Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)
Művészettörténet - Sonkoly Károly: A forradalmi építészet ritka emléke a Zselicben (A somogyhárságyi Festetics-Raczynszka mauzóleumban)
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-97) 159-192 Pécs, 1998 A forradalmi építészet hatásának ritka emléke a Zselicben (A somogyhárságyi Festetics-Raczynszka mauzóleum) SONKOLY Károly A Zselic Baranya megyei részén, dombok között megbúvó Somogyhárságy egy igazi, építészeti unikumot rejt, a temetőben álló, kisméretű, kör alaprajzú, álboltozású kupolás térfedésű, klasszicista stílusú, 1846 körül emelt Festetics-Raczynszka mauzóleumot. Az emlék a forradalmi építészet hatásának kései példája Magyarországon. Publikálásával a szerző - aki még 1997 elején javasolta műemléki védelemre - a szakmai és a szélesebb közönséggel is meg szeretné ismertetni ezt a raritást. Egyúttal fel kívánja hívni a figyelmet a vidéki topográfiai gyűjtések, a terepbejárások fontosságára, amelyeket a hazai, Budapest-centrikus, tudományos*munkában ma is méltatlanul háttérbe szorítanak, elhanyagolnak, nem csak a műemlékvédelemben, hanem más, rokon szakterületeken is. A temető és a mauzóleum leírása Somogyhárságy község Baranya megye ÉNy-i részén található. Korábban Somogyhoz tartozott, s csak 1951ben csatolták Baranyához. A település két, elkülönült részből, Nagyhárságyból és a tőle bő kilométernyire lévő Kishárságyból áll. Nagyhárságy egyutcás falu, amely a Gyöngyös-patak itt eredő, K-i ágának, nagyjából É-D-i irányú völgyében fekszik. Az önkormányzati tulajdonban lévő temető az ún. Alsófaluban álló, r. k. plébániatemplom mögött, Ny-ra, a Rózsahegy lejtőjén, már külterületen található. Fasor, ill. élősövény határolja el a környező szántóföldtől. A telek nagyjából K-Ny-i hossztengelyű, s ennek megfelelő a sírok és a szóban forgó épület tájolása is. A közepén futó ösvény a folytatása a faluból, a templomtól ide vivő gyalogúinak, s a temetőkereszthez vezet. A sírkert É-i szélén, középtájt található a mauzóleum. A kb. 20 éve elkészült halottasház létesítése előtt ez látta el a funkciót, ezért a helybeliek régi ravatalozó néven ismerik. A kisméretű, szinte minden díszítést nélkülöző épület az absztrakt sztereometrikus-kubusos tömegkompozíció 1 jellegzetes példája. K-Ny-i hossztengelye alig 6 m-es. 2 Fő nézete K-re, a völgy, a falu felé esik, s igen hatásos látványt nyújt erről az oldalról. Az 5,27 m átmérőjű tholoszhoz K-ról csatlakozó, rövid (1,57 m) folyosóban nyílik a bejárat. A kétoldalt befelé döntött síkokkal határolt, tömören falazott előépítménynek a belsejében húzódó, kis, dongaboltozatos folyosó hátsó részét vasajtó zárja le. A K-i, homlokoldalának alsó szakaszát egyszerű kialakítású vállpárkány koronázza, a félköríves záródású - az épület zömök arányaihoz illően alacsony - bejárati nyílás két szélén. A felette emelkedő, timpanon-szerű oromfal csúcsmagassága 3,23 m. A folyosót nyeregtető fedi. A tholosznál, a kiugró, deszkázott eresz magassága a DK-i oldalon kb. 2 m. Hátrafelé ez némileg csökken az enyhén emelkedő járószint miatt. Arányos, kúpsüveg formájú a tető, csúcsán, bádoglemez sisakzáródással, amelynek hegyén hasonló anyagú kereszt van. Helyi adatközlőnktől tudjuk, hogy itt régen is volt bádogkereszt, de azt a felújítás előtt néhány évvel a szél lesodorta. Ezzel együtt a tető csúcsmagassága kb. 6,5 m. A héjalás sima cserép, ill. a folyosó gerincén kúpcserepek. A tetőszerkezet egyszerű, szarufás. Gerendái felfekszenek a kupola extradoszára, amelytől csak a felső szakaszon válnak el. 3 A tholosz D-i oldalán, az É-D-i tengelytől kissé Ny-ra nyílik az egyetlen, kicsiny, ácstokos, négyszemes, egyenes záródású, kereteletlen ablak. Tokja az eredeti, szárnyai újabbak, de a korábbi mintájára készülhettek. Itt a falvastagság 63 cm. A falazatok anyaga kézzel vetett, jól kiégetett, nagyméretű tégla. A felület kívül-belül vakolt és meszelt. Fehér színe illik a mauzóleum puritán megjelenéséhez. Letisztult, egyszerű, sztereometrikus formái, a kis méretek ellenére is monumentális hatásúvá teszik. Ezt még fokozza az is, hogy az utcáról, vagy a templomtól, a terepviszonyok miatt, nem látszó épület 4 , csak egy meredekebb lejtő megmászása után, szinte váratlanul tűnik fel, a mellette húzódó fasor tövében. A bejárati folyosó első szakaszának padlója az 1980as helyreállításnál készült, betonból, a külső járdával együtt. Beljebb még megvan az élükre állított, nagyméretű téglákból lerakott burkolat. A vas nyílászárót és tokot valószínűleg már a XX. sz.-ban építették be, de feltesszük, hogy a korábbi faajtóról áttették a klasszicista stílusú szerelvényeket.
