Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Történettudományok - Rózsa Miklós: Caflish Kristóf cukrász és svájci rokonsága
98 A JANUS PANNONIUS MÜZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) 5. kép. Hohentrins (ma Trin) látképe XIX. század végén képeslevelezőlapon. E levélhez - ezúttal is rétoromán nyelven - írt soraiban az apa informálja fiát a 73 éves Gian Patzi (?) elhalálozásáról, és arról, hogy az б hagyatékának felosztása van soron, amelyből valami Caflisch Kristóf édesanyjára esó. Továbbá megírja, hogy a Carrarában élő Luciusnak fia született, aki a Félix nevet kapta. 70 Néhány hét múlva, 1881. február 8-án az apa ugyancsak Trin-hől - megint ír fiának. Jó kívánságai előre bocsátása után egy Luci nevű rokon haláláról ad hírt 71 . Hagyatékából Caflisch Kristóf anyjára eső résznek a 4 Caflisch-testvér közötti felosztása eredményeképpen mindegyiküknek, tehát Caflisch Kristófnak is 336 frank jutott. A levél írója utal arra, hogy a fia az egyik levelében hazalátogatási szándékáról írt. Bár nem tudja, hogy fia a svájci földtulajdonát el akarja adni, valószínűleg atyai intelemként tájékoztatja, hogy a faluban szükség uralkodik, s kevés pénz áll rendelkezésre. Továbbítja Felix (aki vélhetően Margret fia), valamint fia, Christian és ennek felesége 72 üdvözletét. A következő levél írója ugyancsak az apa. Ez egy 1883. február 28-án Гил-ben - mint eddig, úgy most is rétorománul írt - válaszlevél. 73 Ebben megírja fiának, hogy egy év óta Margaretnél lakik (aki bizonyára a leánya, Caprezné). Ugyanakkor tájékoztatást ad arról, hogy hivatott egy embert a gyámhatóságtól, hogy az becsülje meg a vagyonát. Ezúttal is továbbítja Christian fia és ennek felesége üdvözletét. Az, hogy Caflisch Kristóf a nővére, Caprezné 1880 december 12-i leveléhez az atyjuk által írt sorokban szereplő Gian Patzi (?) féle, valamint az atyja 1881. február 8-i levelében említett Luci féle hagyatékból reá esőként jelzett részhez hozzájutott-e, arról sem levélben olvasható értesítés, sem okmány nem áll rendelkezésünkre. 1887. március 13-án Pécsett meghalt Caflisch Kristóf 4 ', Ekkor a magyarországi iparviszonyokat alapvetően szabályozó jogszabály az 1884. XVII. tc-be foglalt ipartörvény volt. A cukrászipar a törvény igazgatási rendszerében a képesítés igazolásához kötött ún. szabad iparok közé tartozott 75 . Az iparos elhalálozása esetében az üzletet az özvegy az iparhatóságnál történő újabb bejelentés nélkül volt jogosult folytatni 76 . Özv. Caflischné élt ezzel a törvényadta lehetőséggel: a férje cukrászatát özvegyi jogon továbbra is fenntartotta. V. Caflisch Kristóf halálával megszakadt a rétoromán nyelvű levelek sora. Fennmaradt azonban a kapcsolat az özvegy és a férje graubündeni rokonai között. Az erről tanúskodó első levél Christian Caflisch által Гп'л-Ьеп 1888. december 20-án írt német nyelvű levél 77 . Christian Caflisch ebben arról értesíti magyarországi sógornőjét, hogy „es dem Almächtigen gefallan hat unser guten Vater in die Ewige Seligkeit abzurufen er ist heute am morgen um 2 Uhr verschieden". Megírja, hogy a betegágyat nyomó apjának nagy örömet okozott menyének levele, melyet fiával többször felolvastatott; és úgy rendelkezett, hogy a levelet egész életében őrizze meg.
