Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Néprajztudomány - Lantosné Imre Mária: Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében. III. Kápolnák

L. IMRE M.: SZAKRALIS TAj ÉS KULTUSZ A PÉCSI EGYHÁZMEGYÉBEN, Ш. KÁPOLNÁK. 135 4. Temetőkápolnák Ezek az objektumok rendeltetésüket tekintve többfélék lehetnek. a. A temetőkápolnák készülhettek kegyúri sírkápolna céljából. Ez utóbbi az építtetők számára ravatalozóként és temetőhelyként szolgált. Belső terében helyenként oltárasztal állt, ahol a temetés alkalmával gyászmisét mondtak. A kegyúri sírkápolnákat általában a 19. század második felében emelték. Legtöbbjük a kor divatjának megfelelően neogót, neoromán ill. eklektikus stílusban épült. Szerencsés esetben ismerjük alkotójukat, így pl. Mozsgón, a Biedermann család Ybl Miklóssal építtetett díszes sírkápolnát.

44 Bolyban, a temetőben 1879 és 1884 között épült, Kauser G. C. osztrák építész tervei alapján a BatthyányMontenuovo család sírkápolnája. Az eklektikus stílusú épület centrális elrendezésű. Falfelülete nyers téglaburkolatú, főhomlokzata középoromzatos.

45 Bonyhádvarasdon, Németh János, a falu első plébánosa, 1845-ben építtetett saját költségén kápolnát, a temetőben, Mindenszentek tiszteletére. A kápolnában a Mindenszenteket ábrázoló oltárkép jobb és bal oldalán a falon, egy-egy Szűz Máriát ábrázoló metszet: Guido Reni és Sassoferrato Madonna képek másolatai ill. „Jézus Szíve" és „Mária Szíve" nyomatok láthatók. Figyelemreméltó a kvalitásos mennyezeti freskó, amely a feltámadt Krisztust ábrázolja. A diadalív templomhajó felőli oldalán korabeli felirat olvasható: „Domine Dilexi Decorem Domus Tuae" (Ps /. 25,8.) A köztiszteletben álló, jótékonyságáról ismert plébánost, 1858-ban itt temették el. A kápolna padlóján vörösmárvány fedlapon olvasható sírfelirata: „Scio quod redemptor meus vivit et in novissimo die de terra surrecturus sum (Job 19. 25) Joannes Németh catedr. E. Veccl. Can. Hon. Hic loci a 53 parochus obiit 2-da Aug. a. 1858." A sásdi, ugyancsak kriptával ellátott temetőkápolnát, 1853-ban Szalay Antal plébános saját költségén építtette. Titulusa a „Feltámadt Krisztus". A plébániatörténet bejegyzése szerint évente itt csak egyszer, Halottak napján mondtak misét. Az alapító plébánost a kápolnában temették el, 1863-ban.

46 Gödrében, a temetőben, Siskovits család sírkápolnája 1880 körül épült. Kezdetben csak kegyúri temetkezóhelyként funkcionált. 1898-ban, az utolsó kegyurat, Siskovits Tamást ide temették. A kápolnát jóval később, 1913. augusztusában szentelte fel Széchenyi Jenő, nagyváradi prelátus-kanonok. Ettől kezdve használták a falubeliek ravatalozónak.

47 Somogynárságyon, a temető közepén egy építészetileg rendhagyó sírkápolna áll. Köralaprajzú, egyik oldalán vaskos, klasszicista jellegű kapuzattal. A tető kúpalakú, befelé lépcsőzetesen, koncentrikus körökben falazott téglaboltozat. Építése a 18-19. század fordulójára datálható. A kápolna történetére vonatkozóan biztos adatokkal nem rendelkezünk. Az 1863-ban a plébániatörténetben a következő bejegyzés olvasható: „...A grófnő holtteste elvitetett, mauzóleuma szabad rendelkezésemre bocsáttatott..." Feltehetőleg a kegyúri Festetich család egyik tagját temethették ide, ennek körülményei azonban nem ismertek.

48 A kápolnát később ravatalozónak használták. Néhány éve, amióta új épületből temetnek, a régi temetőkápolnát a Janus Pannonius Múzeum kiállítóhelynek rendezte be. b. A temetőkápolnák а faluközösség szándékából is épülhettek. Ezeket a hívők Mindenszentek ünnepén és Halottak napi ájtatosságokkal kapcsoltan keresték fel, ahol litánián vettek részt ill. egyénileg imádkoztak. Korábban a hagyományos falusi szokásrendben a halottnak, otthonukban adták meg a végtisztességet, ahol felravatalozták, elsiratták és búcsúztatták. Csak a legutóbbi időkben - a 2. világháborút és a kitelepítéseket követően - ravataloznak a temetők kápolnáiban. Helyenként ennek tudható be a kápolnák funkcióváltása. Szajkón pl. a temetőben, 1760-ban épült a segítőszentek, Szent Vendel és Szent Bálint tiszteletére kápolna, és csak később lett ravatalozóhely. Hasonlóan Szebényben, az 1827-ben épült Havi Boldogasszony kápolna is csak a legutóbbi időkben vált valódi temetőkápolnává. Jelentősebbek többek; között Siklóson, 1783-ban, Szent Kereszt tiszteletére, a szigetvári kanizsai temetőben 1891-ben a Szentháromság tiszteletére, a turbéki temetőben Krisztus feltámadása tiszteletére, Kárászon a Szent Kereszt tiszteletére 1848-ban emelt kápolnák.