Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Sonkoly Károly: A forradalmi építészet ritka emléke a Zselicben (A somogyhárságyi Festetics-Raczynszka mauzóleumban)

SONKOLY К.: A FORRADALMI ÉPÍTÉSZET HATÁSÁNAK RITKA EMLÉKE A ZSEUCBEN 161 3. Somogyhárságy (Nagyhárságy és tőle északra Kishárságy) a 25.000-es térképen (1961). A belső tér csonka kör alaprajzú, mivel a K-i oldalon belevág a folyosó hátsó része. Az É-D-i tengelyben mért átmérője 4,01 m. A padló négyzetes padlástéglákkal lett lerakva, de a széleken nagyméretű téglákkal egészítették ki. Szintje a K-i oldal külső járószintjéhez képest 2 cmrel mélyebben van. A terepviszonyok miatt, hátul az eltérés nagyobb. A boltváll a padlószinttől 2,18 m-re húzódik. A tholoszt konzolos álboltozással készült kupola fedi. A kissé emelt „ívű" kupola csúcsa a téglapadlóról mérve 4,375 m magasan van. Tehát ennek a 4 m alapátmérőjű szerkezetnek a belső magassága 2,195 m. A nagyméretű téglákból rakott álboltozat gyűrűi az alsó szakaszon, átlagosan 5/7 cm-el kiugratva, 7,5/9 cm-es lépcsőkkel - összesen 26 lépcsővel - emelkednek, szűkülő, koncentrikus körökben. Ezek - az egyre szabálytalanabb falazás miatt - a felső szakaszon már átmennek oválisba. így végül, a kupolacsúcsnál, egy kb. 40x20/25 cm-es, eléggé amorf oválisban végződik a szerkezet. Ezt a nyílást három, lapjára fektetett, nagyméretű téglával zárták le fentről. A K-i oldalon, ahol a folyosó hátsó része belevág az ezért csonka kör alapformájú térbe, a kupola is csonkul. így itt, az íves záródású, bejárati nyílás felett, csak 15 lépcsőt számolhatunk meg a csúcsig. A kupola intradoszát nem vakolták le, csak meszelést kapott. A kis méretek és kivitelezés hibái ellenére, az álboltozású kupolás belső mellbevágó térélményt nyújt a fogékony látogatónak. A somogyhárságyi, álboltozásos kupola szerkezetének működésében a gyűrűnyomás alapvető fontosságú, ívnyomás viszont nincs. Ezzel szemben egy, a szerkezet elvi csúcsából, lejtősen, a boltvállak felé lefutó egyenes erővonallal számolhatunk, ami együttdolgozik a gyűrűnyomással. Ez így persze kisebb állékonyságot biztosít, mint amilyen az ívnyomásra szerkesztett kupoláknál elérhető. A szóban forgó szerkezetet romonád (alakzóállvány) nélkül is megépíthették, hiszen a téglák feltételezhető teljes hosszának maximum csak mintegy Vu-e lóg ki az alattuk lévő sorból, ahol viszont a kör befejezése után már működött a gyűrűnyomás. A statikai lehetőségek határra felé táncoló, de mint az eredmény is mutatja, önmegtartó kupola felfalazásánál csak az okozhatott problémát, hogy a kivitelező kőművesmester ilyet soha sem készíthetett, sőt, még csak nem is láthatott. így fogalma sem lehetett statikájáról. Ennek tulajdoníthatjuk a felső szakaszon megfigyelhető anomáliákat, illetve az arra utaló jelenségeket, hogy itt, munka közben néhányszor leomolhatott az éppen falazott gyűrű egy része.