Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Természettudományok - Józan Zsolt: A Mecsek méhszerű faunája (Hymenoptera, Apoidea)

32 A JANUS PANNONTUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) (MÓCZÁR és WARNCKE 1972), valamint a Tisza töltésrendszerén gyűjtötték. (TANÁCS 1992.) Andrew combaella Warncke, 1966 - Mánfa: Mély-völgy, 1957. VI. 16., 1 9 (leg. Gebhardt). - Meleg - és szárazságkedvelő mediterrán faj. Közép-Európában csupán Ausztria és Szlovákia területén került elő (WARNCKE 1986). Hazánkban igen ritka, Budapest környékén és a Bakonyban négy lelőhelyét közölték (MÓCZÁR és WARNCKE 1972). Andrew enslinella Stöckhert, 1924 - Pécs: Magyarürög, 1990. VI. 13. 1 9 és 3 cf. - Meleghez és szárazsághoz ragaszkodó mediterrán elterjedésű állat. Közép-Európában elterjedt, de nem gyakori. Magyarországon néhány alföldi lelőhelyét közölték, a Dunántúlon ezideig nem került elő (MÓCZÁR és WARNCKE 1972). Andrew fúlva (Müller, 1766) - Abaliget (tó környék.), 1987. V. 20., IS.- Hideg- és nedvességkedvelő atlantikus faj. Közép-Európában szélesen elterjedt, de Magyarországon régebben csak a Kőszegi-hegységben gyűtötték (MÓCZÁR és WARNCKE 1972). Az utóbbi évtizedben egyre több helyen sikerült megtalálnunk a Zselicben, Belső-Somogyban és a Balaton környékén (JÓZAN 1989, 1990, 1992). Andrew obsoleta spongiosa Warncke, 1967 - Pécs: Tettye, 1973. IV. 9., 1 cf. - Melegkedvelő mediterrán faunaelem. Közép-Európában sokfelé előkerült. Nálunk eddig csak Simontornyán, az Északi-Bakonyban és a Tihanyi-félszigeten mutatták ki (MÓCZÁR és WARNCKE 1972, Józan 1989). Halicíus asperulus Perez, 1895 - Hird (homokbánya), 1981. VII. 19.; Pécs: Éger-völgy, 1975. VII. 16., Makárhegy, 1965. VII. 19., Tettye, 1970. VI. 11., 1972. VI. 21., 1974. VII. 13., 6 Î. - Meleghez és szárazsághoz erősen ragaszkodó mediterrán faj. Közép-Európában igen ritka, csak Dél-Szlovákiában (Stúrovo) és Magyarországról ismert (Budapest, Balatonfüred). A faunaterületen előkerült még Titelről és Orsováról (MÓCZÁR 1967, EBMER 1988). PappJ. gyűjtötte Pilisszántón, a szerző megtalálta Külső-Somogy két pontján is. Halictus sajói Blüthgen, 1923 - Pécs: Zsebe-domb, 1975. VII. 8. 1 cf. - Közép-Európából ismertté vált, de valószínűleg szélesebb elterjedésű faj. Hazánktól északra csak Csehországban, Szlovákiában és Nyugat-Ukrajnában került elő. Nálunk régebben Simontomyán fogták (MÓCZÁR 1967), majd kimutatták a Tisza mentén is (TANÁCS 1992). Halictus smaragdulus Vachal, 1895 - Pécs: Zsebe-domb, 1974. VII. 16., VII. 30., 1979. VIII. 6., 3 9. - Melegkedvelő, mediterrán elterjedésű állat. Hazánkban igen szórványosan került elő hegylábi övezetekben, a Kiskunságon és a Tisza töltésrendszerén, valamint lösztakarós dombsági tájakon (MÓCZÁR 1967, TANÁCS 1992). Lasioglossum corvinum (Morawitz, 1878) - Komló: Zobák (TTM Állattára gyűjt.); Pécsvárad: Dombai-tó, 1990. VII. 23., Haraszt, 1989. VII. 7., 3 9.- Mediterrán elterjedésű fajnak tűnik, melyet Közép-Európa területén csak a Kárpát-medencében és a Bajor-medencében gyűjtötték, ám előkerült Bamberg mellett is (EBMER 1988). Hazánkban a Budai-hegyek néhány pontján, Kőszegen és a Tisza gátrendszerén ismertük lelőhelyeit (MÓCZÁR 1967, EBMER 1988, TANÁCS 1992). Lasioglossum kussariense (Blüthgen, 1924) - Hosszúhetény: Völgyi rétek, 1988. VII. 7., 1 9. - Igen ritka pontomediterrán faj. A legutóbbi évtizedekig csak a típuslelőhelyéről (Kaukázus: Kussari), az Isztriai-félszigetről, Budapestről, Herkulesfürdőről, a Fruska Gora hegységből és ,Допсо" környékéről (valószínűleg Svájc, vagy ÉszakOlaszország) ismertük (EBMER 1988). Az utóbbi évek gyűjtései során előkerült a Zselicből is (Bőszénfa, Cserénfa). Lasioglossum tricinctum (Schenck, 1874) - Mecsek: Tettye, 1973. VII. 30., 1 cf. - A mediterrán tájaktól Közép-Európáig elterjedt faj. Hazánkban csupán hét lelőhelyről ismertük (MÓCZÁR 1967). Majd előkerült a Tisza mentén, a Zselicben és a Boronka melléki TK-ban (JÓZAN 1990, 1992, TANÁCS 1992). Anthidium laterale Latreille, 1809 - Hird (homokbánya), 1980. VII. 31., 4 9 és 3 cf; Pécs: Zsebe-domb, 1974. VII. 16., 1 9. - Ritka, meleghez és szárazsághoz erősen ragaszkodó mediterrán faj. Magyarországon túlnyomórészt a Kiskunságon és közvetlen környékén került elő. A Dél-Dunántúlon ezideig csak Simontornya környékén - valószínűleg a Tengelici homokvidéken -gyűjtötték (MÓCZÁR 1956). A szerző megtalálta a Balaton közeli Kerekiben is. Stelis minuta Lepeletier et Serville, 1825 - Óbánya, 1988. VII. 11. 