Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A forradalmi építészet ritka emléke a Zselicben (A somogyhárságyi Festetics-Raczynszka mauzóleumban)

178 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 41-42 (1996-97) 69. j.-ben) párhuzamba állításának útján: RYKWERT, 1991, pp. 348., passim. 68 Csak néhány, fontosabb, vagy könnyebben hozzáférhető publikációra hívjuk fel az olvasó figyelmét: LEES-MILNE, 1947, pp. 4849., passim.; ZÁDOR, 1960,

57-58.Д4. j.-ben; ZÁDOR: Klasszicizmus és romantika (Budapest, 1976); ROSENBLUM, 1967, passim.; WiEBENSON, 1969; PEVSNER, 1971/1, S. 159 ff.; PEVSNER, 1971/2, passim.; CROOK, 1972; BiBÔ, 1972, 149-151.; Bffló, 1978.; ERICHSEN, 1980; HAUTUMM, 1983.; CRUICKSHANK, 1985, pp. 15-16., passim.; KLËNZE, 1985, passim.; HITCHCOCK, 1987, pp. 13-16., passim.; SUMMERSON, 1989, pp. 410-415., passim.; HAJÓS, 1989, S. 135., passim.; BRAHAM, 1989, pp. 63-67., passim.; HONOUR, 1991.; DOBROVITS, 1993. A vonatkozó, egykorú publikációk újabb összefoglalása: KRUFT, 1986, S. 233 ff., passsim. Emellett néhány nevet is megemlítenénk, a teljesség igénye nélkül, a fontosabb munkák írói, ill. a kor építészeti- és közízlésének formálói közül: A. C. Ph. de Caylus, M. A. I^augier, J.-L. Legeay, J.-D. Le Roy, G. В. Piranesi, J. J. Winckelmann, N. Revett és J. Stuart, R. Wood, J. N. Durand. A közízlés alakításában fontos szerepe volt az olyan, illusztrált folyóiratoknak is, mint például a XVIII-XIX. sz. fordulóján, a lipcsei J. G. GROHMANN által kiadott Ideenmagazin (LANGNER, 1963, S. 1.; KRUFT, 1986, S. 305.; Lásd még 95., stb. j.), amely Magyarországon a pesti Kilián cég terjesztett. Ennél magasabb színvonalon foglalkozik a témával, a kertművészet keretében, a műfaj egyik korabeli alapműve, Christian Cay Laurenz HlRSCHFHLD (1742-1792) ötkötetes munkája (HlRSCHFELD, passim.; lásd: KRUFT, 1986, S. 303 ff., 691.). A Grohmann-féle Ideenmagazin és Hirschfeld műveinek magyarországi ismertségéről, hatásáról Kazinczy egy megjegyzése is tanúskodik (CSATKAI, 1983,35.; Sisa, 1997,163164.). A hazai klasszicizmus építészeinél a fenti, magasabb szintű „archeologizálás" hiányzott: (ZÁDOR, 1960, 51.), de a XVIII. sz.ban már nálunk is megjelennek és hatnak olyan könyvek, amelyek az ókori emlékeket szerepeltetik (MoJZER, 1957, 104105.; BlBÓ, 1978, 38-41., 69., 93., passim). Csak megemlítjük, hogy ennek, az antikizáló iránynak az egyik, szélsőséges oldalága, ill. ide is kapcsolódik a „romépítészet", amely a XVIII. sz., és a XIX. sz. elejének kertjeiben jelentkező műromokban manifesztálódik (HlRSCHFELD, Bd. III., S. 110-118., passim.; HAUTECOEUR, 1953, pp. 45-48., passim.; JONES, 1953, passim.; ZÁDOR, 1972, S. 155 f.; ZÁDOR. 1978, S. 339. ff.; HARTMANN, 1981, passim; WATKIN, 1982, pp. 45-66. The Cult of the Ruin.; HAJÓS, 1989, S. 92 ff., passim.). 69 Az antik, görög és római emlékek, a korabeli felmérések, ill. ezek publikációi felhasználásával készült másolatairól, interpretációról számtalan példát hoz a szakirodalom. A leggazdagabb sorozatuk Angliából ismert, ahol legkorábban jöttek divatba (pl.: LEES-MILNE, 1947.; WŒBENSON, 1969.; PEVSNER, 1971/1.; CROOK, 1972.; WATKIN, 1982; CRUICKSHANK, 1985; HITCHCOCK, 1987.; SUMMERSON, 1989.) Közülük egy csoportot emelnénk ki, amelyeknek előképe az ahéni, Lüszikratész-féle khorégosz emlék volt. Rézmetszetes képét már 1678-ban publikálta az 1675-ben Athént is felkereső Jacob SPON francia orvos és angol útitársa, Sir George WHELBR, a Lyonban kiadott, Voyage d'Italie, de Dalmatie, de Grèce et du Levant, с könyvben (PEVSNER, 1971/1, S. 158 f.; RYKWERT, 1991, pp. 263-264.; HAMDORF, 1985/1, S. 148.; HAMDORF, 1985/2, S. 250 f.; KRUFT, 1986, S. 233., 705.; TSIGAKOU, 1981, pp. 18., 192.). Jóval nagyobb hatású volt a James STUART (1713-1788) és Nicholas REVETT (17201804) közölte képe az Antiquités of Athens I. kötetében, 1762ben (WiEBENSON, 1969, pi. 9.; MEMMESHEIMER, 1969, S. 174., 378./Fig. 150.; HAUTUMM, 1983, S. 14 ff.; KRUFT, 1986, S. 235., 237 f ., 705.) A kisméretű épületnek következő, másfél évszázad folyamán számtalan másolata készült (WiEBENSON, 1969, passim.), többnyire síremlékek (pl.: MEMMESHEIMER, 1969, S. 171 ff.; CURL, 1980, p./Pl. 4.; WATKIN, 1982, p. 43.), de például szívesen alkalmazták tornyok záróemeleteként is (John SUMMERSON: Georgian London. Harmondsworth, 1962, pp. 217-219., Pis. 39-40.; CROOK, 1972, р. П.; WATKIN, 1982, pp. 108-109.). Az említett James Stuart, társával, tanulmányútjukon csak 1751-ben érkezett Hellászba, ahol négy évet tölt (LEES-MILNE, 1947, p. 49.; SUMMERSON, 1989, p. 413.; WiEBENSON, 1969, pp. 1-18.; PEVSNER, 1971/1, S. 159., 160-161., passim.; HAUTUMM, 1983, S. 14. ff.; HAMDORF, 1985/1, S. 149.; HAMDORF, 1985/2, S. 252.; KRUFT, 1986, S. 235., 237.; RYKWERT, 1991, pp. 271-272.), de már 1758-ban megépíti az athéni Theseion másolatát Hagley Park-ban, 1765-ben pedig, Shugborough-ban - más, athéni emlékek kópiái mellett - a Lüszikratész emléket is (HlRSCHFELD, I., S. 63.; LEES-MILNE, 1947, pp. 50-51., Fig. 48., passim.; WIEBENSON, 1969, p. 63., И. 12.; PEVSNER, 1971/1, S. 163., 169.; KRUFT, 1986, S. 237 f.; HITCHCOCK, 1987, pp. 14., 27.; ROSENBLUM, 1967, p. 141., Fig. 162.; WATKIN, 1982, pp. 30., 34.; CRUICKSHANK, 1985, pp. 15., 99., 213.). A társ, Revett sem maradt el tőle (LEES-MILNE, 1947, pp. 51-52., Fig. 49.; PEVSNER, 1971/1, S. 169-170.; CRUICKSHANK, 1985, p. 183.). A kor francia építészetében mutatkozó antik hatásokról és ezek feldolgozásáról, interpretálásáról jó, újabb összefoglalás: BRAHAM, 1989. Ugyané témában egyes részproblémák alaposabb elemzéseit hozza RYKWERT, 1991, passim. Az antik emlékek, ill. recepciójuk a kor akadémiai építészképzésében témájában egy konkrét példa újabb feldolgozása: Marianne ZEHNFFENNING: Architektenausbildung um 1800 - Das Beispiel der Akademie in Kassel VERDINGER, 1990, S. 60 ff.). A fenti, bár csak kiragadott példákból összeállított, mégis impozáns sorozat azonban a kor antikizáló emlékeinek a kisebb részét jelenti. Szélesebb körben természetesen inkább a kevésbé igényes feldolgozások a jellemzőek, amelyek nem ragaszkodnak rigorózusan a gyakran csak másod-harmadkézből ismert, antik eredetikhez (lásd: GROHMANN, 1810, passim). Mindkét típusra számtalan példát hoz HlRSCHFELD (Bd. III., S. 61 ff., passim.). Egykorú példák, néha tervek, néha viszont kivitelezett épületek sorát hozza HlRSCHFELD (3d. III., S. 139. ff., passim.). A szélesebb körben ható Ideenmagazin által ebben a műfajban közölt példák sorában talán a legérdekesebb egy, Augustus császár síremlékének hatását mutató emlékmű (GROHMANN, 1810, Cah. 21./VIII.). Lásd még: KAUFMANN, 1930, S. 45., passim.; BlBÓ, 1972, 147-152.; CASO, 1976., pp. 16-19. A kérdést átfogóan tárgyalja, s külön fejezetet is szentel a mauzóleumok történetének, a reneszánsztól a XX. sz.-ig terjedő periódusban: CURL, 1980, pp. 168-205., passim. Hasonló feldolgozása a műfajnak: COLVIN, 1991. A tudatosságra jó forrás É.-L. BOULLÉE kéziratának vonatkozó részlete (BOULLÉE, 1985, 77.), ill. P.-M. GlRAUD 1801-ben publikált műve (MESSERER, 1963, S. 174 ff.). A klasszicista síremlékek alapvető, tipológiai feldolgozása: MEMMESHEIMER, 1969, aki rámutat a - dolgozatunk tárgyával rokon, ill. részben azonos műfajú - emlékcsoport antik előképeire. Szempontunkból tanulságos munka Giulio FERRARI: Latomba neU'arte italiana. с könyve (Milano, 1917), amely a prehisztorikus kortól a századfordulóig tekinti át Itália síremlékeit, így jó lehetőséget nyújt a korábbi formák továbbélésének, felhasználásuk, interpretálásuk vizsgálatára, egy igen hosszú perióduson belül. 70