kis méretei, „monumentálisra redukált" formái, egyedisége okán a somogyhárságyi mauzóleum megjelenésében is van valami emlékmű-szerű, amire persze már korábban is céloztunk azzal, hogy felvetettük, az építtető fiatalon elhunyt feleségének afféle emléktemplomocskát emeltelett. A kérdésről lásd VOGT, 1972, S. 45. Az általa „Klein-Denkmäler und Privat-Denkmäler"-nek nevezett csoporthoz sorolhatjuk a somogyhárságyi mauzóleumot is. A kérdésről a kor nézeteit tükrözi HlRSCHFELD munkájának vonatkozó része (Bd. III, S. 139-153.). Lásd még: LANGNER, 1963, 27 ff., Anm. 103. 109 Erre csak két példát említenénk. Az egyik a Goethe weimari kerti házánál álló Jószerencse oltár (ROSENBLUM, 1967, pp. 150-151., Fig. 181.). A másik pedig Bouliée Newton-emlék terve (VOGT, 1972, S. 38 ff., 323 f./Abb. 1-3.; FLIEDL, 1978, S. 254-258.). Lásd még 102. j. 109a HAUTECOEUR, 1953, p. 282., passim.; KAUFMANN, 1968, pp. 158-159., passim.; BRABHAM, 1989, 110-111., passim. 109b Jacques CAMBRY: Rapport sur les sépultures, présenté á l'Administration Centrale du Département de la Seine...

. (Paris, an VII. [1799]), pi. 9. (Jacques Molinos architecte: "Monument stational", Gravé par L'Épine et Gallien). ETUN, 1987, p. 273 ff., fig. 193.; JACQUES - MOUILLESEAUX, 1989, Fig. 225. 109c ETUN, 1987, p. 273 ff., figs. 191-194.; JACQUES - MOUILLESEAUX, 1989, pp. 282-287., Figs. 222-225. 109d HAUTECOEUR, 1953, p. 224.: BRAHAM, 1989,110-111., passim. 109e Az Országos Széchényi Könyvtár nyilvántartása szerint a mű a hazai, állami közkönyvtárakban nem fellelhető. Ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egyházi, v. netán magángyűjteményben esetleg megvan Magyarországon. A szakirodalomban szereplő példány: Paris, Bibliothèque de l'École nationale supérieure des Beaux-Arts (Rés. 8* 244 V 1). 110 A fennmaradt forrás tanúsága szerint - fél évszázaddal korábban, hasonló nehézségekkel szembesült Csákváron Gött Antal uradalmi építőmester, akinek megmunkálatlan kövekből kellett grottát emelnie a kastély parkjában (SlSA, 1997, 152.). 111 BlBÓ, 1978, 97-103., passim, (ugyan a megelőző korszakról, de az adott esetre is megfontolandó tanulságokkal); KOMÁRIK, 1982, 19-28., passim. 112 WINKLER, 1973.; KOMÁRIK, 1981.; KOMÁRIK, 1984, 140-142., passim. WINKLER, 1988, 54., 71. j., passim.; Érdekes, hogy a magyar építészetben éppen a klasszicizmus két, legnagyobb alakja Pollack Mihály és Hild József teremtenek hidat a forradalmi építészet sztereometrikus architektúrája és a már a romantikához (a korai historizáláshoz) kötődő, ún. kubusos stílus között. Ez utóbbinak, a magyar architektúrában a legkorábbiak közé tartozó, két épülete Pollack nevével hozható kapcsolatba. Az egyik a pesti Josephinum árvaház, amit Zádor Anna még nem Pollacknak, hanem az 1840-ben benyújtott plánumot szignáló Ágost fiának, vagy az akkor irodájában dolgozó, fiatal Ybl Miklósnak attribuait (ZÁDOR, 1960,297-300., 404.) Az időközben előkerült, 1840-ben, az Országháza-hoz készített Pollack tervek - ami a másik példánk - viszont azt mutatják, hogy az idős mesternek tulajdoníthatjuk a Josephinum-ot is (BiBó István: Pollack Mihály Országháza terve. Művészettörténeti Értesítő, XXII./1. 1973, 22-36.; SZABÓ-SZÉPHELYI, 1981,

1. köt, 26-27. [KOMÁRIK, 1981], II. köt., 204-205./kat. 35. és 36. [BIBÓ]; KOMÁRIK, 1984, 157-158.). Pollack ezen munkáinál korábbi emléke a félköríves stílusnak Hild József 1836-os plán urna a pesti Harmincadhivatal épületéhez, de a fentiekhez képest még jobban kötődik a forradalmi építészet tömegformálásához (SZABÓ-SZÉPHELYI, 1981,

1. köt., 27. [KOMÁRIK, 1981], II. köt., 195-196./kat. 22. [KOMÁRIK]; KOMÁRIK, 1984, 158.; NEMES,