3 cf; Pécs: Lapis, 1974. VII. 15., 1 5, Makárhegy, 1966. V. 23., 2 9 és 1 cf; Pécsvárad: Zengő, 1951. VII. 4., cf (leg. Móczár-Bajári). - Ritka, Észak- és Közép-Európában elterjedt faj. Régebben a faunaterület három pontján ismertük előfordulását, az egyik Simontomya (MÓCZÁR 1958b). Később kimutatták a Zselicből is (JÓZAN 1971, 1990). Stelis odontopyga Noskiewicz, 1925 - Hird (homokbánya), 1980. VII. 31., 1981. VIII. 19., 1 9 és 1 cf; Pécs: Tettye, 1971. VII. 22., 1979. VII. 7., 3 9 és 7 cf. - Szubmediterrán elterjedésű faj, melyet Közép-Európában is sokfelé megtalálták. Magyarországon csak az utóbbi időben közölték első lelőhelyeit Tihanyból és a Zselicből (JÓZAN 1989, 1990), és néhány más hazai lelőhelyről, túlnyomórészt a Dunántúlról. Gazdaállata, az Anthocopa spinulosa, élőhelyén került elő. Dioxys tridentata (Nylander, 1848)-Pécs: Szabolcsfalu, 1975. VII. 9. 1 cf, Zsebe-domb, 1974. VII. 16., 2 9; Pécsvárad: Haraszt, 1989. VI. 17., VII. 7., 1 9 és 1 cf, Vár környéke, 1991. VII. 16., 1 cf. - Európa középső területein szélesen elterjedt faj. Nálunk meglehetősen ritka, régebben csak négy lelőhelyét ismertük. A Mecseken kívül sikerült még gyűjtenünk a Balaton-felvidéken, Németkéren és Somogygesztiben is. Hoplitis praestans (Morawitz, 1893) - Pécs: Bárány-tető, 1971. VII. 4., Dömörkapu, 1970. VI. 12., 1971. VI. 21., 1972. VI. 29., 1973. VII. 6-11., 1991. VI. 1., Tettye, 1951. VII. 7. Geg. Móczár), 1971. VI. 22., VII. 5., 1972. VI. 21., 1975. VII. 13., 1977. VI. 13., Tubes déli lejtője 1974. VII. 12.; Pécsvárad: Haraszt, 1989. VI. 17., 31 9 és 9 cf. - Meleg- és szárazságkedvelő pontomediterrán állat. Közép-Európában eddig csak Szlovákiából és Ausztriából közölték előfordulását (WARNCKE 1986). Szlovákiában Kovacovské, Túrna n. Bodvou lelőhelyekről ismerjük (TKALCU 1974). Magyarországon már az évszázad első évtizedeitől kezdve több helyen gyűjtötték. Az előkerült 9 példányokat H. claviventris-ne.k determinálták, így a hazai Osmia fajok határozókulcsába nem került be ez a faj (MÓCZÁR 1958b). Hazánkban túlnyomórészt a hegylábi övezetekben került elő. A Mecseken kívüli előfordulásai: Budapest: Gellérthegy; Érdliget Geg. Bajári); Kőszeg (leg. Méhely); Nadap (leg. Kaszab); Nagyharsány: Szársomlyó (leg. Bajári); Vácduka: Dukai-hegy (leg. Sajó). Pillich gyűjtötte Simontornyán és Németkéren is. A szerző megtalálta Balatonfüreden. Hazánk faunájára új. Irodalmi adatok szerint a Senecio, a Hieratium és a Campanula fajok virágait látogatja. A Mecsekben a Sideritis montana, Echium vulgare, Lotus corniculatus és a Teucrium chamaedris virágáról került elő. Hoplitis ravouxi (Perez, 1902) - Pécs: Lapis, 1974. VII. 15. 3 9; Hosszúhetény: Völgyi rétek, 1988. VI. 29., 1 9 és 1 cf; Magyarszék, 1985. VI. 4., 1 cf. - Európa középső tájain sokfelé előkerült Franciaországtól a Német-Középhegységen át a Kárpát-medencéig. Tkalcu Szlovákiából és Csehországból említi előfordulását. Gyűjtötték Split környékén is Geg. Horváth). Valószínűleg Dél-Európa mészkőhegységeinek magasabb részein szélesen elterjedt. Magyarországon az utóbbi években mutatták ki Tihanyban és a Zselicben (JÓZAN 1989, 1990). A szerző a hegyvidékeken többfelé másutt is megtalálta: Bakony, Mátra, Bükk, Zempléni-hegység. Túlnyomórészt a Lotus corniculatus virágán repül, de előkerült a Salvia nemorosán is. Hoplitis tenuispim (Alfken. 1937) - Pécs: Tettye, 1970. VII. 12., 1971. VI. 20., 1973. VI. 11., 2 9 és 1 cf. - Igen ritka melegkedvelő faj. Bologna környékén és a Kárpát-medencében került elő. Dél-Szlovákia néhány pontján - Cajkov, Gbelce, Maly Pesek - néhány évtizede gyűjtötték (áTANEK 1964). Magyarországon régebben Simontornyán fogták (MÓCZÁR 1958b). Később megtalálták Kaposváron, Mernyén és