Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Történettudományok - Radnóti Ilona: Adatok a 18. századi Baranya megyei zsidóság foglalkozásáról és jövedelméről

RADNÓTI ILONA: ADATOK A 18. SZÁZADI BARANYA MEGYEI ZSIDÓSÁG FOGLALKOZÁSÁRÓL ÉS JÖVEDELMÉRŐL 85 dinamikusabb növekedése miatt 1794-ben a két szélső pólus közötti különbség jelentős mértékben megnőtt. 1780-ban a kettő között hatszoros, 1794-ben tizenhétszeres volt az eltérés. A legnagyobb jövedelmű egy család (2,9%) rendelkezett a járási jövedelem 12,4%-ával, a legkisebb bevételhez jutó család (2,9%) annak 0,7%-ához jutott. A járás 34 zsidó családja közül 21 (61,8%) családnak (1780-ban 73%) az évi jövedelme a járási átlag alatt maradt. Közöttük volt valamennyi kézműves, 15 kereskedő és az egyéb foglalkozású is. Ők az összes bevételből 1290,6 forinttal (38,9%) részesedtek. 1780-ban minden zsidó háztartásfő jövedelemhez jutott, 1794-ben két családfőnek (5,8%) - a megyében egyedül ebben a járásban - nem volt bevétele. A foglalkozási csoportok részesedése a járási jövedelemből 1794-ben a következők szerint alakult. A családfők 76,5%-át kitevő kereskedők a jövedelem egészéből 2797 forinthoz (84,3%) jutottak. Ez 1780-hoz mérten nem egész 8%-os emelkedést jelentett, holott a kereskedők aránya a zsidó népességen belül közel azonos volt (1780-ban 76,9%). A többi összehasonlítható foglalkozási csoport részesedése 1794-ben nem érte el az 1780-as évit. 1780-ban a családfők 11,5%-át kitevő kézműves a járási jövedelem 10,3% -át mondhatta magáénak, 1794ben a zsidó családfők 8,8%-a tartozott az iparosok közé és bevételeik a járási jövedelem 5,4%-át adták. Az egyéb foglalkozási kategóriában összeírt három zsidó családfő (3,8%) az összbevétel 15%-ához jutott, 1794-ben az e körben tevékenykedők (2,9%) részesedése 1,8% volt. A csökkenés oka a foglalkozási tagolódásban bekövetkezett - fentebb már említett - változás. A járási átlagjövedelmet (97 frt 33 kr) 1794-ben a kettős foglalkozásúak (139 forint) és a kereskedők (107 frt 24 kr) átlagos bevétele haladta meg. Attól jelentősen elmaradt az egyéb foglalkozási csoportba tartozóké (62 frt 18 kr) és az iparosoké (60 forint). A bevételek átlagát tekintve a kereskedőket mindkét évben megelőzte egyegy foglalkozási kategória, 1780-ban az egyéb, 1794-ben a kettős foglalkozásúak csoportja. Az iparosok 1794-ben - hasonlóan a 15 évvel korábbihoz - a legkisebb átlagjövedelemhez jutottak. A baranyavári zsidó népesség jövedelemforrása 1780ban csak a foglalkozása volt. E tekintetben jelentős változás következett be 1794-re. 12 család egyéb forrásokból - ingatlan és állattartás - is növelte bevételét. Házzal és földtulajdonnal csak a jelentősebb jövedelemmel rendelkező kereskedők bírtak. Nagyobb értékű jószágot - lovat és ökröt - a jobbmódú kereskedők mellett a két sörfőzést bérlő is tartott. Egyéb állata fejőstehén, borjú és kecske - elsősorban a közepes vagy magas jövedelmű zsidó háztartásoknak volt. Az ingatlanból és állattartásból származó jövedelmek nem voltak jelentősek a családok pénzbevételének egészében, mégis fontos változásokat jelentettek, mert biztonságosabbá tették azok megélhetését. A Baranyavári járás zsidósága közel 15 év alatt jövedelmeit és vagyonát tekintve gyarapodott. A foglalkozási csoportok mindegyikében érzékelhetően nőttek a bevételek. A legszembetűnőbb változás az általános anyagi előrelépés mellett, a jövedelmeik tekintetében korábban is különbségeket mutató zsidó családok közötti, immár erőteljesebb differenciálódás megjelenése volt. Összefoglalás A zsidók foglalkozási szerkezetének egyoldalú kialakulásában szerepet játszott a rendi társadalom: betelepedésük korlátozásaival, a földbirtok és ingatlanszerzés, a hivatalviselés tilalmával. A beköltöző, falvakban megtelepülő, többnyire szakképzetlen zsidóság megélhetésének biztosítása érdekében egyfajta kényszerpályára került, a mezőgazdasági termények bővülő - mások által fel nem ismert vagy elutasított - piacán, a gazdaság „pórusaiban" találta meg gazdasági szerepét. A kereskedés hagyományos szervezeti formáit többnyire testületi kereskedők és a céhek uralták, annak szervezeti keretein kívüli területére kapcsolódott be, a házaló-felvásárló kereskedéssel. A 18. században a Baranyában élő zsidóság jövedelemszerzését és életmódját alapvetően ez a kis volumenű, a parasztság, mint új fogyasztói réteg elemi szükségleteinek kielégítését szolgáló kereskedés határozta meg. Arról, hogy a megyében élő zsidók milyen mértékben vállaltak szerepet a lakosság ellátásában, nincsenek adataink. A korabeli kereskedők - néha túlzó - panaszai

14 arra utalnak, hogy jelenlétük érzékenyen érintette őket. Ugyanakkor ezek a panaszok nem csupán a megyében élőkre, hanem a más megyékből idejáró, vásárokat látogató zsidó kereskedőkre is vonatkoztak. A Baranyában élő kislétszámú zsidó kézműves nem játszott érdemi szerepet a lakosság ellátásában. Meglepően kevesen foglalkoztak különféle bérlemények működtetésével, többségük ugyanakkor nem távolodott el a kereskedéstől sem. Az évszázad utolsó évtizedének közepére a zsidó családok megszerzett jövedelmei között szembetűnő különbségek alakultak ki. Kockázatos, de a megszerezhető jövedelmek nagyságát tekintve legkecsegtetőbb foglalkozás a kereskedés volt. A legmagasabb jövedelmű néhány család tevékenysége ehhez kapcsolódott. Az ingatlantulajdon és a bizonytalan megélhetést ellensúlyozó állattartás is e foglalkozási csoport módosabb képviselői között vált gyakoribbá.