Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Természettudományok - Kevey Balázs: A szentgáti (Baranya megye) bükk-állomány társulási viszonyai

KEVEY В.: A SZENTEGATI BÜKK-ÄLLOMÄNY TÂRSULÀSTANI VISZONYA] 15 hetósen heterogén felépítésű fiatal öntésterületét foglalja magába. Felszínét homokkal, iszappal, vagy lösszel borított területek tagolják (LOVÁSZ 1967). Éghajlata ezzel szemben már a környező dombvidékekére emlékeztet, amely - az egyéb alföldi tájakhoz viszonyítva - a kedvezőbb csapadékellátásban és a hőmérséklet kisebb mértékű ingadozásában jut kifejezésre. Délies fekvésénél fogva a szubmediterrán éghajlati hatás is érvényesül. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó az októberi második csapadékmaximum, az enyhe tél, a korán beköszöntő tavasz és a meleg nyár (PÉCZELY 1967). Növény földrajzi szempontból a Dráva-sík a DéliAlföld flórajárásának (Titelicum) Magyarország területére átnyúló tájegysége (Soó 1933, 1960b). BORHIDI (1961) klímazonális térképe alapján már nem az erdőssztyepp, hanem a zárt tölgyes zónába esik. Ennek ellenére nem a tölgyesek, hanem a gyertyános-tölgyesek képezik az erdők túlnyomó részét. A kedvező csapadékviszonyok mellett ennek magyarázata elsősorban a hűvös, párás mikroklímatikus viszonyokban keresendő, amelyet a viszonylag magasabb talajvízszint biztosít. A Dráva-sík gyertyános-tölgyesei ezért intrazonális (azonális) elófordulásúak, és hasonló montán jelleget mutatnak, mint az Északi-Alföld (HARGITAI 1939; SIMON 1950,1952,1954, 1957; FINTHA 1994) és a Nyírség (BOROS 1932; Soó 1934, 1943) erdei. Állományaikban gyakran tömegesen lépnek fel olyan hegyvidéki növényfajok, amelyek az Alföldön másutt nem találhatók, vagy rendkívül ritkák: Adoxa moschatellina, Allium ursinum, Asarum europaeum, Euphorbia amygdalodes, Fagus sylvatica, Isopyrum thalictroides, Lamium galeobdolon, Mercurialis perennis, Oxalis acetosella, Sanicula europaea, Veronica montana stb. Az Északi-Alföld és a Nyírség gyertyános-tölgyeseitől ezzel szemben szubmediterrán jellegükkel különülnek el. Ennek megfelelően több olyan szubmediterrán jellegű elterjedést mutató növényfaj található a területen, amelyek egyéb alföldi tájakról már hiányoznak: Asperula taurina, Car ex strigosa, Carpe sium abrotanoides, Dianthus barbatus, Digitalis ferruginea, Helleborus dumetorum, Helleborus odorus, Lonicera caprifolium, Polystichum setiferum. Ruscus aculeatus, Scutellaria altissima, Tamus communis, Tilia tomentosa (vö. HORVÁT 1940, 1942a, 1942b, 1972; HORVÁT, KEVEY 1983, 1984; KEVEY 1981, 1983, 1985, 1988). A Szentegáti-erdő termőhelyi viszonyai A kutatott Szentegáti-erdő a Dráva-sík északi felén, Bürüs és Dencsháza között található (1-2. ábra). Az erdőt átszeli a Zselicből érkező Almás-patak. Löszös hordalé2. ábra. A Szentegáti-erdő helye a Dráva-síkon. A fekete mezőn belül találhatók a kutatott bükkállományok. kán agyagbemosódásos barna erdőtalajok jöttek létre, melyek kedvező feltételeket nyújtanak a bükkelegyes gyertyános-tölgyesek kialakulásához. A montán elemekben gazdag aljnövényzet számára szükséges hűvös, párás mikroklímát a kedvező csapadékviszonyok és a talajvízszint optimális közelsége biztosítja. A Szentegáti-erdő túlnyomórészt gyertyános-kocsányos tölgyes [Quer

со robori-Carpinetum (Soó 1931) Soó et Pócs in Soó (1957 s. str.) 1971]. A tölgy-kőris-szil ligeterdők [Fraxino pannonicae-Ulmetum (Zólyomi 1934) Soó (1960a s. str.) 1971] csak kisebb kiterjedésű állományokat képeznek, elsősorban az Almás-patak mentén, és az olyan viszonylag mélyebben fekvő termőhelyeken, ahol a talajvízszint közelebb van a felszínhez. Az erdő déli részén, Galambospuszta és Keselócpuszta közelében a terjedelmes gyertyános-tölgyesek között szórványosan találhatók a bükkcsoportok, melyek kiterjedése általában 400-500 m

2

, de van egy kb. 2000 m

2-es kiterjedésű állomány is (3. ábra). Alább ezek jellemzését ismertetem.